Nagyon sok névvel illetjük a Boldogságos Szűzanyát: egyes elnevezéseit mindennap használjuk imádságainkban: Szűzanya, Boldogságos Szűzanya, Szűz Mária, Patrónánk, Pártfogónk, Királynő stb. Más nevei speciálisan kapcsolódnak ünnepeihez: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Sarlós Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Kisasszony, Magyarok Nagyasszonya, Szeplőtelen Szűzanya.
A közelgő ünnepen Nagyboldogasszonyként ünnepeljük. Ez a kifejezés arra utal, hogy ő már révbe jutott, ott van Szent Fiánál az égben, a mennyországban, ahová testestől-lelkestől felvétetett. Mária élete két szakaszra tagolódik, életének első szakaszát az ő szavaival így foglalhatnánk össze: az Úr szolgálóleánya. Életének ez a szakasza, mint minden édesanyának, a gyermek elfogadása, világra hozatala, felnevelése és útjain való elkísérése köré összpontosul. Bár másképp képzelte el életét, tudott igent mondani Isten tervére, amikor azt angyala által közölte Isten vele. Ekkor hangzik el híres mondata: „Az Úr szolgálóleánya vagyok…” S ettől kezdve mindene a gyermek. Úgy szereti, úgy neveli, úgy indítja el útján, ahogy az Isten elvárta tőle. Tanítói körútján is van, amikor felkeresi, de imádságos lélekkel is elkíséri. S amikor küldetésének legfontosabb részét teljesíti, a szenvedésben is ott van vele, a keresztúton, a kereszt tövében. Életének második szakasza éppen itt kezdődik a kereszt alatt, amikor az ő Fia János apostol személyében a Jézushoz tartozókat bízza rá, azok édesanyjává teszi, maga helyett sok gyermekkel áldja meg. Ezt a feladatát teljesíti akkor, amikor Jézus mennybemenetele után tíz napon át együtt imádkozik az apostolokkal a Szentlélek eljövetelére készülve. Ezt a feladatát teljesíti, amikor János apostollal együtt megy az evangélium örömhírét elvinni az embereknek, ezt a feladatát teljesíti most is Szent Fia mellett, amikor közbenjár értünk. Ahogy a hagyomány megőrizte: az egyházi imádságos hite úgy tartotta, hogy a Szűzanya halálában fölvétetett a magas mennyországba. Isten nem engedte romlásnak indulni azt a testet, amely hordozta és világra szülte Fiát. Ez a mennybevétele olyan különleges adomány a Szűzanyának, amely csak az övé. Mégis mindannyiunk sorsát vetíti elő. Jézus tanítása alapján nemcsak a lélek halhatatlanságában hiszünk, hanem valljuk a test feltámadását is. Ahová a Szűzanya eljutott Isten kegyelméből, oda kaptunk meghívást mindnyájan. S bár testünk enyészetnek indul halálunk után, mégis majd az utolsó napon Isten feltámasztja és egyesül a lélekkel, és a test is élvezni fogja a jutalmat vagy a büntetést aszerint, hogy kit érdemel. A megdicsőült Szűzanyában saját jövőnk szépsége és öröme csillan fel. Kérjük őt, hogy támogasson törekvésünkben, hogy mi is ott lehessünk, ahol ő van!