Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Gyergyóújfaluban, Bányász Józsefék udvarán áll egy nem szokványos csűr. Hozzá kell tenni, hogy már maga az udvar sem teljesen szokványos, sőt az a fajta gazdálkodás sem, amelyet Bányász József gazda, sajtmester végez. A mindig nyitott udvaron sokan megfordulnak, sokan meglátogatták az élménygazdaságot, ahol a tehenek nem csak tehenek, hanem „Bányász Jóska kérődző munkatársai”, a sajt pedig nem csak tehéntejből készült végtermék, hanem életfilozófia. Portájukon – a Tejbányán – a csűr sem egyszerű csűr: a gazdasági építményt kultúrcsűrnek nevezik, mert Bányász József szerint az agrikultúrának nemcsak a mezőgazdaság, hanem a kultúra is része. Éppen ezért – azonkívül hogy takarmánytárolásra alkalmas – megfelelő helyszíne fórumbeszélgetéseknek, kézműves foglalkozásoknak és változatos közösségi eseményeknek. A kultúrcsűr különlegesnek mondható, hiszen formájában nem azonosul a régi csűrökkel, de az volt a kiindulópont. Az építményt a budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának hallgatói tervezték, és 2019-ben, egy nyári építésztábor során helyi ácsok segítségével fel is építették. Bányász József elmondása szerint az építőanyagot ő biztosította, az építészhallgatók ellátását pedig az egyetem finanszírozta. A munkát a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának egyik tanára, Fülöp István irányította. Jákob lajtorjája Bányász József Jákob lajtorjájának is nevezi a kultúrcsűrt, mert az építmény szerkezete szemmel láthatóan létraszerű, és úgy is lehet tekinteni az épületre, mint ami összeköti az eget a földdel. A sajtmester szerint a mezőgazdaságban sok olyan épületre van szükség, amely gyakorlati szempontból fontos: ilyen például az istálló, a szénatároló, a tejház és a trágyatároló hely. Szerinte azonban az ember sokkal több, mint egyszerű munkás, aki megteremti az élet feltételeit, hiszen mindig is az égiek felé, magasabb dimenzióba törekedett. Úgy véli, ez a természeten és kultúrán keresztül érhető el, ennek tárgyi kapaszkodója lehet egy olyan épület, mint például a Tejbányában levő kultúrcsűr. Mint mondta, Kós Károly a hagyatékában is megfogalmazta, hogy a földet és kultúrtájat meg kell művelni, és József szerint ezt a 20. század olvasatában kell megtenni. Székelykapu mint presztízsberuházás Az építészet eszközeivel is lehet tenni ezért, hiszen ha egy gazda építkezni akar, akkor nem mindegy, hogyan teszi azt. Fontos, hogy az épület találjon a kultúrtájba, helyi anyagokból készüljön és a célnak megfelelő legyen. – Szerettem volna hitelesen megjeleníteni mindezt, még akkor is, ha irracionalitást keverek bele. Ha jövőt akarunk a mezőgazdaságnak, a paraszttársadalomnak, akkor azt egészlegesen kell megjeleníteni, és ennek egy részeleme ez a kultúrcsűr – vélekedett. A kultúrcsűrt fenyőfából építették fel, amit erdőgyérítéskor vágtak ki. A tűzifaként értékesített fát úgy dolgozták fel, hogy a jól átgondolt feldolgozással és illesztéssel izgalmas épület jöjjön létre. – Presztízsberuházásnak is nevezhető ez, mert a lélek követelménye. A parasztudvarokon mindig is volt valamilyen presztízsberuházás, amit nem azért valósítottak meg, mert megérte, hanem mert a lélek követelte. A székelykapu is ilyen – tette hozzá. Bányász József felesége, Emerencia gondoskodik arról, hogy élet legyen a kultúrcsűrben. A különböző foglalkozásokon a gazdálkodás elméleti kérdéseit is lehet boncolgatni, ugyanakkor a gyakorlatba is bele lehet kóstolni. Tulajdonképpen azt is lehet mondani, hogy életre nevelés zajlik a csűrben, hiszen a foglalkozásokon a falusi életmódot mutatják be az érdeklődőknek, ugyanakkor a tánc, a művészet is helyet kap.

Péter Ágnes