Irodalomtörténészek által megállapított és elfogadott tény, hogy a kalendárium a könyvnyomtatás elterjedésével az egyik legnépszerűbb, legtöbb példányszámban megjelent kiadvány volt. Az első magyar kalendáriumot – feltehetően lengyel mintára – Székely János történetíró készíttette 1538-ban, Krakkóban, olvasható a Magyar néprajzi lexikonban. „Mikoron minden nemzetet látnék, hogy az ü nyelvén Calendáriumot szerezne, kiből esztendőnek innepit megtudhatná, igen jónak vélem én is, hogy a magyar nyelvre a Calendáriumot fordítanám” – írja Székely János ajánlásképpen, s mint folytatja, nemcsak az ünnepnapok jelzése miatt fontos nyomtatvány, hanem azért is, mert a böjti időszakot, a napkelte idejét és az évszakok kezdetét is jelöli.

Az európai kalendáriumok alapjaként Regiomontanus csillagász 1474-ben megjelent latin nyelvű kalendáriuma szolgált, olvasható a lexikonban. E kiadványok hagyományosan két részből álltak: a naptárból és a tanító jellegű, olvasmányos szövegekből, melyet Prognosztikonnak neveztek, és amelyben csillagászati ismeretterjesztő szövegek, időjárási megfigyelések, politikai események, jövendölések szerepeltek, illetve járványokról, hitélettel kapcsolatos dolgokról, vásárok helyéről és idejéről, valamint postajáratokról is írt a naptárkészítő. A szócikk szerint a 16–17. században fontos nyomtatvány volt a kalendárium, viszont a 18. századra egyre elterjedtebbé váltak bennük a babonás írások, kuruzslók hiedelmei. Éppen ezért az állami cenzúra 1745-ben betiltotta a babonás egészségügyi szabályok közlését, ennek ellenére a 19. században és később is jelentek meg hasonló szövegek. Voltak azonban olyan nyomtatványok is, amelyek a „földmíves nép” számára professzorok által írt és szerkesztett tudományos szövegeket, szépirodalmat, hasznos tudnivalókat közöltek. A kalendáriumok kutatói szerint azonban nemcsak a kiadványok történetei, hanem az üresen hagyott lapokra és a margóra az olvasók által írt jegyzetek is érdekesek és fontosak.
A 2026-os Hargita Kalendárium illeszkedik is ehhez az irodalmi hagyományhoz, meg nem is: egyrészt, az olvasók találhatnak benne naptárt, másrészt viszont aktuális, naprakész szövegeket. Például interjúkat a Hargita megyei sportélet ismert képviselőivel, népzenészekkel, emlékezéseket a kulturális élet néhány közkedvelt szereplőjével, valamint útmutatót már-már feledésbe merült népi játékokhoz, sütés-főzéshez, teraszkertészkedéshez, barkácsoláshoz, és a hétköznapi pszichológia rovatban önmagunkhoz is. Rejtvények, kvízek várnak megoldásra e kiadványban, és a legfiatalabb olvasók is találhatnak nekik tetsző olvasmányt.
Mindebben egyetlen közös dolog van: a csend. Ugyanis a sportolókat arról kérdeztük, hogyan találnak új irányt, amikor a mindennapi pörgés háttérbe szorul, és a népzenészeket arról, hogy milyen szerepe van a csendnek a zenében. Az útmutatók ötletet adhatnak, hogyan tehetünk tartalmassá egy-két nyugodt órát, a hétköznapi pszichológia rovat írásai az önreflexióban segíthetnek az olvasónak.
Nyugodt estékre, csendes órákra és kényelmes visszavonulásra kínál naprakész olvasnivalót a 2026-os Hargita Kalendárium, amely – illeszkedve a kalendáriumok irodalmi hagyományához – elsősorban az idő múlását jelöli, és célja, hogy az idő pihentető csendben, tartalmasan teljen.