Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A térségben egyedülálló létesítmény ötlete 2011-ben merült fel: a régi tűzoltószertár épülete romos állapotban volt ugyan, de a helyi önkéntes alakulat fontosnak tartotta, hogy eredeti formájába visszaállítva, az ott lévő régi tárgyakat megőrizve emlékeztessék az utókort a múlt értékeire. Ezért kezdeményezték egy múzeum létrehozását, amelynek gyűjteményét az alakulat felszereléseiből, a falustársak felajánlásaiból állították össze, de Miskolc, Nagybajom és Gyergyócsomafalva alakulatainak felajánlásai is gazdagították a látnivalók listáját. – A múzeumunk legértékesebb tárgya az a ló vontatású fecskendő, amely 1884-ben készült Budapesten, és jelenleg is működőképes állapotban van. Ló vontatású és kézi meghajtású eszköz, amely hosszú ideig használatban volt Szárhegyen. A két éve megnyitott múzeum eszköztára folyamatosan bővül: a régen használt szerszámokon kívül kupák, fényképek, feljegyzések, plakátok, a fúvószenekar hangszerei is tanúskodnak arról, milyen fontos szerepet töltöttek be az önkéntes tűzoltók a közösség életében – jegyezte meg Györffy Zsolt, a Gyergyószárhegyi Önkéntes Tűzoltó Alakulat parancsnoka. A feljegyzések szerint a Gyergyószárhegyi Önkéntes Tűzoltó Alakulat 1907-ben jött létre, de már előtte is léteztek különböző csoportosulások a tűzesetek elleni védekezésre. Ugyan a múzeum birtokában van korábbi, az 1800-as évek végéről származó dokumentum is, a megalakulás pontos dátuma egyelőre nem ismert. Az viszont biztos, hogy az olykor falurészeket is felemésztő tűzvészek gyakoriak voltak a múlt század elején, így nemcsak önkéntes tűzoltókra, hanem az egész falu munkájára szükség volt ilyenkor. Tűzesetekkor minden lakónak szerepe, feladata volt: azért, hogy szervezetten működjön a munka, beosztást készítettek, hogy ki milyen eszközzel kell megjelenjen a tűzoltásnál. A beosztott névsor alapján táblácskákat helyeztek el a lakóházak homlokzatán, melyeken az az eszköz volt látható, amivel az adott gazdának kellett indulni tüzet oltani. Így elérték azt, hogy minden eszköz készenlétben álljon a tűzoltáshoz – ismertette a régi idők törvényeit Györffy Zsolt, majd megmutatta a lakók által adományozott táblácskákat. [caption id="attachment_133448" align="alignnone" width="2560"] Ló vontatású fecskendő. A múzeum legértékesebb tárgya 1884-ben készült Budapesten
Fotó: Boncina-Székely Szidónia[/caption] A múzeum részét képezik azok a hangszerek is, amelyeket egykor a szárhegyi „rézbanda” használt. Az 1936-ban alakult Szárhegyi Fúvós Zenekar tűzoltózenekarként indult. Az önkéntes lánglovagokból álló csapat ünnepségeken, felvonulásokon, tűzoltóversenyeken szórakoztatta a falubelieket, ugyanakkor az elhunyt társakat is zeneszóval kísérték utolsó útjukra. Később kívülállók is részesei lehettek a zenekarnak, de a két alakulat szorosan összetartozott. Ezt a szokást szeretné feleleveníteni az önkéntes tűzoltók jelenlegi csapata: pályázati forrásból hangszereket vásárolnának és újra működtetni szeretnék a fúvószenekart a községben. A három helyiségből álló múzeumba belépve bemutató filmmel teszik élvezetesebbé az ismertetőt a gyermekek számára, a felnőttek pedig háromnyelvű hanganyag segítségével ismerhetik meg az egyedülálló gyűjteményt. A korábbi években többnapos rendezvénysorozattal emlékeztek meg Szent Flóriánról, a tűzoltók védőszentjéről, idén nyílt napon ismerkedhettek az érdeklődők a múzeumi gyűjteménnyel, hogy járványidőszakban se menjen feledésbe ez a jeles ünnep. Az alakulat parancsnoka elmondta: a múzeum külső falára kívánkozik egy emléktábla, amellyel az elhunyt szárhegyi tűzoltókról emlékeznek meg idén ősszel, emellett a múzeum eszköztárának bővítését is munkájuk fontos részének tartják.

Boncina-Székely Szidónia