Érdekes, szép és látnivalókban gazdag helyen, a Bodoki-havasokban túráztunk a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület (CsEKE) szervezésében, Kozman Zsolt vezetésével, 2024. március 16-án. Málnáson találkozott a társaság, majd rövid eligazítás után 26-an – három kutya kíséretében – jó hangulatban, lelkesedéssel tele, elindultunk a Herec vára–Kincsás vára–Zoltán kútja–Bodoki-csúcs–Egrics-kő–Málnás útvonalon.
A vasúti átkelőt elhagyva, a Herec-patakon átkelve, jókora kapaszkodó leküzdése közben megtapasztaltuk a tavasz első hírnökeinek, a szerényen fejet hajtó pirosló hunyorok, valamint a frissen zöldellő szentgyörgysaláta látványának lélekgyógyító hatását.

Az első és egyben a legnehezebb emelkedő megtétele után megérkeztünk a 706 m magas Vártetőre az Árpád-kori Herec-vár maradványaihoz. Túravezetőnk elmondta, hogy a vár 185 x 75 méter terjedelmű, ovális alakú volt, az egykor 5-6 m magas fallal védett erődítménynek már csak a falmaradványai láthatók. A várat védőárok övezi a nyugati oldal kivételével, ahol a meredek hegyoldal miatt nem volt rá szükség. Az árkot a déli és északi oldalon egy másik, kisebb méretű árokkal megkettőzték.
Új ismeretekkel gazdagodva indultunk tovább a Kincsás vára irányába. Az időközben előbújt nap sugarainak melege még jobb hangulatot biztosított csapatunknak, miközben megérkeztünk az 1053 méteren fekvő várhoz. Zsolt ismertetőjéből megtudtuk, hogy a várat valamikor az őskor folyamán a korai vaskorban építették. A lekerekített sarkú háromszög, mintegy 240 x 140 méter kiterjedésű erődítmény hossztengelye észak-dél irányú. A Kincsás vár, némelyek véleménye szerint, nevét a területén zajló kincskeresésről nyerhette.
A melengető napsütésben túravezetőnket hallgatva, az egykori várudvart körülvevő és tekintélyt parancsoló hatalmas bükkfák társaságában, úrrá lett rajtunk a régi időket idéző hangulat, miközben pár pillanatra mi, lányok várkisasszonynak képzeltük magunkat.
Rövid pihenő után a sárga pont jelzést követve, immár nyílt területen, a tavalyi avaron lassan kapaszkodtunk fel a Bodoki-tetőre. Itt valósult meg a túránk célja: megjelentek a hóvirágok. Letelepedtünk ebédünket elfogyasztani a Panoráma étterembe, ugyanis a párás idő ellenére csodálatos körpanorámában gyönyörködhettünk. Zsolt elmondta, hogy a Bodoki-havasok legnagyobb magaslata a Kőmöge a maga 1241 méteres magasságával, utána következik a Henter mezeje (1213 m) és a Bodoki-tető (1194 m). Kilátás nyílt Alsó-Háromszékre, mögötte a párás idő miatt csak nagyon halványan látszó Csukás-hegységre és a Bodzai-havasokra. A Bucsecs vonulata egyáltalán nem látszott, a Királykő viszont szépen kivehető volt. Nyugati irányban megcsodálhattuk a Baróti-hegységet, mögötte a Persányi-hegyeket, északnyugati irányban pedig a Dél-Hargita csúcsát, a Murgót.
A csoportkép elkészítése után folytattuk utunkat a gerincen, gyönyörködve az egyre sokasodó hóvirágmezőkben és az itt-ott előbújó üdezöld fűtincsekben. Kis rövidítővel hamarosan megérkeztünk az Egricskő nevű – másik nevén Predikáló-kő – erózió által formált kőgombához. Innen még látható volt a csodálatos panoráma, egy pillanatra még a Tesla is. A bájos tavaszi tárnicsok és boglárkák épségére vigyázva, óvatosan ereszkedtünk lefelé a falu irányába.
Húsz km és 850 m szintkülönbség legyőzése után, élményekkel gazdagodva, sok hasznos információt szerezve és az ébredő természet szépségeivel betelve érkeztünk vissza a kiindulóponthoz. 

Gergely Anna,
Csíkszentmárton