Egyetemi éveik filmjét zárták
Boldogság, identitástudat, az ismeretlennel való szembeszállás, a Székelyföldön maradás és tudásuk itthon kamatoztatása – ez a néhány kívánság vagy felszólítás hangzott el, amellyel egyetemünk vezetősége és közösségünk elöljárói a 2023-as ballagási ünnepségen a közel 230 végzőst elbúcsúztatták. A ballagóknak felemelő pillanatokban volt részük, a befektetett munka eredményei beértek.
A Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának 2023-as ballagási ünnepsége június 9-én a már hagyománnyá vált felvonulással kezdődött, Csíksomlyóra, ebből az alkalomból népviseletben pompáztak a hallgatók. A kegytemplomban a misét Csapai Árpád egyetemi lelkész celebrálta. Prédikációjának központi részét a nyolc boldogságra építette. Hangsúlyozta, fontos, hogy élete során az ember ne csak a pozitívumoknak örvendjen, hanem az esetleges kudarcokból is meríteni tudjon, és boldog tudjon lenni. A szombati „tógás” ballagáson folytatódott a jókívánságok és méltatások sora. Dr. Farkas Csaba rektorhelyettes Antoine de Saint-Exupéryre hivatkozva a ballagókat az ismeretlennel való bátor szembeszállásra biztatta. A rektorhelyettes a Netflixszel is példázódott. Szerinte mindenki mérlegelje, ha egyetemi éveire visszatekintene, milyen filmet nézhetne, mi lenne a címe. Dr. Both Hajnal konzul a megszerzett tudás itthoni kamatoztatására hívta fel a ballagók figyelmét, hogy az itteni közösség kulcsemberei legyenek. Ezt a gondolatot folytatta Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere is, aki ugyanakkor a célok megvalósításának fontosságára, de az odavezető út élvezetére is kitért beszédében.
– Legyenek tudatában a felhalmozott tudásuknak, identitásuknak – emelte ki dr. Lázár Ede dékán köszöntőbeszédében. A ballagók nevében László Szilvia génsebész szakos hallgató búcsúzott, aki az elért eredményeket és a megszerzett tudást hangsúlyozta. Erről tanúskodtak az ezt követően átadott díjak is. A záróképet a végzősök névsorának felolvasása, a bojt áthelyezése és a kalapok magasba repítése alkotta. Majd az ünneplő közösség elénekelte a magyar és a székely himnuszt. Megható pillanatok voltak ezek a ballagók számára.
– Szerettem egyetemista lenni, ha sokszor nem is vallottam be magamnak. A szaktársaimmal szoros barátság alakult ki közöttünk, ezért a ballagási ünnepség előtt és közben is meghatódtunk párszor. A legfelemelőbb pillanat számomra a bojt áthelyezése volt. Ott állt a tanárnőnk velem szemben, rám mosolygott, akkor éreztem igazán, hogy a sok munka végére értünk, a tanáraink büszkék ránk – osztotta meg érzéseit Coadă Claudia-Roxana világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakos végzős. Hozzátette: a rektorhelyettes beszédére reflektálva, inkább a Jóbarátok sorozat jut eszébe. A három év alatt történt jó és rossz is, de a legvégén úgy fognak visszatekinteni az elmúlt időszakra, hogy rengeteget tanultak magukról és egymásról, mondta, és úgy véli, hogy megérte ezt az egyetemet és szakot választani.
Szőke Szende alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzéses ballagó is csatlakozott Claudia gondolataihoz. Szendét a ballagási ünnepség megnyugvással töltötte el, mert célba ért. Kiemelte, az elmúlt két évét a folyamatos fejlődés jellemezte, hétről hétre új dolgokat tanult.
– Hihetetlen. Fél lábbal még futok órára, kócosan, gyorsan lefőtt kávéval a kezemben késve bevágódom a terembe, a másikban már tógában, ügyetlenül kötött sállal, félrecsúszott kalapban keresem a többieket. Elrepült a három év, annyira pörögnek a dolgok, szinte alig tudnám megmondani, mikor jutottunk el idáig – osztotta meg gondolatait Sántha Kriszta-Hanna román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szakos ballagó. Így folytatta: – Felemelő és mellbevágó. Valóssá válik a lezárás, az államvizsga szorongása, de az új ciklus lehetősége is. Fel kell nőni. Munkahelyet kell keresni. Meg kell állni a lábunkon, és erre készített fel bennünket a Sapientia.
Baláz Erika