– Hogy néz ki, miben áll egy díszlettervező munkája?

– Ez bonyolult munka. Az első lépés, hogy a rendező felkér a munkára és megismerkedem a darabbal. Van, hogy megvan a teljes anyag, de sokszor előfordul, hogy csupán egy vázlat van, ami majd a próbákon alakul ki. A rendező részéről kapok egy alapkoncepciót, hogy körülbelül mit szeretne színre vinni, azt én átgondolom, és ajánlatokat teszek, amelyekhez ő a továbbiakban hozzászól, kiegészíti. Ezen egyeztetések során alakul ki, hogy nagyjából miként kell majd kinézzen a végeredmény, ekkor kezdem ezt képi anyaggá változtatni, rajzokat, makettet vagy számítógépes látványterveket készítek, vázlattervi szinten, amíg valami kézzelfogható, látható verzió alakul ki. Ezután lefolytatunk egy állítópróbát a színpadon, ami régi díszletelemekből, emelvényekből, lépcsőkből áll, hogy a magasságokat, szélességeket pontosítani tudjuk. Én ismét átdolgozom, mert ilyenkor sok tanulságot le lehet vonni, és csak ezután készül a kiviteli terv. A kivitelező ezt a tervet kapja meg, és persze külön procedúra, hogy valóban úgy valósuljon meg minden, ahogy elképzeltem, olyan színekből, anyagokból, mozgó elemekből. Amennyiben van mechanikai része a díszletnek, azt általában szakemberek tervezik meg. Végül pedig következik még egy nagyon fontos rész, amikor a díszlet bekerül a színpadra, hogy mindez legyen bevilágítva, mert a világítással lehet igazából ezt teljesen felöltöztetni, lelket adni neki, és élvezhető élménnyé tenni a nézők számára. Rengeteg próba, ellenőrzés, egyeztetés és változtatás előzi meg a díszlet végleges formájának létrejöttét. Mindez körülbelül három hónap.

– Mitől jó egy díszlet?

– Pontosan nem tudom. Talán attól, hogy hat valamilyen módon. Nagyon fontos, hogy a színészekkel meg a rendezői elképzeléssel együtt hasson, de azért az sem árt, hogyha önmagában is látvány. Sokszor van, hogy üres színpadon kell megfelelnie, valamit jelentenie.

– Mi alapján dönti el, hogy elvállal-e egy munkát?

– Ezt a rendező személye dönti el: a Veszett fejsze előadás esetében Mohácsi János barátom. Ezt a munkát végeztük már együtt korábban is, így nem a nulláról indultunk, tudunk együtt dolgozni.

– Mi adja az ihletetet egy díszlet megtervezésekor?

– Sok minden adhat, ezt receptszerűen nem tudom megmondani, több dolog is közrejátszik. Vannak képzőművészeti előképek, vannak a kortárs művészetben experimentális, kísérletező performanszok, más színházak munkája, vagy olvasmányélmény is tud inspirálni. Hogy egy konkrét előadás díszletét mi inspirálja, az inkább az akkori állapotomból függ, nem annyira tudatos. Előfordul, hogy nehezen indul egy munka, nem nagyon jönnek ötletek, vagy zsákutcába kerülök, akkor ezek mind hasznosak lehetnek. Vannak olyan klasszikus darabok, amiket már többször csináltam, vagy néztem, vártam, azokkal nem megismerkednem kell, hogy mi a sztorija, hanem valahogy a sorok között kell inkább még keresgélni, hogy valami újdonságra bukkanjon az ember, ami elindítja a tervezés folyamatát, hogy aztán valami eredeti, valami nekem is örömet okozó végeredmény szülessen.

– Mi ihlette önt a Veszett fejsze előadás díszletének esetében?

– Ezt az előadást most csináljuk harmadszor. A mostani Veszett fejsze esetében visszaemlékeztem arra, hogy miként jött létre az első előadás. Ebben a produkcióban az izgatott, hogy amit mi, színházi emberek, mindennap megélünk – hogy a kulisszák mögött van egy másik világ, aminek az élete és látványvilága is nagyon izgalmas –, azt hogyan mutassuk meg a nézőnek. Az esszenciáját kell nyújtani annak, hogy mi minden zajlik a színfalak mögött, milyen annak az eszközvilága.

