Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A Múzeum Szálló Szentegyházán, a művelődési ház szomszédságában található. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia gondozásába tartozó épület nem csupán a kiállított tárgyaknak ad otthont, hanem vendégszállóként is működik: különböző táborok alkalmával, illetve a város testvérkapcsolatai révén idelátogató vendégeket is az épületben szállásolják el, melyet szükség esetén a néhány utcával arrébb található, ugyancsak a létesítményhez tartozó vendégház férőhelyeivel egészítenek ki. A vendégház érdekessége, hogy régi falusi módra rendezték be, a csűrben pedig egy igazi kalandpark várja a gyerekeket mászókákkal és különböző ügyességi játékokkal felszerelve. Az „útikalauzomnak”, György Lászlónak köszönhetően megismerkedhettem Haáz Sándor zenetanárral, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával, aki körbevezetett és elmondott néhány érdekességet a Múzeum Szállóról. A háromszintes épületbe lépve mindenféle régi eszközök ragadták meg a figyelmemet: fából készült bicikli, régen szövésre használt osztováta, vaskályhák. A második szint nemcsak múzeum, de a Gyermekfilharmónia főhadiszállása is egyben: az egész helyiség tele van élettel, egyik teremben éppen a zenekar próbált, a másikban képzőművészeti kört tartottak. A második szint nem véletlenül kapta a Tanulók háza nevet; idegenvezetőim, Haáz Sándor és György László kíséretében bepillantást nyerhettem az épület kettős vagy éppen hármas szerepébe. A hármas azért indokolt, mert a múzeum és az elszállásolásra kialakított emelet adja az épület nevét és jellegzetességét, azonban a középső szinten folyamatos munkavégzés zajlik. Ezen a szinten láthatók azok a kézzel festett bútorok, amelyek az eddig 22 alkalommal sikeresen megrendezett bútorfestő tábor hozadékai. A középső emelet számos összejövetel színhelyéül is szolgál: – Hála istennek, az épületet egész évben teljes mértékben kihasználjuk – mondta Haáz Sándor. [caption id="attachment_133334" align="alignnone" width="2560"] Nem csupán a szemnek. A kiállított tárgyakat kézbe lehet venni, ki lehet próbálni
Fotó: Vlaicu Lajos[/caption] Az emelet jobbján, a folyosón végig további kiállított tárgyak láthatók, míg balra a szobák, amelyek szintén a múlt hangulatát idéző ágyakkal, csempekályhákkal, kézműves terítőkkel, az itt szervezett táborok kézműves bútoraival szolgálják az itt megpihenő vendégek kényelmét. – A szállóban leginkább a Szentegyháza testvértelepüléseiről idelátogató vendégeket, a táborokban részt vevő fiatalokat és meghívottakat fogadjuk. Az emeleten kiállított műtárgyakat tematikusan rendeztük el, elsőként a háziasszonyok mindennapjaiban használatos tárgyak láthatók, legfőképp konyhai kellékek és a sajtkészítéshez szükséges tárgyak. A második tárolóban iskolai felszerelések, a harmadikban pedig háborús gyűjtemények kaptak helyet, míg az utolsó részben a falusi gazdálkodó ember holmijait lehet szemügyre venni: fűrész, fejsze, lószerszám és egyéb eszközök láthatók itt – avatott be Haáz Sándor. A Múzeum Szálló létrehozására már az 1990-es évek elején megszületett az igény, amikor Szentegyháza alakítani kezdte kapcsolatait a testvértelepülésekkel. Az alkalmi idegenvezetőim közül Haáz Sándor személyében egyben a szálló ötletgazdáját is megismerhettem. – A világ egyik olyan múzeumában vagyunk, ahol meg is lehet fogni a tárgyakat, ennek a hátránya, hogy néha lába kell egy-két dolognak. Vannak gyűjtőbbek, mint én – tette hozzá mosolyogva Haáz Sándor, akinek a régi tárgyak iránti szenvedélye még muzeológus nagyapjától ered.

Vlaicu Lajos