– Miért tartja fontosak a hasonló szakmai rendezvényeket, konferenciákat?

– Hargita Megye Ta­ná­csá­val közösen egy olyan eseménynek adtunk otthont, amelynek fókuszában a hegyvidéki gazdálkodás állt. Úgy gondoltuk, eljött az idő, hogy bemutassuk a gazdálkodás e magasztos ágát, melyet a hegyvidéken járatos gazdák már évszázadok óta gyakorolnak. E tájon az ember szorosan kapcsolódott a természethez, s ezt az évszázadok során megannyi hagyomány, tudás és tapasztalat gazdagította. Ezt kívánjuk továbbadni. E jeles eseményre ellátogattak vendégeink Székelyföldről, Bukarestből, Magyarországról politikusok, szakemberek, gazdálkodók, nekik kívánjuk bemutatni, hogy milyen csodákra képes a hegyvidék, ha jó kezekben a tudás és a hagyomány összeér. Farmunkon büszkén őrizzük a különféle őshonos állatfajokat, melyeknek génjeit gondosan megőrizzük. Mindezt az örökséget az ősök ajándékának tartjuk. Élnek itt kárpáti borzderesek, báznai disznók, vöröspofájú berkék, ezek a juhok nagyszámban legelésznek a környéken. Húsukból, tejükből számos terméket készítünk. Itt, a Hargita tetején szinte ezer méter magasan vagyunk, és azt is szeretném megmutatni, hogy itt is lehet és kell is gazdálkodni, ezeken az alpesi legelőkön extenzív legeltetési módszerrel. Ezek az őshonos állatok nemzeti kincsek, és a tartásukhoz szükséges nagy tudással rendelkezünk, mindezzel hozzájárulva a biodiverzitás fenntartásához, ami nagyon fontos. Ugyanakkor fontos a gyepgazdálkodás is, itt helyben csináljuk a szénát, ami jó minőségű, benne van minden – protein, energia –, ami lényeges az állatoknak a téli takarmányozáshoz.  

– Honnan jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozzon?

– Több mint tizenkét esztendeje döntöttem el, hogy ezt az utat választom, és helyi, ősi fajtájú állatokkal fogok foglalkozni. Nem igazán kifizetődő ez a fajta gazdálkodás, rengeteg munkával és kiadással jár, viszont a kitartás és a befektetett energia hosszú távon végül meghozhatja gyümölcsét annak, aki lelkesedéssel és hittel csinálja. Egyedül végzek minden feladatot, egy személyben vagyok menedzser és traktorista. Itt érdemes megemlíteni a székely géngyűrű programot, ami néhány lelkes kollégával jött létre, összegyűjtve az őshonos régi fajta haszonállatokat, génmegőrzés végett Székelyföldről, a Kárpát-medencéből.

– Miért az őshonos állatokra esett a választás?

– Gazdaságilag is fontos, hogy az emberek lássák, meg tudjuk őrizni a helyi identitást, felfedezve a helyi fajták értékeit. Az őshonos állatokból készült termékek tányérra kerülve, ugyancsak az ősi hagyományokat, a helyi azonosságot erősítik. Ha Spanyolországba látogatunk, ott meg lehet kóstolni az őshonos sertésükből készülő híres „pata negra” sonkát, de az az övéké. Nekünk itt Erdélyben az egyetlen sertésfajtánk, amire méltán büszkék vagyunk, az a báznai sertés. Az ebből készült termékeket kell bemutatnunk, kínálnunk. Tervem, hogy építsünk vissza egy régi hagyományos csűrt és egy régi tornácos házat, kialakítva egy gasztropontot, és akkor lesz egy funkcionális farm, ahová bármikor ki lehet jönni, akár gyermekekkel, és egy egész napos tartalmas programot eltölteni, az őshonos állatokkal ismerkedni, helyi termékeket kóstolgatni, és a kiváló tradicionális módon készülő termékekből hazavinni. Egy régi gazdaság újjáépítése ugyanolyan szintre emeli ezt a fajta hagyományt, mint a tánc vagy a zene.