inkább ne is kérdezd, hallod-e, mer’, igazából az van, hogy ugyanolyan szarul vagyok, min’ amilyen szarul a múltkor is voltam, hallod-e, és amilyen szarul a jövő héten is leszek, csak éppen a múltkor nem szóltam, hogy milyen szarul vagyok, de mától mindenkinek elmondom, hallod-e, hogy vagyok, érted, mindenkinek, aki kérdi, mindenkinek, érted… na, de inkább meg se kérdezd, mer’ akkor télleg elmondom, hogy hogy vagyok, mer’ én egész álló nap mind csak mesélhetnék, annyi minden van, hallod-e, de erről jut eszembe, hogy te hogy még vagy, mer’ ezer éve nem láttalak, s akkor se néztél ki jobban, hanem há’ hallod, de most má’ őszintén… ha szedném is a gyóccert, amit felírt a doktor, nem tudnék dolgozni, s akkor miből gyóccer, ugye, hehe, ráadásul a zsaruk is, ha megállítanak drogtesztre, elveszik a könyvemet, pedig a törvénybe is bele van írva, érted, hogy vezetni szabad vele, hanem há’ ezekkel nem lehet, s az egyetlen cihológus, akitől nem sajnálom a pénzt, na, az úgy teli van programálással, hallod-e, hogy nem tud fogadni, me’ mindenki hülyül megfele, hallod-e, na de, figyelj, mondd már, te hogy vagy, mer’ azt képzeld el, hogy holnapután jönnek haza Ferikéiék Németből, aztán minden a feje tetején, hanem mit is akartam kérdezni, mert kell az a matrac, vagy azt nem is neked adtam oda… na, de mindegy, mer’ karácsony után átjöttek Tibiék egy napra, és úgy megrészegedtek, hogy végül nálunk szilvesztereztek, és tegnapelőtt takarodtak el, és csak utána tudtam meg, hogy a gyerekük összeállt azzal a drogos kölyökkel, a Laciék fiával, na, most mondd meg… mer’ amúgy rendes népek, épp csak a Laci neje kicsit olyan izé… már nem azér’, me’ nem vagyok én egy vaskalapos, de negyvenévesen kék hajjal, érted… hanem, hallod-e, hogy még vagy, mer’ szinte semmit se tudok rólad, mióta… de erről jut eszembe, hogy a múltkor mondtad azt a fosató borvizet a székrekedésemre, hogy naponta hét liter, ugye, hét litert mondtál, ja, kettő, na, mindegy, na, én azt elkezdtem, há’ hallod, két hétig úgy fostam tőle, aszittem, nem élem túl, köhhenteni se mertem, hallod-e, de most már vége, mer’ tegnaptól már tojást is merek enni, de hogy még egyszer borvízkúra… há’ hallod-e… inkább nem eszek semmit, vagy beveszek valami Trifermentet, vagy szenet, mer’ nem lesz ez így jó, mondta is az orvos, hogy ne min’ stresszeljek már annyit a ház miatt, pláne most, hogy már letörlesztettük a kölcsönt is, hanem há’, te hogy vagy, me’ mindig hallgatsz, s ha találkozunk, egy szót se szólsz, me’ csak min’ forgatod itt nekem azt a poharat, hanem, há’ erről jut eszembe, hogy bátyámnak ilyen izéje lett a gyomrában… ilyen prozelitája, vagy mi a lócsics, mer’ az orvos aszonta, nem ihat többet, de amikor nálunk jártak Tibiék, egyet átjött ő is, emlékszel, milyen nagy haverok voltak a licibe’, te, azt, ha láttad volna, két pohár bor után olyat hányt a fikuszra, hogy az Alien 2 kutyaf.sza mellette, hanem há’ mesélj már, hogy még vagy, me’ rég nem láttalak, hanem jut eszembe, hogy a múltkor mondtad azt az izét, most nem jut eszembe a neve, tiszta amnesztiás vagyok, hallod-e, annyi a dolgom, asse tudom, merre álljak arccal, mer’ az új autónak is biztosítás kell, de úgy hozattuk Kínából, s aztán az átíratás meg minden, az kész katasztrófa, aszonta a kicsicsaj, hogy izé…, na, de mingyá’ elmondom, csak éppen kell pisiljek, de ugye, még maradsz, na… igyál meg még valamit, olyan ritkán futunk össze, asse tudom, mi van veled, de tényleg, alig hallok rólad, na, de maradj még, na… meghívlak, mer’ olyan ritkán futunk össze, asse tudom, hogy még vagy…