Tudod-e, mit csináltak ezek a tajdokok? Ugye a főhajtómű leállt, mert az atom a vizet felfőzte, s a sziguráncákot kicsapta! Met a nagyokosok, jó fizetésétt, a víznek a nivelszintjére nem figyeltek oda, az előbb kritik lett, s osztán emergenci sztop, egyet pisszent a szisztem, s azzal vége. Kellett volna a likidet komplektálni, s megkeresni, hol veszti a vizet, melyik hollandernél. De nem, mert ezek fogták magikot, s a tartalék generátort rejakuplálták az ionhajtóműre! Met ugye a térugrásoknál, ha nem tartod bé az amplitudókot, akkor hiába szöksz neki a térnek, nem oda lyukadsz ki, ahová kellene. Ez olyan, mintha a Szellő-tetőn akarnék adni neked egy olyan pofot, hogy bégurulj Szeredába, de az amplitudót elcseszem, s úgy megtekerlek, hogy a Hargitán dobbantasz, s béesel Udvarhelyre. Kábé.
Mondom: „Ne mind modifikáljátok! Met a tartalék generátort csak în caz de urgență absolută, gradul tíznél szabad béindítani!” De ők nem, a nagy dioptriás, eggyettemett végezettek, ők nem hall­gatnak a parasztra. Mondom: „Mit akartok az ionhajtőművel? Met ahogy a kuplázst megcsináljátok, a napernyő odakint automátik esszecsukódik, az esszesen áram nélkül maradunk, így es mán meg van likasztva, a meteorok megmocskolták!” Met a komándánt de návigre se figyel oda! Az es az ajtót bécsukja, s a kurvákkal elvan, értede!
S persze amikor mégescsak reja­kapcsolták, az szkurtcsirkuitot ve­tett, s egy nagy kék lángot, s olyan perzsszag volt az egész űrhajón, mint egy disznóvágóversenyen! S azzal le­blokkáltak mindent, térugrás szerussz! Piros lámpák fel, a gép megállt!

S akkor nekem kiadják az ordint, hogy eresszem le a bobinákhoz. Javítsam meg a szkurtcsirkuitot. Met azt hiszik, hogy egész nap drepți-be állok meánnuk. Menjen le az a nagyokos a bobinákhoz, amelyik kitalálta az egész modifikálást. Öltözzön fel ő bé tiszta izolántba! Met az egész hajó tervezéskor mán el lett cseszve! Met az indukciós bobinákot  kitették a külső-innenső kéregbe, s persze a vékony plásztik kárenázs nem védi meg rendesen a fagytól, s akkor az egészet, svéd szisztem szerint, belétették likidbe! S az az izé, hogy amikor cseréled ezeket, a kompártiment olyan szűk, hogy érzésből kell szétvetni a prizákot, kipucolni s újra esszerakni! S likidből es új kell, mert ahogy hezzamatattál, az a sztászból kiesett. De én nem! Nem érdemlik meg ezek, hallod-e. Én lementem a bobinákhoz, a központi sziguráncát ki, ügyesen egy százas szeget meghajlítottam, a helyibe bé, s azzal az esszes digitális mánus úgy állt, mintha szalutált volna!
S akkor neki megint a térugrásnak! Megvan a kódul muncsiba, hogy csak napi négyet szabad ebből, met felbolygassa a szervezetet, de most már ki tudja, hány lesz, olyan hányingert kapunk, hogy a végin csak nézünk, mint a mecsés juh.
Ahogy ez a kapitány vezeti a ha­jót, úgy én es el tudnám! Hát gyer­mekkoromban éjjel, egyedül, Csinódból a juhokot hazatereltem! Ködbe! Nekem nem vótak ott a csillagok, hogy azokból egy gép kiszámolja, hogy hol vagyunk! S csak nyomogassuk a gombokot, hogy „Yes” vagy „No”! Ennek ott fent könnyű, met csak adja ki az ordint, s mi csináljuk, met az ordin itt es „nu se discută”!
Hallod-e, ha a juhokkal ködbe elboldogultam, ejsze egy ilyen kettes kategóriás csillagközi  űrhajót es el tudnék manevrálni! Hát hallod-e, láttam a kapitányon a kilövéseknél, hogy ájuldozik rendesen. De én legközelebb megnyakászom, hogy „Akkor állj félre innen, öcsike, met én még otthon a tetőn a cserepeket meg kell forgassam!”