A véletlennek köszönhetően ismerkedett meg a gyimesi kultúrával és a tájegység jellegzetes hangszerével, az ütőgardonnal Hadnagy Lehel. Azóta kitanulta a gardonkészítés fortélyait és több mint negyven hangszer került ki a kezei alól. Otthonában berendezett műhelyében kísérletezte ki a legjobb hangzás titkait, az idáig vezető útjáról mesélt. Hadnagy Lehel a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakon él családjával. Erdészként került Farkaslakáról a Gyimesekbe, jelenleg a csíkszeredai Szilos Vadásztársaság vezetőjeként dolgozik. – Végzettségem szerint erdőmérnök vagyok, öt évet dolgoztam is a szakmámban terepen és irodában is. A vadászat gyerekkoromtól kezdve kísérte az életemet, az is egy szenvedély, akárcsak a gardonkészítés – mesélte. Lehel mindig szeretett a fával dolgozni, gyerekként édesapja műhelyében fúrt-faragott. Ezt követően hosszú út vezetett az első gardon megszületéséig. Először régi bútorok felújításával foglalkozott, de az nem fogta meg annyira, mint a hangszerkészítés, amihez szerencsés véletlennek köszönhetően jutott el. Munkahelyre és párra is talált a Gyimesekben, erdészként Hidegségen és Rakottyásban dolgozott, felesége pedig gyimesfelsőloki születésű. A családtól nem áll távol a zene, kislányuk hegedül, Lehel pedig már elég jól bánik a gardonnal, bár saját bevallása szerint egy bált, nagyobb mulatságot még nem biztos, hogy elvállalna. – Ki kell próbálni a hangszert készítés közben, be kell állítgatni, én is kell halljam, hogy szól, milyen lesz a hangja. Miközben dolgozom rajta, kopogtatom, hallgatom, alakítom. Vigyázni kell, az se jó, ha túl vastagon hagyom a gardontestet, de az se, ha túl sok anyagot eltávolítok – avatott be Hadnagy Lehel. Ismerni kell a fát A hangszerek hosszas kísérletezés eredményeként születnek meg, minden felhasznált faanyag más és más. Változik az évgyűrűk száma, sűrűsége, attól függ, hol nőtt a fa. Ha sűrű erdőben nevelkedett, ahol úgymond alá volt szorulva a többieknek, akkor apró évgyűrűket rak minden évben magára, és lehet, hogy el kell teljen 100-120 év, amíg eléri a megfelelő átmérőt. Ha a koronája megfelelő mennyiségű fényt kapott, akkor jól tudott gyarapodni, és lehet, hogy egy 50-60 éves fából lehet gardont készíteni, csak persze nem lesz olyan jó a hangja – magyarázta Lehel. A fiatalember a hangszerek elkészítéséhez jelenleg két fafajtát használ, rezgőnyárt és hegyi juhart. Míg az előző általánosan elterjedt Erdélyben, utóbbihoz nehezebb hozzájutni. A hegyi juhart egyébként fafaragáshoz, sőt más hangszerek készítéséhez is használják, például hegedűk hátlapjaként is közkedvelt. Emellett nemrég akadt egy régi gardonra, ami teljesen fenyőfából készült, ennek hatására Lehel is ki szeretné próbálni, milyen lenne fenyőből elkészíteni egy hangszert. Ez nem ígérkezik könnyű feladatnak, mert a fenyőfa bár puha fa, nem olyan homogén, mint például a nyár. A hangszert használni kell Hadnagy Lehel nagy örömére helyben is van igény az általa készített gardonokra. A Gyimesekben több gyermek, fiatal foglalkozik gardontanulással, ők szívesen vásárolják a hangszereit, de Erdélybe, Székelyföldre is kerültek már belőlük. Ezenkívül egy magyarországi hangszerkereskedő is rendelt tőle gardont, főleg zeneiskolák részére. – Azt