A képeket Bálint Zsigmond fotóművész és Szabó Károly dokumentarista méltatta, az alkotó és fia, Balázs Attila köszöntötte a vendégeket. Miklós Dalma beszámolója.

Visszafelé forgatták az idő kerekét tegnap a Balázs Ferenc Retrospektív című fotókiállításának megnyitóján. A Művelődési Házban látható kiállítás a Face to Face Egyesület szervezésében jött létre. A vendégek a nyolcvanötödik életévét betöltő pedagógus-fotográfus életművéből, fél évszázad alkotásaiból láthatnak néhány fotót. Olyan alkotásokat tettek közszemlére, amelyek leginkább hirdetik azt, hogy milyen volt Székelyudvarhelyen élni a hatvanas, a hetvenes, valamint a nyolcvanas évekbe. A megnyitón Szűcs-Olcsváry Gellért színművész Tomcsa Sándor Hunoreszkek című prózájából olvasott fel részletet. A szöveg a régi udvarhelyi életet idézte, így segített ráhangolódni a kiállítás képeire.

A korondi születésű Balázs Ferencet nem kell bemutatni a székelyudvarhelyi közönségnek. Erről árulkodott az az óriási tömeg is, amely érdeklődéssel fordult a kiállítás megnyitója felé. Voltak, akik nosztalgiáztak a fotók előtt, mások viszont első alkalommal találkoztak a művész alkotásaival, és kíváncsian járták körbe a kiállítótermet. A vendégeket Simon Mária Tímea, a Művelődési Ház igazgatója köszöntötte. Házigazdaként végigkísérte a kiállítás berendezésének mozzanatait, s mint mondta, már az első fotók felfüggesztése után valamiféle sajátos, „retró” hangulat lengte be a termet. Többen Székelyudvarhely lelkiismeretes „krónikásaként” ismerik a művészt, sőt a megnyitón akadtak olyanok is, akik személyesen vettek részt egy-egy kiállított fotó elkészítésénél. Az sem mellékes, hogy Balázs Ferenc a 1989-es események kiemelkedő alakja, a rendszerváltás előtti és utáni időszak dokumentaristája, sőt a városi cserkésztevékenységek szervezője volt. Balázs Ferenc képei a város boldog arcát mutatják, egy nehéz történelmi és társadalmi kontextusba helyezve. A fotók emlékeket, hangulatokat, rég feledett benyomásokat elevenítenek fel. A kiállítás egy időgép, és Balázs Ferenc képei a város hű tükrét mutatják, hiszen a művész érzékien, valamint rendkívüli hozzáértéssel dokumentálta a település akkori légkörét, a polgárok életének mozzanatait.

A megnyitón a kiállítás darabjait Bálint Zsigmond fotóművész, Balázs Ferenc kortársa méltatta. Az alkotók barátsága mély gyökerekkel rendelkezik, osztálytársak voltak Marosvásárhelyen. Mint mondta, Balázs Ferenc már kisdiákként belekóstolt a fotózásba, előszeretettel kísérletezett az akkor ismert technikákkal. Az elsőként készített fotók élménye egész életükön át elkísérte őket. Hozzátette, hogy az ünnepelt alkotó az első saját gépét érettségi vizsga után vásárolta, amikor Korondra visszatérve kezdett dolgozni. Később, a technika fejlődésével, újabb gépeket vásárolt, elkezdett filmezni, és egy fotós szakkört is vezetett. Pedagógusként számos előadást tartott a digitális fényképezésről az udvarhelyi pionírházban. Mindenhová magával cipelte a gépet, mindent dokumentált, tudtuk meg a fotóművész fiától. Megjegyezte, hogy a mai napig nem tudja eldönteni, hogy az édesapja számára a fényképészet valamiféle rajongás, egy hivatás vagy egy hobbi végletekig elmélyített formája. Annyi bizonyos, hogy sosem tartotta magát fotóművésznek. A fotózás csupán egy eszköz volt, amely szubjektíven ragadott ki egy szeletet az udvarhelyi létből. Szabadon alkotott, nem dolgozott megrendelésre, ezért nem művészkedett, hanem egyszerűen és nagyszerűen mutatta be kortársai hétköznapjait.
A Balázs Ferenc életművét összegző kiállítás még három hétig tekinthető meg a Művelődési Ház koncerttermében. A kiállítás csak egy szelete annak a körülbelül 32 ezer filmkockának, amelyet eddig lencsevégre kapott. A teljes életmű a Face to Face Egyesület digitalizált archívumában érhető el.