Érdemes meg­tanulnunk, hogyan szedjük ki a kullancsot, legalábbis a megyei kór­ház statisztikai ada­tai erre engednek következtetni, mivel tér­ségünkben gyakoribbá vált a kullancscsípés – leg­utóbb havi kétszáz esetet re­gisztráltak. Elsőként fontos meg­jegyezni, hogy nem szabad az állatot olajjal bekenni, le­ragasztani, dörzsölni, sőt csa­vargatni sem, mert ezek a beavatkozások a kullancsot ök­lendezésre késztetik, ami növeli a fertőzés rizikóját. 

– A kullancs eltávolításának egyik legfontosabb szabálya, hogy a bőrhöz minél kö­zelebb megfogva, lehetőleg csipesszel (patikában kapható kullancskiszedő csipesz, de ha egy szemöldökcsipesz van kéznél, az is megteszi), lassú, de határozott mozdulattal ki kell húzni úgy, hogy közben ne nyomjuk össze a kullancs testét. A lassú húzás közben tulajdonképpen a kullancs ma­ga fogja elengedni a bőrt, így elkerülhető, hogy be­szakadjon a szájszerve, ugyanis a köz­hiedelemmel ellentétben a leggyakrabban nem a feje, hanem a szájszerve szakad le és marad a bőrben – magyarázta el korábban lapunknak a helyes módszert dr. Kovács Emőke családorvos.

 Ha a kullancs mégis be­szakadna, ne piszkáljuk – ma­gától ki fog lökődni, ellenkező esetben viszont helyi irritációt, sérülést és gyulladást okozha­tunk a bőrfelületen. A csípés helyét három-négy hétig figyeljük meg, és akkor forduljunk orvoshoz, ha bőrpír (piros kör a közepén úgynevezett ökörszemmel) jelentkezik. A csípés helyét bőrbarát ké­szítménnyel fertőtlenítsük, ennek hiányában elégséges egy szappanos vizes lemosás is, de főleg kisgyermekeknél semmiképp se használjunk be­tadin-oldatot a csípés helyén.