Alig egy hónappal azután, hogy befejezte tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán, 2021 nyarán Bálint Előd főszerepet kapott Baranyi Gábor Benő első nagyjátékfilmjében. A Zanox – Kockázatok és mellékhatások egy sci-fi elemekkel átszőtt magyar romantikus vígjáték, a színész első filmbeli alakítása. Előd partnere, a film női főszereplője Erdős Lili. Az Oroszhegyből származó fiatalt a filmforgatás utáni mindennapjairól, további terveiről kérdeztük. A Zanox – Kockázatok és mellékhatások című film romániai premierje február 3-án lesz. Bálint Előd alakítása a magyar.film.hu moziportál rangsora szerint bronzérmet érdemelt a 2022-es év legjobb férfi alakításai között.

– Hol és mikor láttad teljes egészében a filmet? Tetszett? És mit szóltál a saját játékodhoz?

– A dunaújvárosi világpremieren láttam. Örültem, hogy a vágó a jobban sikerült pillanataimat vágta be.

– Milyen az élet a „sztárság” után?

– Semmilyen. Kicsit úgy tűnik most, mintha semmi sem történt volna. Nem változott semmi, legalábbis még nem érzem a hatását. Amikor 2022 májusában bemutatták a filmet, nagyot robbant, de azóta elcsendesedett. Nemsokára lesz a romániai bemutató, úgyhogy újra be fog indulni. Én közben Temesváron találtam állást, dolgozom.

– Hogy kerültél Temesvárra? Mivel foglalkozol most?

– A film forgatása után hazajöttem Oroszhegybe. Szerettem volna már dolgozni, láttam egy álláshirdetést, hogy ügyelőt keresnek a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházba. Augusztus közepén kellett interjúra jelentkeznem és olyan gyorsan haladtak a dolgok a háttérben, hogy mikor feljöttem, azt mondták, már két nap múlva kezdhetek is. Így itt maradtam egy hátizsákkal. A próbák és előadások technikai részéért felelek. A műszakos kollégák technikai munkáját szervezem, tartom össze, hogy időben történjenek meg bizonyos dolgok, vagy hogy egyáltalán megtörténjenek. Azt is én szervezem le a rendezőkkel, hogy mikor, ki, mit, kivel akar próbálni, milyen próba legyen, az milyen kell legyen fény, hang, kellékek tekintetében.

– Szereted a munkád?

– Igen, örülök, hogy ezzel foglalkozhatok. Nekem soha nem volt B-tervem. Azután, hogy eldöntöttem, hogy színész akarok lenni, nem volt másik ötlet. Most örülök annak, hogy folyamatosan van mit csináljak, mert ha színész lennék, biztosan tartanék attól, hogy mi lesz, ha egy ideig nem foglalkoztatnak, nem csinálok semmit, de így nincs lehetőségem erre.

– Nem érzed visszalépésnek, hogy most épp nem színészkedsz?

– Azt, hogy most éppen nem, azt nem érzem annak. Ha soha többet nem színészkednék, azt annak érezném.

– Film vagy színház? Hol játszanál inkább?

– Nem szeretnék választani. Annyira különböző dolgokat adnak, nagyon fel tudja frissíteni egyik a másikat. A filmben mindent tálcán kínálnak a színésznek, aki valahol a folyamat vége felé kerül be, megvan a feladat, megcsinálja és kész, nincs több dolga vele. Az is érdekes, hogy a teljesítményed eredményét és mások reakciót is csak jóval később látod. A film hosszabb távú projekt. Ezzel szemben a színházban folyamatosan kézben kell tartsd, hogy mit csinálsz, nem lehet, hogy csak egyszer csinálod meg jól. Itt az a kihívás, hogy mindig, elejétől a végéig vinned kell. A filmhez jó alapanyagot kell készíteni, ellenben a színházban a darab kész kell legyen az előadásra. Nagyon különböző kihívásokat kínál ez a két szakma, én nem tudnék választani közülük, de szerencsére nem is kell.

– Hány székelyföldi színész van Temesváron?

– Meglepően sok. Sokan vannak Székelyudvarhely környékéről is.

– Kik járnak az előadásokra? Milyen arányban oszlik meg a magyar és a román közönség?

– Itt nincs túl sok székelyföldi diák. A magyarok közül nagyrészt azok járnak színházba, akik már évtizedek óta rendszeresen művelik ezt. A magyar fiatalok pedig azok, akik személyesen kötődnek a színházhoz. Vannak magyar középiskolák, onnan is szoktak járni, néha osztályokat is hoznak, a tanárok mindig jönnek. Talán fele-fele a román és magyar közönség. Az előadások mindig kapnak román nyelvű feliratot.

– Neveztek már zseniálisnak valamit, amit csináltál?

– Nagyon jól tudok hebegni. Több olyan rész van a Zanox-ban, ahol hebegni-habogni kell, azt játszani, hogy nem tudok reagálni, nem tudok mit mondani. Ezeket mindig fél órán át videózták, az egész stáb nevetett, meg is dicsértek. Meg az egyetemen volt egy szerepem, a Producerek című előadásban, én játszottam a rendezőt, aki egy nagyon polgárpukkasztó szereplő. Azt mondták, abban nagyon jó voltam.

– Kaptál már fájó kritikát?

– Igen. Bár nem mondtak semmit, amikor nem vettek fel elsőre a színi egyetemre. Na az fájt. Egy évig nem jártam színházba. Talán ott, akkor, a felvételi környékén voltam elszállva magamtól. Nagyon biztos voltam a dolgomban, de hiába.

– Hogyan tovább, mik a terveid?

– Most dolgozom, benne vagyok a munka sűrűjében. Szeretnék még játszani filmekben, ha lesz rá lehetőségem. Ezeket most én kell keressem, csak ez olyan esetleges, hogy ki mikor rendez filmet, és milyen karaktereket keres. Most Temesváron nem keresnek színészt a színházba, ügyelőre volt szükség. Nem szeretek belegondolni ebbe, csak várom, hogy a lehetőségek megtaláljanak. Ha valakinek szüksége van rám, az megtalál. Most itt jól vagyok, élvezem, amit csinálok, örülök, hogy itt vagyok a színházban, mert rengeteget tudok tanulni.

– Milyen módon, mit, mennyiben, hogyan tesz hozzád az, hogy most kívülről látod teljes előadások születését?

– Itt most az ügyelői szakmát is tanulom. Két dologból tudok a legtöbbet tanulni: a hibákból és az akadályokból, hogy milyen technikai akadályokba ütközhetünk egy próbafolyamat alatt. Nagyon sokat tanulok a főnökömtől, Kertész Évától, aki a főügyelő és technikai vezető és Császár Mónika ügyelő kollegámtól is. Ezek segítenek előre, meg az, hogy látom, hogyan dolgoznak a színészek, és rendezők. Tanulok abból, hogy kívülről látom, hogyan változnak a dolgok egy új rendezői utasítás, javaslat során, mert bentről nem olyan könnyű tanulni, mint mikor csak nézed. Bentről érzed a hibáidat, azt, hogy valami nem sikerült jól, majd ezekből ülepedik le később az, amit tanulsz. Az, hogy én kívülről nézhetem, ahogy dolgoznak, egy áldás. Kicsit úgy érzem, mintha színész-gyakornok lennék, egy plusz az egyetemhez.
A Zanox – Kockázatok és mellékhatások című magyar romantikus vígjátékot 2022 májusában mutatták be Magyarországon, hazánkba idén februárban érkezik.