A farsangi báli mulatságok még javában zajlanak, azonban hetvened vasárnapjával, idén február 16-án már beléptünk a böjti időszak előszobájába. A böjtelői vasárnapok eredete az 5. századig nyúlik vissza. Elnevezésükben – septuagesima, sexagesima, quinquagesima (latinul) – ahogyan az evangélikus egyház liturgikus naptárában található. A böjtelő időt ad, hogy összpontosítsunk, készüljünk, és ne csak úgy beessünk – mint egy küszöbön átessünk – majd a nagyböjtbe. Készíteni, fókuszálni igyekszik tekintetünket a nagyböjti szívbéli útra, melynek el kell vezetnie az „Ige testté lett” csodájától a feltámadás csodájáig, a Golgotán keresztül vezető úton. Ez az út, amelyet értünk, megváltásunkért a testté lett Ige vállalt és végigjárt. 
Hetvened vasárnapja egy fordulat az egyházi évben. Innen már előre tekintünk a húsvét felé. Húsvéttól, illetve e nagy Krisztus-ünnep nyolcadától (fehérvasárnap) visszafelé számítva az időt, nevezte el az egyház az előkészületi időszak bevezetésének első vasárnapját hetvened vasárnapnak – dominica in Septuagesima. A szőlőmunkásokról szóló evangélium (Mt 20,1–16) és a „Verseny a hervadhatatlan koszorúért” (1Kor 9,24-10) arra figyelmezteti a böjti időszak előcsarnokába érkező egyházat, hogy Krisztus országában minden – kegyelem. Mindannyiunknak, mindenkinek, aki beáll szőlősébe munkásként, szolgálatra, aki mint sportoló kitartással, lemondással naponta edz, a sportnak szentelve életét, az megkapja az ígért jutalmat. Istentől a hervadhatatlan koszorút.  
Hatvanad vasárnapon az evangélium a magvetőről (Lk 8,4–15), a négyféle földről szól, Isten szent igéjének, kegyelmi eszközének bemutatásáról szólva, az epistola által (Zsid 4,12–13), hogy „Isten igéje élő és ható”. Az előző vasárnaphoz hasonlóan a földi vándorút és az Istenre tekintő bizalom csendül ki e vasárnap bevezető 44. zsoltárából (introitus) – Innen a vasárnap megnevezése: Exurge Domine, azaz „Serkenj fel, Uram! Ébredj, és siess segítségünkre!” Add, hogy a te szent igéd drága magja a mi szívünkben is kikeljen, mi pedig téged, mind szavainkkal, mind cselekedeteinkkel dicsőítsünk.
Ötvened vasárnapja a böjtelőkészítő három vasárnap közül az utolsó. Nevét a bevezető zsoltárból kapta: „Esto mihi” – légy nekem: Zsolt 31. „Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam. Vezess és terelgess engem nevedért. Szabadíts ki a halálból, mert te vagy az én erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, Uram, igaz Isten”. Légy nekem kősziklám, ahová bármivel menekülhetek, amire támaszkodhatok, mint biztos alapra. Szól az episztola 1Kor 13 szavaival, a szeretet himnuszával. Légy velem, Istenem, hogy készülhessek és áldott ünnepem legyen a húsvét ünnepe.