Ha sikeres életútját veszi górcső alá bárki, azt gondolná, legalább 100 éves Petres Lajos tanító, karvezető, kó­rus­mű­szer­ző, iskolaigazgató, zenész, fafaragó, író és közösségi ember. Pedig csak 85 év telt el születésétől, 1939. január 29-től, amikor Petres Ignác kántortanító hitvese – lánykori nevén Sándor Julianna – világra hozta. Hogy milyen gyermek lehetett, arról az Elmenekültünk, hazajöttünk című, 2023-ban megjelent – nem csak szórakoztató – könyvében vall. Már 10 éves korától szólót énekelt a miséken, majd a ditrói gyermek- és ifjúsági kórusokban. Tanítóképzős korában a szászrégeni képző kórusában énekelt, amit esetenként vezényelt is. Komoly emberré cseperedett egy olyan család sarjaként, ahol a példamutatás volt a legfontosabb nevelési elv. Nem szenvedett tehát hiányt e téren semmiben, hiszen pedagógus szüleitől csak a helytállást láthatta, a becsülettel végzett munka nélkülözhetetlenségét. E becsülettel végzett munka aztán egész mozgalmas életében erőt adó támasza volt: sikereinek fő forrása. A magát mindig tanítónak nevező Petres Lajos nem csak szerénységből ragaszkodik ehhez a megnevezéséhez. Ő valóban igazi TANÍTÓ: élő közösség okítója, gyermekből, diákból, háziasszonyból, munkásból, legényből és leányból, szántóvetőből és polgárból, munkatársból és barátból országosan irigyelt kórusokat állítva színpadra, de ami ennél is fontosabb volt számára, megtanítva őket a tisztán éneklés örömére.

Édesapja, Petres Ignác is hírneves karvezető volt, s amikor 1964-ben átadta fiának a karmesteri pálcát, tudhatta: jobb kezekbe aligha kerülhet az általa hátrahagyott örökség. Előbb a Ditrói Vegyes Kórust irányítja, aztán a férfikórust, a gyermekkórusokat. Voltak időszakok, amikor hét kórusnak tartott igényes próbákat. Petres Lajost csak azért, amit a gyermekkórusokkal elért, bármelyik más karnagy megsüvegelheti. Ha arra utalunk, hogy Bartók – 27 egynemű kar című művét – amelynek darabjait csupán rendkívüli, profi szinten éneklő gyermekkórus képes előadni – betanította tanítványainak, akár ha arra, hogy országosan is a legjobb kórusokat vezényelte, sokszorozódik az a 70 esztendő, amit a karéneklés lehető legmagasabb szintjének elérésére fordított – műkedvelőkkel – páratlan eredményeket érve el.
Különösen értékelte az RTV által 1970 és 1974 között szervezett kórusversenyeken való részvételt. Ott a kórus második helyezést ért el. Számos országos versenyen jeleskedtek. Azokban az időkben Ditrót úgy emlegették, mint a nagytemplom és a kórus faluja. Szerény véleményem szerint nem kórusain múlott, ha második helyen végeztek országos döntőkben.
1978-tól tagja volt a negyven éven át működő Ditrói Kamarazene Együttesnek, blockflötével és hegedűvel. 1978 másért is emlékezetes marad a ditróiaknak. A számtalan népzenei összeállítás mellett, amelyekben prímásként közre is működött, a helyi Reál Líceum ének- és zenekarával kétórás zenei összeállítást mutattak be, amit az RTV Magyar adása két alkalommal teljesen, többször részleteiben is sugárzott. Mindig figyelemmel kísérte a medence műkedvelő kórusainak tevékenységét, jó tanácsért bárki hozzáfordulhat ma is. Több éven át igazgatója volt az általános iskolának.
Az 1989-es fordulat után sem hagyta abba teljesen a kórusok irányítását, a férfikórust és a gyermekkórust még évekig ő vezette. Aztán szerepet vállalt a közéletben is, a nagyközség RMDSZ szervezetének is volt elnöke. 1996-ban megszervezte a magyarországi, 1000 tagú Millecentenáriumi kórus ditrói szereplését.
Egyre többet és egyre tudatosabban faragta, faragja fából készített munkáit: köztük száznál több hasonmás sulykot. 2008-ban, Ahol a sulykok beszélnek címmel albumot is kiadott belőlük. Készítésük közben egy-egy népdal dallama kísérte – tudjuk tőle.
Faragóművészetének követői is vannak: rajzait, megoldásait másolják, felhasználják. Minden munkája mögött szigorúan alapos néprajzi előtanulmány van. Sulykok, kopjafák, kapuk. Szabadtéren elhelyezett munkái: Hétvezér emlékmű, A pedagógusok emlékműve. Kopjafa is emlékeztet Puskás Tivadarra, Siklódi Lőrinc szobrászművészre, dr. Csiby Andor múzeumalapítóra. Több ízben állított helyre fatárgyakat, kisebb szobrokat. A végletekig ragaszkodik a pontossághoz és a minőséghez. Ebben magával és másokkal szemben is igen szigorú. Ma is minden fontosabb helyi esemény aktív résztvevője.
A Petres Lajos-i életmű hatalmas, kiemelkedő, szerteágazó. A kivételes szervezői készségét igazolja a kórus 100 éves évfordulójának megszervezése, a háborús emlékmű létrehozása, ezernél is több előadás, ünnepség, összejövetel, gyűlés, utaztatás szervezése.
Kiadványokban is menti a múltat: 2016-ban A ditrói háborús emlékmű rövid története címmel adott ki könyvet, 2017-ben A ditrói kóruskultúra története, 1867—2000. 2023-ban Elmenekültünk, hazajöttünk címmel emlékezett békevággyal a háborúról.
Végszóként írta: „Nem tanulságként, figyelmeztetésként teszem. Csupán emlékeztetőként, összehasonlításnak szánom.”
Kívánom, hogy őt ne érje utol a sic transit gloria mundi.