Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Egy több mint százéves házban rendezte be Nagy-Imecs Zsuzsánna a küküllőkeményfalvi Hagyományőrző Házat. A változatos néprajzi és családi gyűjteményt előzetes bejelentkezés után lehet megtekinteni. A Nagy-Imecs házaspárnak nincs kötődése a faluhoz, a jellegzetes székely portát egy hirtelen fellángolásból, napok alatt vásárolták meg 1996-ban. A háromosztatú parasztház a falu egyik jelentős családjáé, a Sebőköké volt, a berendezés nagy része is maradt a helyén. Nagy-Imecs Zsuzsánna könytárosként ment nyugdíjba, neve amatőr képzőművészként is ismert, a népi értékek, régi tárgyak, hagyományok iránti szeretetet gyerekkorából hozta magával, asztalos édesapja és varrónő édesanyja mellett gyakorlatilag ebbe a környezetbe nőtt bele. Egy ilyen családnál sok értékes tárgy felgyűl az évtizedek alatt, a Gyergyószentmiklósról származó férj családjától is „utaztak” ide eszközök, kézimunkák – a Hagyományőrző Házban mindez jól elfér. Élő, egyáltalán nem múzeumi hangulatot áraszt a ház, hiszen Nagy-Imecsék nyaranta gyakran időznek itt. Az utcai szobát magamban fehér szobának neveztem el, mert ez a szín dominál benne. Tehetős volt a Sebők család, ennek megfelelően Nagy-Imecsék kissé „polgárias” berendezést örököltek a házzal együtt. A vetett ágyban olyan szalmazsák van, mint anno száz éve, a háziszőttes ágynemű a csipkével díszített párnákkal látványos eleme a szobának. Egy eredeti keményfalvi hímzéssel ellátott női viselet lóg a szekrényen, a falakat régi falvédők és családi fényképek díszítik. Ebben a szobában kapott helyet az ugyancsak százévesnél is régebbi szövőszék, amelyet a szomszédból vásároltak meg, továbbá számos, a szövéshez, fonáshoz használt régi, eredeti eszköz. Látványos kamrát is berendezett a szoba szomszédságában Zsuzsanna, szőttesekkel, az évtizedekkel ezelőtti háztartások elmaradhatatlan tárgyaival, edényeivel. A küküllőkeményfalvi Hagyományőrző Ház egyik érdekessége a kézimunka-gyűjtemény, amelyet főleg a belső szobában találunk. Udvarhelyszéki, Gyergyó-vidéki, Kolozsvár környéki varottasokban, horgolt és vert csipkékben gyönyörködhet itt a látogató. Inkább a helyiek hazalátogató rokonai, Keményfalváról elszármazottak szokták megtekinteni a házat, jártak itt a Sebők család Ausztráliába, Egyesült Államokba szakadt tagjai is – tudtuk meg a háziasszonytól. A végére maradt, hogy szóljunk a székelykapuról, pedig először annak a látványával találkozik a látogató. Nagy-Imecsék két ízben is restauráltatták a nagy méretű faragott kaput, amely 1910-ből származik. A kertben egy jellegzetes úgynevezett gyalogkapu is megtekinthető, egyébként abból a szögből érvényesül leginkább a szép arányú székely ház frontja. Nagy-Imecs Zsuzsanna megmutatta nekünk azt az emléklapot is, amelyet nemrég kapott a Magyar Néprajzi Társaság Tradíció Néprajzi Gyűjtőpályázatán. Törekvéseit jónak minősítik, amely elsősorban arra irányul, hogy a régiek örökségét, a szép és változatos tárgyi világot, a hagyományokat unokáink is láthassák. Megfogalmazzák ebben azt is, hogy ha néprajzosként szeretné bemutatni a gyűjteményt, akkor még min kellene javítania.

Asztalos Ágnes