Ha én téma volnék, ma nem az utcán hevernék. Ma biztosan nem. Egy büdös kiskocsmában decizgetnék inkább, és miközben a napsütésre várnék, vagy az esőre, az időjárásról mondanék nagy, épületes bölcsességeket. Miféle globális felmelegedés, tenném fel a retorikai kérdést, ha én téma volnék, mer’ augusztus van, ugye, de majd befagy a zember valaga, s né, minnyá’ zárják be a zsögödi strandot. Ha én téma volnék, ma nem a vizes köztéri padon hörpenteném a tépőzáras vodkát, kevertet, miafrancot. Egy kapualjban dörzsölgetném dagadt arcomat, és… adj még egy kortyot, Jocó, me’ nyakon váglak, mondanám, ha én téma volnék. És vakaróznék bőszen, főleg hónalj tájékán, mert oda eszi be magát leginkább a rüh, kosz, ruhatetű. Ha én téma volnék, most inkább ücsörögnék törökülésben a foltos, kibelezett matracon, és csak sodorgatnám szépen újságpapírba a csikkekből kimorzsolt dohányt. Nyálaznám, pödörgetném szépen a spanglit, miszerint penált, vagyis dekket, egyiket a másik után, ha én téma volnék. Rágyújtanék, majd köpnék egy nyúlósat, és töltenék még egy kis Mirindát a Mona szeszre, azzal öblögetném a torkomra futott kormos dohánymorzsát. Ha én téma volnék, hajnalban feküdnék, és este nyolckor kelnék, és műanyag kukákkal dörögnék hideg kapualjakban, félrecsapott bézbólsapkában, láthatósági mellényben, szám sarkában kialudt cigivel. Ha én téma volnék, szombaton is hajnalban kelnék, és a szomszédok legnagyobb örömére bedurrantanám a kínai damilos kaszát. Mert ha én téma volnék, vasárnap hajnalban verném a csempét részegen káromkodva, ha már az asszony elhagyott, és a melóból is kivágtak, meg amúgy is mindenki hülye. Ha én téma volnék, szúnyogcsípést vakargatva szentségelnék a kempingben, hogy nyitva felejtetted a hűtőtáskát, csesszemeg, mimmegmelegedettasöraranka. Ha én téma volnék, a ‘rva forgalmat szidnám reggel hétkor, Brassót elhagyva, a predeali kanyarban, dugóba ragadva, hogy mindenkinek pon’ máma kell Costinești-re menni, hogy mér’ nem bírnak otthon maradni, s közben hátraszólnék a rohadt kölykökre, hogy ha nem maradtok csen’be’, úgy nyakon váglak, Andriska, hogy kiköpöd a fogaidot. Ne bőgj, Lacika, mer’ nagyon meg leszel verve, Lacika, esküszöm, pufán verlek, adok én neked betment, mondanám, ha én téma volnék, s közben a kifizetetlen túlóráimat számolnám gyulladt szemeimet dörzsölgetve, hogy abból eppe kijönne a benzin Szovátára oda-vissza. Ha én téma volnék, nem az utolsó pillanatban dobálnám be a csomagtartóba a cuccokat, este tizenegykor, hogy reggel indulunk Obzorba, Tibi, hol az istenverésébe’ vagy, Tibi, me’ hogy fogsz korhelyen vezetni, Tibi, mer’ rád gyújtom a kocsmát, Tibi. Ha én téma volnék, ma a kocsmában tartanék szakmai megbeszélést, hogy hogyan kell a plafont vakolni, de nem éri meg, hallod-e, annyiér’ nem éri meg, inkább mejek németbe, mondanám, ha én téma volnék, majd jó nagyot húznék a hatodik sörömből, csúszna féldecikre. Ha én téma volnék, nem az utcán hevernék, megírnám magam a szerző helyett, cikkdíjért.