– Van valamilyen sajátos motívuma, ami visszatér a díszleteiben?

– Ez kívülről talán jobban látszik. Az biztos, hogy nagyon szeretem a romlás virágait megtalálni az épített környezetben. Ebből egy fotógyűjteményem is van. Például egy klasszicista homlokzaton egy konvektor áttörése, vagy más ilyen össze nem illeszthető, össze nem illő attrakciók, ezek mindig vonzóak számomra, és olyanokkal szoktam élni a díszleteknél is.

–  Volt olyan díszlet, amit kifejezetten nehéz volt megalkotni?

– Persze. Azokat mindig egy kicsit nehezebb, aminek a szövegkönyve a produkció próbái alatt bomlik ki, mert sokszor utólag jövök rá, hogy mi lett volna jó, így kicsit fals a végeredmény. Aminek van eleve egy leírt forgatókönyve, és sikerül megállapodásra jutni, az valahogy, nem mondom, hogy könnyebb, de az egy másik fajta munkát kíván az embertől és talán egyszerűbb.

– Mekkora a rendező szerepe egy díszlet elképzelésében, és mennyi szabadsága van a tervezőnek?

– Van, aki meg tudja határozni, és van, aki kevésbé. Változó állapot, hogy valamiről nagyon konkrétan gondol-e valamit a rendező, vagy inkább tőlem várja, hogy elinduljanak az ötletelések.

– Észrevehető, ha jelmez- és díszlettervező között nincs együttműködés? Kinek a feladata az összhang megtalálása?

– Észrevehető, de erre a rendező kell a garancia legyen, mert rajta keresztül zajlik a kommunikáció, ő tartja kézben ezt. A rendezőnek súlyos felelőssége van. Külön-külön arról is megvan a véleményem, ha észreveszem, hogy nincs összhang, de az is feltűnő, hogyha ugyanaz a személy tervezi a díszletet és a jelmezt, mert az markánsabb összképet ad, jó értelemben.

– Jelenleg milyen előadásokon dolgozik?

– Most egy kis szünetet fogok tartani. Március 11-én volt Pécsett a Médeia színmű bemutatója, 17-én lesz a Veszett fejsze premierje Csíkszeredában, a koronavírus-járvány után nagyon beindult az élet, hektikusan jöttek a felkérések, sok volt, úgyhogy rám fér egy kis szünet.

– Milyen volt a helyi művészekkel való együttműködés?

– A művészeti állománnyal nagyon jó viszonyom van. Véleményem szerint, ami kissé alul van tervezve ehhez a produkcióhoz, az a műszaki rész. Ez egy nagyon nagy munka. A díszletet két külön cég készítette, egy lakatos, vasas, illetve egy asztalos vállalat, és egy részét a díszítők kivitelezik, tehát ők nem kézbe kapják a kész díszletet, hanem rengeteg munkájuk is van rajta. Így a díszítőkre hárul az a feladat is, hogy a különböző elemeket összeillesszék, összedolgozzák és még kiegészítő munkálatokat is végezzenek rajta. Nehéznek tűnik számomra az ő sorsuk.

– Mitől lesz más ez a Veszett fejsze előadás?

– A színészektől. A karakterektől. Az emberek egymás közti viszonyaitól. Mohácsi János mindig azzal is foglalkozik kicsit, hogy a helyi közönségnek meg a helyi társulatnak a környezetét feltérképezi, és amit tapasztal, azt mind beleilleszti a szövegbe.

– Mitől különleges ez a díszlet?

– A díszlet nem sokkal másabb, persze másak a színpadi adottságok, másak a műszaki feltételek, ez alapvetően meg tudja változtatni a technológiai koncepciót. Ha tudtam volna, hogy milyen műszaki nehézségekbe ütközhetünk, merészebben egyszerűsítettem volna a díszletet. Nagyon összetett, emelet, ajtók, ablakok vannak, minden milliméter pontosan kell találjon és működjön.