FOMO, JOMO, ROMO – szinte naponta halljuk vagy olvassuk ezeket a négybetűs kifejezéseket, mozaikszavakat, amikor a digitális túlterheltségről vagy a közösségi média hatásairól esik szó, mégis lehet, hogy sokan nem is vagyunk teljesen tisztában a jelentésükkel.

Bár a közösségi média és az okostelefonok elterjedése óta a mindennapjainkat átszövi az állandó elérhetőség kényszere, a kimaradástól való félelem, azaz a FOMO (angolul Fear of Missing Out) nem csupán ebből a folytonos ingerdömpingből született meg. Ez a reakció az ősi emberi valahová tartozni vágyásból és a kirekesztettségtől való félelemből fakad. Persze az online platformok és a folyamatos értesítések korábban nem látott mértékben felerősítették ezt a szorongást, a mások által kirakatba tett életek figyelése és az állandó készenlét a bbc.co.uk meg más pszichológiai szaklapok beszámolói szerint elkerülhetetlenül mentális kimerültséghez vezet.

A folyamatos készenlét ellensúlyozására alakult ki a JOMO (Joy of Missing Out), azaz a kimaradás öröme, ami a tudatos határok kijelölését és a pillanat megélését helyezi középpontba. A JOMO nem a társadalmi elszigetelődést vagy a kapcsolataink feladását jelenti, hanem a döntés szabadságát: annak felismerését, hogy a nemet mondás egy-egy felesleges programra vagy a telefon értesítéseinek kikapcsolása nem veszteség, hanem befektetés a saját lelki békénkbe. Amikor valaki bűntudat nélkül választja az otthoni pihenést a közösségi elvárások helyett, visszaveszi az irányítást a saját ideje felett.

A fogalmi fejlődés legújabb állomása és egyben a digitális jóllét modern lépcsőfoka a ROMO (Relief of Missing Out), azaz a kimaradás miatti felszabadító megkönnyebbülés. Míg a JOMO egy előre meghozott elvi döntés, a ROMO egy utólagos elégedettség, utólag igazolja vissza a választásunkat. Ez az az érzés, amikor megtudjuk, hogy a kihagyott rendezvény valójában fárasztó vagy unalmas volt, és elégedettséget érzünk amiatt, hogy a saját feltöltődésünket helyeztük előtérbe. A három fogalom fejlődési íve jól mutatja a társadalom érését: a szorongástól a tudatos jelenléten át eljuthatunk a saját határaink elégedett védelméig.