A Brassó megyei Baba­runka településről 84-en vágtunk neki a Csík­széki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében, Pé­terffy Ágnes által vezetett magashegyi Ka­kasmandikó túránknak április 15-én. Úti célunk a Csukás-hegység lábánál található Teszla-tisztás volt, ahol az évnek ebben a szakaszában a leírások szerint „kiterjedt kakasmandikó-teleppel és egyéb tarka tavaszi teremtményekkel” találkozhatnak a turisták. Indulás előtt túravezetőnk ismertette a körülbelül 11 km-es útvonalat, a Csukás-hegység földrajzi érdekességeit, a látnivalókat. Rövid bemutatkozó és az elmaradhatatlan „népszámlálás” után útnak indultunk a kellemesen hűvös tavaszi reggelen. A piros háromszöggel jelzett úton indultunk el, egy erdei útlezáró sorompóig. Innen, balra tartva, piros sávon haladtunk az áprilisi latyakos, sáros, agyagos úton. Fokozatosan emelkedett az utunk, így hamar lekerültek rólunk a legvastagabb ruhadarabok.
Az elmúlt hetek hideg, havas időjárása miatt a táj még nem öltött határozott tavaszi arculatot, de meg-megmutatta magát egy-egy tavaszi virág, mint a fogas ír, berki szellőrózsa, odvas keltike, csillagvirág, fekete hunyor. A bükkfák között besütő nap is jólesően melengette testünket, lelkünket. S hogy a töltődésünk teljes legyen, Ági túratársunk odavarázsolta nekünk a manókat is az erdőbe. Megmutatta a manólakot is: egy odvas fát. Észrevetette velünk a természet egyéb érdekes teremtményeit is, mint például a „szenteltvíztartós” fát, egy mohával bélelt, kehely formájú bükkfaüreget. 
A Teszla lábától a piros kereszt turistajelzést követtük, innen már csak 40 percnyire volt a tisztás. A további emelkedő során utunk téli túrába fordult. Bokáig süllyedtünk a hóban. A tisztásra érve elszomorodtunk, mert mindent hó borított. Annál nagyobb volt az örömünk, amikor egy-egy fa alatt, ahonnan a hó már elolvadt, kakasmandikót és hóvirágot találtunk. Minden kis virágra rá tudtunk csodálkozni, tudtunk örülni neki. Hihetetlenül szép a lila virágú, pöttyös levelű kakasmandikó. A tisztáson ebédeltünk, behúzódva az elszórtan álló fenyőfák alá, mert felkerekedett a szél. Az egyórás pihenőt mindenki kedve szerint használhatta nézelődésre, fényképezésre, beszélgetésre. A Teszla-tisztás domború hátáról gyönyörű látványt nyújtottak a Csukás-hegység kőbordái és a Nagykőhavas. A tisztás bal oldalán állt a Teszla, a Csukás fehér mészkő alkotta, 1613 méter magas előhegye. Néhányan megpróbáltuk megmászni, azonban a havas, csúszós, meredek sziklaoldalon nem volt könnyű a feljutás. Feladtuk, de kárpótolt a zergék látványa, s a szikla aljában meghúzódó tavaszi virágok üdesége. Ugyanazon az úton jöttünk vissza is, mint amelyiken mentünk, de unalmasnak nem mondhattuk. Kissé letérve az útról, zsenge medvehagymát is szedhettünk a kora délutáni tavaszi melegben. A megközelítőleg 500 méteres szintkülönbséget szinte észre sem vettük, annyira látványos, érdekes volt az útvonalunk.

Pál Teréz,
Csíkszereda