Először is köszönöm, hogy elvállaltad. Ez művészileg, hallod-e... ez eccer... ez mán dá! Hogy vagy? Munka mostanában? Hát az jó, ha VAN fizetés. Havi. Ne is mondd, én is mennyit kínlódok! De mindegy: CSINÁLJUK! De a havi fizetés, az MÁS! Az biztos. Kontinuitás. S mennyi? Mennyel... az nem rossz! EGYÁLTALÁN! Na. Tehát: nekem EZ a munka ENNYIT ér meg. Duplába vagy kiosztva… IZÉVEL. Neki ugyanezért a munkáért CSAK annyit adtam, ne. Azt mondom, kerüljük az alkudozást. Becsületszavamra, a húsomból adom. Mert te nem olyan vagy, mint a MÁSIK, s ezt értékelem, ezért még rejatettem tizenöt százalékot a te gázsidra, az övéjéhez képest. Mert TE te vagy! A másik is rendbe van, de szakmailag nem lehet egy lapon emlegetni. Ő még kell fejlődjön. 

Nem jó?
Ne haragudj, de nem értelek. Én értem, hogy MÁSHOL mennyit kaptál, de én ahhoz anyagilag hezza se tudok szagolni. NINCS PÉNZ! S a másik es odafent mán sztrájkol, hogy minek adok a HELYI művészeknek ennyit! Aszongya, ennek feliért lehozza ide izét, ne, aztot a göndör hajút, azt, azt, amelyik majdnem megnyerte a tehetségkutatót. De ÉN azt szeretném, ha MI csinálnánk meg! Mert a helyi ÉRTÉKEK! De pénz NINCS! Itt mindenki LÉLEKBŐL csinálja! Mert meg kell MUTASSUK! Itt a pénz... hallod-e, MOST nincs. De hosszú távra tervezünk! Ki tudja?! Az es lehet, hogy Svédország... Neked mondjam?
Hallod-e, elkezdtek fingatni, hogy talán mégse engedik. De én BÉPERLEM őköt! Ha kell, egész életem végéig PERELEM, s úgyes megmutassuk, hogy meglesz! S a pénz es meglesz, ne idegeskedj! Mikor csesztem ki veled? Jó, hogy ez az első közös munkánk, de te nem is tudod, mennyit voltam én a háttérbe olyan rendezvényekbe, amelyikekbe te TEVÉKENYKEDTÉL. Jajj, nincs honnan tudd! Mert én nem azért csinálom! De te tényleg nem érted, hogy nincs honnan s mit? Értem, hogy a fizetésedhez képest számolod, de akkor most, érted-e, MILYEN ALAPON adjak neked ennyit, amikor a másiknak, akivel párba vagy, csak annyit adtam? S ő, tudod-e, honnat jő? Háhá, hát ez az! Te csak innet, ne! Az útra neki se tudtam fizetni! S akkor milyen alapon? Jó, jó, járni jár, csak nem JUT!
Figyelj ide: most SENKIK vagyunk. De... amikor leszünk valakik, akkor elkezdjük verni az asztalt! De ha te így állsz hezza, hogy a pénz... Ha te csak ennyit látsz... a zérósokot. Ahogy szokták mondani, a pénz a LEGKEVESEBB! Tudod-e, ÉN mennyit tettem MÁR belé a SAJÁT zsebemből? Hogy esszejöjjön? Itt MINDENKI így gondolja, hogy ÁLDOZAT van! A többiek már egy fél éve nyomják INGYEN, s te csak most jöttél! Hát akkor mi a baj? Baj az, hogy már rengeteget INVESZTÁLTAM ebbe a projektbe? Hogy megpróbáljam esszehozni? A család?! Nekem ne mondd! Reggel még alusznak, mikor elmegyek, s este már alusznak... a doktorokot járom már! Ezt senki se lássa! Mert nem MUTATOM!
Ne, azt mondom, eztet most fogadd el, s ne mondj semmit. A többiek már egy fél órája várnak rád. Őszintén mondom, csodálom az ELHIVATOTTSÁGUKAT. S velük pénzről még nem is beszéltem. S mégis... Nyomják... Nagyon sajnálnám, ha MINDEZEK ELLENÉRE... Te... Szerussz... ssz… sz.