Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a fogalmak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi ember igényeinek? Sorozatunkban olyan hagyományos építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit.A csíkmenasági Adorján-házat a mellette álló székelykapuval együtt 1955-ben nyilvánították műemlékké. Az 1980-as évek végén utolsó lakója elköltözött, állapota rohamosan romlott, 2000-re életveszélyessé vált, több födémgerenda beszakadt, szerkezetében megjelent a könnyező fagomba. A magyar kormány által létrehozott Rómer Flóris Terv támogatásával, a Teleki László Alapítvány lebonyolításában 2017–2020 között helyreállították a házat. Albert-Homonnai Márton építész is részt vett a műemlék helyreállításában, és elmondása szerint teljes építészeti felmérést és kutatást végeztek. A szakemberek elkészítették a helyreállítási tervet, aládúcolták a beomlásveszélyben lévő pinceboltozatot, helyreállították a kerítést, tereprendezést végeztek, megerősítették a meggyengült kőalapot, újrarakták a bejárati kőlépcsőt, visszaállították a tornác tartószerkezetét, rekonstruálták a padlózatot és a nyílászárókat. Megtörtént a halszálkás mennyezet helyreállítása, a zsindelytető kezelése, a boronafalak tapasztása, simítása, az erdélyi virágos reneszánszt idéző homlokzati faldíszek elkészítése is. Végül külső-belső meszeléssel, tereprendezéssel befejezték a több éven át tartó helyreállítási munkát. Hargita Megye Tanácsa támogatásával elkészült a tetőszerkezet zsindelyfedése, valamint újraépítették az eredeti cserepes kandallót is. Mint Albert-Homonnai Márton mondta, a csíkmenasági lófő székely Adorján család háza dongaboltozatú kőpincére épült boronaépület, és a födémgerendákon olvasható feliratok alapján 1835-ben épült újra, megtartva a család korábbi, 1797-es házának elemeit, így a helyreállításnak köszönhetően a ház látogatója láthatja, hogy kétszáz évvel ezelőtt milyen házban élt egy jómódú család. Hiteles tanú a ház Albert-Homonnai Márton építész szerint rekonstruálni kellett, hogy milyen lehetett az Adorján-ház 1797-es formája, és milyen anyagokat használhattak egykori építői, hogy a végeredmény minél hitelesebb legyen. Mint mondta, kétszáz évvel ezelőtt abból építkeztek az emberek, amijük volt, ezért Csíkmenaságon fából építettek, és tulajdonképpen a fenyőfák hosszúságának köszönhető, hogy mintegy tizenöt méter hosszú lehet a ház, két sor helyiséges és háromosztatú alaprajzi elrendezésben. – Lombhullató fákból nehezebb ilyen hosszú derekú házat építeni, mint ez – magyarázta az építész. Egy másik jellegzetessége az Adorján-háznak az, hogy fenyőágas – vagy halszálkás – deszkamennyezete van. Az építész elmondása szerint a mennyezetet is helyre kellett állítani, az eredeti majdnem teljesen tönkrement. Hozzátette, hogy a dongaboltozatos kőpince is az Adorján-ház sajátossága, és különlegesség, hogy a pincébe két lejárat is van: az egyik az ereszből indul, a másik pedig a házból, kő csigalépcső vezet le a pincébe. Az építész szerint elgondolkodtató, hogy mire szolgált ez a lejárat, hiszen lehet, hogy csak azért készítették el, hogy a házból is le lehessen menni a pincébe, de az is lehet, hogy szükség esetén menekülésre is használták ezt a csaknem titkos járatot. – Egy kultúrának a tárgyi tanúja a ház, és az is, ami a házban van. Volt olyan külföldi látogató ebben a házban, aki alig hitte el, hogy kétszáz évvel ezelőtt ilyen építészeti kultúra volt itt – hangsúlyozta. [caption id="attachment_142009" align="alignnone" width="800"] Fotó: Balázs Árpád[/caption] Mintaként is szolgálhat A porta fontos része a kapu, amelyet már korábban, pár évvel ezelőtt helyreállítottak a szakemberek. – Különösen szép arányú és faragású kaput láthatunk itt – vélekedett az építész. Felhívta a figyelmet a kapun levő feliratra: mint mondta, már az is jelzi, hogy ebben a házban nem akárki lakott, hogy latinul írtak egy rövid szöveget rá. A felirat tudatja a látogatóval, hogy a kapu mindig nyitva áll a tisztességes emberek előtt. Albert-Homonnai Márton elmondása szerint sok szimbólum van a székelykapun, például a galambdúc is az, hiszen a galamb a Szentlélek, a szeretet szimbóluma. Hozzáfűzte, hogy a kapun levő faragások nem véletlenül kerültek oda, és nem is csak azért, hogy díszítsék, hiszen mindegyik motívum jelentéssel bír. Az építész úgy véli, ma már senki sem érti igazán a faragott székelykapuk „nyelvét”, mert napjainkban már a dekoráció fontosabb, mint a szimbolika. Az építész úgy véli, az Adorján-ház nemcsak arra jó, hogy megismerjük épített örökségünket, hanem mintaként is szolgálhat arra, hogy a régió jövőbeli építészetének miből kellene ihletődnie, és milyen irányba kellene alakulnia. Úgy véli, hogy Székelyföldön nincs szükség mediterrán lapos háztetőket építeni, sem tájidegen elemeket importálni, amikor itt is vannak olyan értékek, amelyeket az idegenek, külföldiek is megcsodálnak. Károly Veronika csíkmenasági tanítónő szerint most már az a legfontosabb, hogy újra élettel teljen meg az Adorján-ház. Mint mondta, kisgyermekeknek is be lehet mutatni, hogyan éltek elődeink, így a kisdiákok számára kézzelfoghatóvá válik a helytörténet.

Péter Ágnes