szeretem, amikor használják a hangszereimet. Több zenész is vásárolt tőlem, és jó érzés tudni, hogy bálokban, táncházakban, foglalkozásokon az én gardonjaim szólnak. Annak, hogy elkészítsek egy hangszert és azt bedobják egy sarokba vagy felakasztják a falra dísznek, nincsen sok értelme – mondta Lehel. A hardonkészítő most dolgozik a 41. gardonján, ami a napokban fog elkészülni. Ugyan nem nevezi magát mesternek, de úgy érzi, lassan megtalálja a saját stílusát. Az első hangszerei közül tudja, hogy vannak olyanok, amiket javítottak, alakítottak mások. Ezzel kapcsolatosan megjegyezte, hogy véleménye szerint léteznek etikus és etikátlan javítások. Ha egy hangszernek egy módosítás, javítás során megváltozik a formája, amit elképzelt neki a készítője, azt semmiképpen nem tekinti etikusnak. Ha régi hangszer került a kezei közé, mindig törekedett az eredeti formák megtartására, megtisztelve így az egykori készítőt. A gyimesi gardonok farkaslaki származású készítője hozzátette: nem gond a gépesítés a hangszerkészítő műhelyben, ám mélyen egyetért azzal a véleménnyel, hogy egy kézműves minden mozzanatot el kell tudjon végezni kétkezi szerszámokkal is. A nagyolásokat Lehel is géppel végzi, a finomabb, aprólékosabb munkákat pedig kézzel teszi hozzá. A gardonkészítés szerszámai közül az egyik legfontosabb a kapacs, amivel kivájják a gardontest belső részét. Az első ilyen a Lehelék szomszédjában dolgozó kovácsműhelyből került ki, a vésőket szintén a szomszéd mester segítségével alakítgatták megfelelőre. A gardonokhoz Lehelnek vannak mintái, régi hangszerek formájában, ám elmondása szerint manapság már leginkább aszerint dolgozik, hogy mit ad ki a fa. Ha a fa engedi, nagyítja az alapmintát, ha kisebb az alapanyag, kicsinyíti, azonban mindig törekszik az arányok megtartására. Mesterek nyomában Hadnagy Lehel úgy tartja, a hangszer addig tartozik hozzá, amíg kikerül a keze alól. Új gazdánál, használat közben már annak keze alá alakul. Bár ezer közül is megismeri a saját maga gyártotta gardonokat, amikor újra találkozik egy-egy darabbal, tudja: az már nem az övé. A gardonok használata során érdemes odafigyelni, hogy a hangolás állandó legyen, mivel a rezgések a fában változásokat okoznak. A nyers hangszer mindig a használat során teljesedik ki, ez idő kérdése – vallja. A fa természetes anyag, óvni kell a gardonokat nedvességtől, hirtelen hőmérsékletváltozástól, nem érdemes kint hagyni a hidegben. Lehel a tarhavasi Szőcs „Mojszi” Gábor gardonkészítő hagyományainak folytatójaként gondol magára. Érdekességként megemlítette, hogy egykori elődje szerint a farkasbélből készül a legtartósabb gardonhúr, ám szigorúan védett állatról lévén szó, ez ma már lehetetlen. A húrok juhbélből készülnek, méghozzá 26 szál belet sodornak össze egy megfelelő húrhoz, avat be. Bár nem ismerhette személyesen az öt éve elhunyt mestert, úgy érzi, Gábor bácsi irányítja a kezeit a gardonok készítése közben. Tervei szerint a gardonkészítő műhelyt hamarosan egy pályázatnak köszönhetően fejleszteni fogja. Szeretné, ha bárki, aki érdeklődik szenvedélye iránt, szervezett műhelylátogatások során ismerkedhetne meg tevékenységével. Hadnagy Lehel nagy álma, hogy a gardonok után a hegedűkészítéssel is megpróbálkozzék.

Farkas Endre