– Honnan jött az inspiráció a témaválasztáshoz?

– A mézbor a témám fő célpontja, ezt a terméket hazánkon kívül Mead néven ismerik. Hagyományos alkoholos ital, amelyet megfelelő élesztő jelenlétében hígított mézoldat erjesztésével nyernek. A mézborral 2012-ben találkoztam Skócia fővárosá­ban, Edinburgh várában mint vendégváró különlegességgel. Miután hazaértem, Székelyudvarhelyen csatlakoztam az Arany Griff Rend középkori hagyományőrző egyesülethez, akkor már tudtam, hogy a hobbim és az életem célommal azonos irányba indul el. Már abban az időben kísérleteztem amatőr szinten ennek a történelmi gyökerekkel rendelkező ősi terméknek az előállításával, majd Veszprémben egy kétéves gasztronómiai képzés után célul tűztem ki jobban megérteni az élelmiszeripar működését. 2017-ben kezdtem el tanulmányaimat a Sapientián az élelmiszeripari mérnök alapképzésen, ekkor már több „kísérleti” mézbort alkottam, de minőségileg el akartam érni azt a szintet, amelyen a terméket már büszkén meg lehet kóstoltatni a közönséggel. Államvizsgám témája is e termékhez kapcsolódott, el is készítettem azt tanáraim és barátaim segítségével, igaz, némi nehézséggel, de megérte, az év végi záróvizsgára stabil termék született, a klasszikus száraz mézbor, azaz Mead.

– Milyen nehézségbe ütköztél felkészülés közben?

– Az egyetemi képzés előtti kísérletek sokszor kudarcba fulladtak, mivel a fermentáció érzékeny. Pontosabban, a méz nem tartalmaz elegendő tápanyagot a minőségi fermentációhoz. Emiatt nem tudtam elérni a kitűzött 12 százalékos alkoholkoncentrációt, ami a termék igazi borjellegét adja. Később, amikor az államvizsgához értem, beütött a koronavírus-járvány… az egyetem online volt, és gyorsan ki kellett találni, hogyan folytathatom kitűzött célomat. Műszer és házi megvalósítás ötletében dr. Salamon Rozália Veronika témavezetőmtől és dr. András Csaba Dezsőtől kaptam segítséget, így otthonomban összeszereltem saját, kezdetleges laboromat, amelybe szereztem hőmérőt, mérleget, sűrűségmérőt és mikroszkópot. Az internetről rendelt darabokból az ISPINDEL merülő hidrométert is összeszereltük, a műszer nagyon jól sikerült. Azóta már három hasonló eszköz készült, és a mostani mesterképzési munkám méréseit biztosítja. Szóval igen, voltak nehézségek, de mindenképpen kézben akartam tartani a termékemet, és ennek érdekében alkalmazkodtam.

– Miben különbözött a nemzetközi verseny az itthoniaktól?

– Összehasonlítani főként nyelvi területen tudnám, sok érdekes előadóval találkoztam különböző világrészekről. Az NTDK-n – Nemzetközi Tudományos Diákkonferencián – az angol volt a hivatalos nyelv, de ez nem okozott problémát, sőt örültem, hogy végre angol nyelven beszélhetek arról a termékről, amivel annyit dolgoztam, és amelyet szeretek. A legtöbb tudomány nyelve az angol, és rengeteg információhoz juthat az ember, ha érti azt. Azt tanácsolnám, hogy az angolra fektessenek nagy hangsúlyt a diákok.

– Mit tapasztaltál, a terméked mennyire nyerte el a kóstolók tetszését?

– Nagyon pozitívak a visszajelzések, már vannak, akik várják, mikor kerül piacra a termék. Nagyon jólesik, amikor elismerik az ember munkáját, és a bornál nincs jobb bizonyíték arra, hogy finom, minthogy sose tudok egy liternél többet eltenni vizsgálatokra, mert mindig elfogy. Sokan meglepődnek, hogy száraz borra emlékeztető jellege van, mivel a neve miatt fejben édes, likőrös italt képzelnek el. Észrevételeim alapján a férfiaknak jobban bejön a száraz mézbor, de a nőkről se feledkeztem meg, készítettem már narancsos édes mézbort is, ami igazi ünnepi hangulatba hoz, és persze, a vérvörös hibiszkuszos mézbor is sokaknak vonzó.

– Gondolkodtál-e azon, hogy tovább dolgozz az ötleten?

– Igen. Tudom, rengeteg feladat áll előttem, és nem könnyű versenybe szállni az iparral, főként alkohol terén, de mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy célom, a mézbor kisüzemi-üzemi előállítása idővel hivatalos munkámmá váljon. Látni és kóstolni ezt a mézbor-különlegességet, az elismerések fűszerével ízesítve, ez ad erőt és kitartást a munkámhoz.

Pünkösti Mónika
Veres Erika