Bármilyen hihetetlen, a másfél-két órás filmek kora leáldozóban van, helyüket pedig egyre biztosabban átveszik a többévados történetek. De nem azért választjuk a sorozatokat, mert nincs kedvünk moziba menni, hanem mert a hagyományos filmekből kiveszett valami, amiért a nézők ma a legjobban rajonganak. A stageandcinema.com cikke rávilágít: ez a hatalmas népszerűség elsősorban abban rejlik, ahogyan az agyunk a történetekhez és a karakterekhez kapcsolódik.

A hagyományos, kétórás játékfilmek legnagyobb korlátja az idő. Szűk keretek között a rendezők kénytelenek gyorsan felvázolni a konfliktust és siettetni a végkifejletet, aminek a karakterek mélysége látja kárát. Ezzel szemben a sorozatok megadják a luxust a történetnek, hogy lassan bontakozzon ki és organikusan fejlődjön, van idő bemutatni a szereplők belső vívódásait, a köztük levő viszonyokat, a finom hangulatváltozásokat és azokat az apró, mindennapi pillanatokat, amelyek valóban hús-vér lénnyé formálják a képernyőn látható alakokat.

Ez a hosszú utazás egyedülálló pszichológiai köteléket hoz létre néző és a karakterek között: a több tízórás játékidő alatt a karakterek szinte a mindennapjaink részévé, jó ismerőseinkké válnak. Velük együtt bukdácsolunk, örülünk, és mivel ismerjük a múltjukat, sokkal mélyebben képesek vagyunk együttérezni velük, mint egy mozi hősével, akit alig egy órája láttunk először. A sorozatok világa így egyfajta érzelmi horgonnyá válik, ahová hétről hétre, vagy évadról évadra visszatérhetünk.

A sorozatok igazi bravúrja, hogy képesek behálózni a nézőt. Nem egyetlen, kiszámítható történetet kapunk, hanem egy olyan összetett világot, amelyből lehetetlen – vagy legalábbis nagyon nehéz – kiszállni. A többévados formátum sikere így nem múló divat, hanem a bizonyíték arra, hogy a felszínes látványvilág helyett ma is a mély, kibontakozó és igazán emberi történetekre szomjazunk a legjobban.