…Hallod-e, kicsi barátom, ha cseuidejébe a tanár bésuvasztotta a fejünköt a pad sarkába, édesapám kirúgta pluszba még két fogunkot es otthon, ne félj, mert az nem úgy volt, hogy, izé, mer’ cseuidejébe, hallod-e, olyan nem volt, hogy az ember csak úgy s azonnal, s már meg es van minden, mer’ cseuidejébe azt csináltuk, hogy ami olyan volt, azt hoztuk haza a gyárból, s úgy, mer’ bent nem lehetett akárhogy, s cseuidejébe hiába voltál a trösztnél akárki, hallod-e, mer’ az az izé, az nem izé, mer’ az nem úgy van, értetted-e, me’ cseuidejébe nem volt olyan, hogy mittudomén, hanem köttek meg egyből, s vittek a zsandárok, nem úgy, min’ most, hogy jő a levél, hogy menj deklarációt írni, hadd el, babám, me’ ha olyan voltál, jól megnéztek, hogy mit mind izé, értetted-e, nem lehetett csak úgy, mint most ebbe a nagy demokráciába, mer’ az nem úgy volt, hogy akkor nesze, s a végén indéundé veszed fel a delegációpénzt, s minden, hanem cseuidejébe az ember elment szépen, s akkor vagy igen, vagy nem, tudod, na, nem úgy, mint most, hogy a mai fiatalok, mer’ cseuidejébe a valizák fel voltak sorakoztatva, s bakáéknál es mindenki vigyázzba, hallod-e, s addig ittuk a vietnámi cukorkás kékszeszt somlyai borvízzel, hogy a fogaink ki­áztak, hallod-e, s még utána mentünk bé a gyárba, me’ túrások voltunk, s ha kellett, már este tízkor álltunk bé a sorba fráci petreusért, s méges semmi se volt cseuidejébe, s ha méges igen, há’ asse, mer’ ha nem, há’ nem, mer’ akkor a másik ajtón ki, s akkor annak annyi volt, annak lőttek cseuidejébe, hiába na, nem lehetett csak úgy esszevissza, el kellett menni a párthoz, s ha volt kicsi relációd, lehetett, nekem ne magyarázzál, hallod-e, mer’ én akkor es megmondtam, mer’ cseuidejébe én a szemejánál voltam szekciófőnök, hallod-e, az nem úgy volt, mint most, hogy mentél, s adták es a kezedbe, mer’ bezzeg cseuidejébe, ha nem vitted bé a kiló nyekezólt vagy a Kentet, nem csináltál semmit, annyit ért, mint a fing a jégesőbe, hallod-e, mer’ én egyszer mentem bé a viccesekhez, hogy adjanak adeverincát az idegre, s három napot ott tartott az a doktor, s üttetett árammal, izének hívták, ne…, mert cseuidejébe, hallod-e, olyan volt, hogy ha kellett egy kicsike narancs, kakaó, bármi, banán, ez-az, mi ketten a szubindzsinerrel mentünk es fel a megyei pártbizottsághoz, s akkor mondták, hogy né, így meg úgy, hogy jól van, csak ne izéljünk, s másnap reggel már lent es voltunk Bukarestben, s estére már vissza es voltunk jőve, mer’ cseuidejébe nem lehetett csak úgy, teeee, hallod-e, nekem ne magyarázzál, értetted-e, mer’ ha, mondjuk, nem volt, hova menni, mer’ akkor jöttél be faluról, s nem volt olyan izéd, ami kellett volna, s neked mégse volt, me’ honnan, na, akkor szépen mehettél vissza a szézsémetécsfécséréhez, a tehen segge mellé, s még akkor es hiába, mer’ hallod-e, cseuidejébe havonta, kétévente s mindennap cseuideje volt cseuidejébe…
Minnyár úgy megváglak, hogy…