Egy vakon megtett lépés az utcán hatalmas bizalmat és még nagyobb bátorságot igényel. Bár ma már természetesnek vesszük az utcákon a látássérültek önálló haladását segítő fehér botot, a függetlenség ezen szimbóluma alig több mint száz évvel ezelőtt még nem is létezett.

Az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) hivatalos oldalán olvasható visszatekintő szerint a történet 1921-ben kezdődött, amikor James Biggs brit fényképész egy balesetben elveszítette a látását, és hogy az utcai közlekedésben észrevehető legyen, fehérre festette a sétabotját. A kezdeményezésből hamarosan mozgalom lett, és a fehér botot 1931-ben ismerték el hivatalosan is közlekedési segédeszközként, utat nyitva a látássérültek önálló mindennapjaihoz.

A nemzetközi elismertséget az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa pecsételte meg 1964-ben, amikor október 15-ét a fehér bot világnapjává (angolul White Cane Safety Day vagy White Cane Awareness Day) nyilvánította. Az UNICEF cikke kiemeli az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatait is, amelyek szerint világszerte mintegy 2,2 milliárd ember él valamilyen látásromlással vagy látássérültséggel – köztük sokan olyanok, akiknek ez az egyszerű eszköz jelenti az egyetlen kapaszkodót a biztonságos, önálló és független élethez.