December 21-én Kárpát-medence-szerte tüzeket gyújtanak, ün­neplik a fény eljövetelét. Ekkor van az év legrövidebb napja, így az év leghosszabb éjszakája, a téli napforduló. Egyfajta fordulópont az évben, ezért mindig fontos volt. Számos népszokás és hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz.
Immár második alkalommal a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület két lelkes túravezetője, Solti Imre és Kocsis György felhívására gyülekeztünk a Fügés-tetőn, december 21-én. Már alkonyodott, mikor húsznál is többen indultunk a Pogány-havasra. Arra a hegycsúcsra, amit legtöbb ember lát, hogy tüzet gyújtsunk, imádkozzunk, énekeljünk, beszélgessünk, együnk-igyunk.

A közös vágyak, a közös akarat, a közös ima, a Fénylánc végigfolyik a hegyeken, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában innentől számolták. A téli napfordulót követően egyre hosszabbak lesznek a nappalok és mind több világosságban lesz részünk.
Ennek reményében, a Pogány-havas menedékkunyhóban forralt bor és jó pálinka mellett megveregettük két bátor túratársunk vállát, akik a leghosszabb éjszakát, dupla hálózsákban ott töltötték. Lehet, hogy csodás napfelkeltében lesz részük, de mi inkább visszaballagtunk a Fügés-tetőn parkoló autóinkhoz, megköszönve egymásnak a vidám együttlétet, és megígértük, hogy jövőben is jövünk, imádkozni egy békésebb és szebb jövőért!

Márton Adél,
Csíkszereda