Szeptember 23-án, a jelnyelvek nemzetközi napján a siket közösség jogai és a jelnyelvek társadalmi fontossága kerül a középpontba.

A European Union of the Deaf (EUD) tavalyi adatai szerint 31 európai országból 29-ben már törvény biztosítja a nemzeti jelnyelv teljes értékű elismerését. 24 államban – köztük Romániában is, ahol nagyjából 23–25 ezerre tehető a jelnyelvet használók száma – a siket tanulóknak joguk van az anyanyelvükön tanulni.

A köztudattal ellentétben a jelnyelvek nem egységesek: szinte minden országnak saját, önálló nyelvtannal és szókészlettel rendelkező nemzeti jelnyelve van, amelyben a beszélt nyelvekhez hasonlóan dialektusok is léteznek. A nemzetközi kommunikációt szolgáló Nemzetközi Jelelés (International Sign) ezzel szemben egy kötött szókészlet nélküli, rugalmas keverékrendszer. A nyest.hu tudományos beszámolója szerint a nemzetközi jelrendszer eredete a 19. század elejére nyúlik vissza, amikor a különböző nemzetiségű siketek nemzetközi találkozókon és sporteseményeken spontán módon kezdtek el kommunikálni egymással. A rendszeresebb együttműködés iránti igény a Siketek Nemzetközi Szövetsége (WFD) megalakulásával erősödött meg: a szervezet az 1951-es első kongresszusán döntött egy egységes nemzetközi jelnyelv kidolgozásáról, majd a felállított szakmai bizottság 1973-ban adta ki a mintegy 1500 jelből álló, Gestuno nevű hivatalos szótárt.

A modern technológia térhódításával a nemzeti jelnyelvek és a nemzetközi jelek egyre nagyobb része már online videószótárak formájában is elérhetővé és tanulhatóvá vált az interneten.