Hát én majnem pro­fesszionál színész lettem! Én hosszú sztádzsiunékat csináltam végig a színházba mint koláborátor ártisztik. Nagy, híres színészekkel együtt tanultuk bé a darabokot! A meghajolásokkor mindig én mentem be elsőnek a gárdából, te! A nagy színésszek csak mind utánnam vótak béengededve lá ápláuze! A népek dőtek fel, amikor megláttak! Sokan monták nekem, hogy ha maga nem lett vóna benne az ellőadásba, akor az egész nem ért vóna semmit, hogy a brandtegyemeg! Há’ vót az a Zifigenija Auliszba. Te, az ojjan unnalmas vót, hogy az a népek ellen áttentát vót, táttí! Az a darab arról szólt, hogy a csajt ki kell végezni, me nem fúj a szél. Me nem fúj a szél! Érted?! Micsa hüjje darab! S közbe ottan vót prezent perszonál: az anyja, s apja nekije, s az egész ármátá grecsiej! Vót bene a hös: Ákhileusz. Na, aztat azzal a kövér, alacson szí­nésszel jáctatatták el, ezért el is nevezték a kollegák őtet Dágileusznak. Te, az ettöl ojjan idegess vót, hogyha rája kötöd a turbinát, akkor meghajcsa! A csaj pediglen az a szép színéssznö! Váj, mö, annak olyan jó melleji vótak, mégis azzal a Pököliccsel járt. Dágileusszal. 

S osztán egyik este vót a meccs az Árzenállal, s egy másikkal, akit megvertek vót az Árzenálok. De a meccs fél kilenckor kezdődött, s ez a dezásztruosz ellőadás pedig tízig tartott. Micsináljunk? S akkor én kitaláltam egy szituácciót: amikor az egész kompártiment prezent vót az ármátá grecsiejjel együtt, s a darabba ottan tartottak, hogy a csajt híjják csikö lá nuntö ku Dágileusz, én bé­montam egy ojan replikát, amit az irró orridzsinál meg se nem írt vót. Mondom:

„Ágámennon, ha akarod, hónap Trojjába kiköcc,
Me odaki úgy fujj a szél, mint a Krivöc!”

Erre az egész public úgy felröhögött, mintha szilveszterkor ingyenjeggyel nézné a kabarét, azzal a jó színésszel, amelyik csak be kell jöjjön, s nem kell mondjon semmit, de mán nevecc, met ojan mutrákot vág! No, osztán az igazgatónál köttem ki emiatt, s így nem lettem színéssz. De az egésszből az a mocsok Pökölics járt jóll!

Met mindig ment a rendezőhöz instrukcióért! Te, ezeket az áktorokot állandó jelleggel instruálták, azé’ jöttek be mindennap kétszer: tízre s este hatra… Mondom, ezek tiszta inkápábilok! Az élletbe tuttak szivarazni, de fenn, a podiummon már ki kelletett vót instrukcióba adják nekijek, hogy HOGY KELL szivarazni. S nekem is monták, hogy mennyek instrukcióért, mert akkor a redzsizor észrevesz: Mennyél, monta nekem az a kancsi de lá rekuzite, me mostan osszák az instrukciokot, kapjál te is! A másik dagadt Pökölics, látod, olyan instrukciokot kapott, hogy azóta, nézd meg, egyik szerepp a másik utánn, olyannok ká’n filme, s filmekbe is! S mittomén milyen díjak, s diplomák! Azotta nézd meg, miccsa házat épített, s tudod-e, kit vett el feleségül? Az országos pályáztatóbizocsság igazgattojjának a feleségit! Otthagyta a joccsecsü csajt? Ott biza! Látod, kapsz egy jó instrukciót, s azzal egy életre el vagy intézve! Menjél te is! 

De én nem mentem.