Hirdetés

A csíki borász

Muszka Sándor

A csíki borkészítő az ételek mellé a kést és a villát, valamint a kenyeret ajánlja. Leveshez a kanalat. Az ő megfogalmazásában úgy talál hezza, mint kujak a szemre.
A csíki borkészítő bort ritkán iszik, mert neki attól olyan sava van, hogy ha valahova egyet köp, ott többet még a fű sem nő. Ribizlibort, azt néha iszik, azt lehet is inni, mert jó édes, de ügyelni kell, mert olyan vérnyomást csinál, hogy egy szent perc alatt az orrod vére megindul, s aztán ihatod rá a pálinkát, hogy az valahogy egy cseppet hozza le.
A csíki borkészítő önzetlen ember. A bort ő soha nem magának készíti. A ko­máinak csinálja az ünnepekre. Ha savanyú, tesznek bele egy-két kanál cukrot, de ha büdös is, akkor kólát kell beletölteni, mert az egyből helyrehozza.
A csíki borkészítő a boroskorsót a káposztáshordó mellett tartja. Úgy tanulta, hogy hordót, korsót kimosni nem szabad, főleg nem meleg vízzel, mert az nemcsak a gombákat, de még az élesztőt is elöli, s akkor következő évben hiába teszed a cukrot a mustba, mert az bédögölni nem fog.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!



Csíkban a bort nem fejtik, hanem húzatják, de azt gyakran. Ha nem is mindennap, de hogy minden második este, az szinte biztos. Bár a csíki borkészítő hallott róla, hogy mikor a bor megszáll, le kell fejteni, húzatni, neki olyan hosszú ideig még bora soha nem volt. (Beszélnek az emberek összevissza minden hülyeséget.)
A csíki borkészítő még olyan semmiháziakról is hallott, akik a borukba ként tesznek. Az ilyen embert szerinte a rokonai kellett volna megnyuvasszák, legeslegkésőbb háromnapos korában. Mert megérti ő, hogy az embernek nem mindig talál a szó a komáival, összevesznek, mifélék, de megmérgezni azért mégse mérgezné meg őket. Hisz az ilyen dolgot nemcsak az Isten, de még a milícia es tiltja. 
A csíki borkészítő borát onnan lehet felismerni, hogy bármely kereskedelemben kapható bornál jobb. Ezt nemcsak ő, hanem az összes komája, rokona, testvére, menye, sógora, de még a pap is tanúsíthatja. Találkozott ő már olyan taknyos orrú városival, aki ki akarta őt oktatni, hogy hogyan kell bort csinálni, de ő megmondta neki. Olyan ember, akinek nemhogy lova vagy tehene, de még egy meddű kecskéje se vót soha életjibe, olyan neki ne magyarázzon.
A csíki borkészítő hallott már róla, hogy léteznek olyan emberek ezen a világon, akik a bort ahelyett hogy meginnák, szagolgatják, a szájukba veszik s utána kiköpik. Az ilyenekről az a véleménye, hogy biztos valami istentelen, primitív népek lehetnek, mert meggyőződése, hogy becsületes, keresztény ember ilyent egy és egyáltalán soha nem csinálna.
A csíki borkészítők bora sajnos mind­máig nem tudott szert tenni szélesebb körű ismertségre. Ennek a méltatlan helyzetnek a legfőbb oka, hogy még egyszer sem volt akkora pityókatermés, hogy száz-százötven liternél többet tudjanak belőle készíteni. A régi egyházi iratokban találni feljegyzéseket, miszerint egyszer egy egyedülálló csíki borkészítő hatszáz liter bort készített, de pár hétre rá az is az utolsó cseppig elfogyott, és a borkészítő is elhunyt, így sajnos a csíki mennyiségi borkészítés titkát magával vitte.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!