Hirdetés

Kiscsősz feltámadása

Szívszorító érzés – legalábbis számomra – elnéptelenedő falvakban járni, a bedeszkázott ablakok, a düledező kerítések és a gyom által felvert udvarok, kertek a pusztulás lassan múló megtestesítői. Egy-egy jó példa azonban ráébreszt: mégis van remény a kistelepülések továbbélésére. Legutóbb Kiscsőszön tapasztaltam meg a feltámadás misztériumát.

Sarány István
Becsült olvasási idő: 7 perc
Kiscsősz feltámadása
Kovács Norbert Cimbi Fotó: Váradi Levente

Elnéptelenedő vidéki tele­püléssel lépten-nyo­mon találkozunk a Kárpát-medencében, számos kis falut felemésztett a városok közelsége, az elvándorlás, az elöregedés, a kilátástalan gazdasági helyzet. Nem kell messze menni, találni néptelen falura példát Csíkban, a Homoródmentén, Udvarhelyszéken egyaránt. Szerencsére a települések felélesztésére tett eredményes kísérlettel is találkozhatunk, a legközelebbi a mi vidékünkhöz Énlaka, aztán ott van a méltán híres Torockó, ami irigyelni való turisztikai célponttá nőtte ki magát. Bár mindkettő ugyanazon recept alapján őrizte meg hagyományos jellegét – örökbe fogadta őket Budapest V. kerületének önkormányzata, arra buzdítva a helyieket, hogy tartsák meg lakóházaik hagyományos képét.
Minap Nyugat-Magyarországon, Veszprém megyében jártam, a nem csupán nevében kicsi Kiscsősz településen. Kora reggel autóztunk a falu felé, pazar napsütésben mosolyogva csodáltam a Somló hegyét és ízlelgettem a településnek a gyermekkoromban tanult nyelvtörőre emlékeztető nevét: Kiscsősz – Mit sütsz, kis szűcs? A mosolyt a szőlőhegy látványa csalta arcomra, ugyanis mit sem hasonlított a mi hegyeinkre, de hamarosan a csodálat vette át a helyét, ugyanis ritka összhangban van a természeti táj az ember alkotta tájjal: a lankás oldalakat szőlőültetvények barázdálják és hófehér épületek díszítik. Még átsuhanunk a keskeny, de sima aszfalttal borított úton pár ízes nevű településen, s máris Kiscsőszön találjuk magunkat.
A látvány pazar: pár ház sorakozik az út két oldalán, csupán egy új építésű, az összképbe nem illő lakóépület töri meg a házsor hangulatát, a parasztbarokk ízlésű templom jelöli a település középpontját földrajzi és szellemi értelemben egyaránt.
Születésnapot ülni gyűltünk össze, a szervezők számos régi ismerősüket hívták meg, akikkel barátsággá nemesedett a több évtizedes szakmai kapcsolat. Az ünnepelt a huszadik születésnapját ünneplő Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület. Hogy miért fontos egy falusi civil szervezetet ünnepelni? Mert – mint később megtudtuk – az egyesület ötször nagyobb éves költségvetésből gazdálkodik, mint Kiscsősz önkormányzata. S mert húszéves fennállása során az egyesület a lassú elkárhozásra, pusztulásra ítélt faluból virágzó települést varázsolt – s ez a legtalálóbb kifejezés, ugyanis csodaszámba megy az itt befektetett munka eredménye.

Váradi Levente
Tánc a pajtában


Az egyesület vezetője, kovásza Kovács Norbert hajdani néptáncos, akit szakmai körökben, néptáncos berkekben Cimbiként ismernek. Az általa vezetett szervezet hitvallását így foglalta össze: „A vidéki lét, a hagyományok mentén történő gondolkodás és életmód nemcsak hogy lelki békét ad és élhető, hanem a globalizálódó világunkban a magyar nemzetnek a legfőbb megtartó ereje is”. Cimbi szerint „a vidékfejlesztés mindig napirenden van, de a társadalommal talán kevesebbet foglalkozunk, pedig a vidék szíve az egészségesen működő társadalomban rejlik, ami viszont a régi hagyományokon, a népi lélek rezdülésein és a generációkról generációkra átadott tudáson alapszik. Ez az egyénből, a családból indul ki, s a faluközösségben teljesedik ki.”
Konferencián számoltak be a meghívott előadók értékmentő, értékőrző és értékközvetítő munkájukról, az előadások lefedték nemcsak a Kárpát-medencét, hanem a nyugati magyar diaszpórát is az Amerikai Egyesült Államoktól Új-Zélandig. A nagy egymásra találás mellett azonban a Cimbiék által megélt, a hétköznapokba emelt hagyomány megtapasztalása adta a legnagyobb élményt.
Az egyesület sorra vásárolt meg a főutca mellett pár gyönyörű árkádos-tornácos parasztházat, s formájukat, eredeti kisugárzásukat megtartva a kor igényeinek megfelelően alakították ki belsejüket, minden kényelmet biztosítva a betérőknek. Így aztán szálláshelyek, tánctanulásra és különböző sportok művelésére alkalmas terem, szövő- és kerámiaműhely, előadóterem, számos célnak megfelelő közösségi terek állnak rendelkezésre. S mindennek köszönhetően – bár alig van gyerek a faluban – itt működik a térség legjelentősebb művészeti iskolája, gyermeksportolóik országos díjakat zsebelnek be, itt találkoznak a térségből a kézműves-foglalkozásokat kedvelő és művelő emberek szabadidejükben, s minden hétvégén néptánccsoportok tartanak szakmai felkészülési programokat. De nemcsak profi táncosokkal foglalkoznak, műkedvelő együttesek sokasága jött létre a település vonzáskörében.
Az egyesület és munkája így nem csupán helyi jellegű, hanem meghatározó szereppel bír a régió, de akár egész Magyarország szintjén. De, mint megtudtuk, foglalkozásaikon gyakran vesznek részt a Magyarország határain túl élő és tevékenykedő hivatásos és műkedvelő néptáncosok, népzenészek is, esetükben a határon inneni vagy túli jelző csupán földrajzi jelentőséggel bír, a kultúra és az iránta tanúsított szeretet közös. Bizonyság minderre az a tény, hogy évente több ezer látogató fordul meg a parányi településen az egyesület által szervezett programokon.
Kiscsőszön jól kisütötték. S nemcsak kisütötték, hanem a jó ötleteket meg is valósították. Megmutatták, hogy lehet keseregni az elmúláson, de nem érdemes. Inkább tenni kell ellene…!
S akkor a feltámadásban is reménykedhetünk.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!