Ferencz Lehel kertészmérnök elmondta: ősszel azért fontos törődni a talajjal, mert ilyenkor sokat tehetünk szerkezetének javításáért, és ekkor tudjuk pótolni a növények által kivont tápanyagokat is. 

– Az első és legfontosabb tevékenység, amit ősszel mindenképpen jó, ha elvégzünk a veteményeskertünkben, az elhalt növényi részek, maradványok, illetve a már kikerült kultúrák összegyűjtése és komposztálása. Vannak olyan szakmunkák, amelyek szerint ezeket nem jó összegyűjteni, mert fertőzöttek lehetnek, de a komposztot, ha jól összerakjuk és rétegeljük szerves trágyával, akkor csírátlanítódik, és a betegségek, kártevők nem tudnak szaporodni benne

– jegyezte meg a szakember.

Emellett fontos a talaj és gyep tápanyagfeltöltése is szerves trágyával, amelyet ősszel és tavasszal is elvégezhetünk.

– Vetemények esetében elő lehet készíteni a talajt: felássuk vagy megszántjuk, a szerves trágyát kihordjuk, kézzel vagy géppel beforgatjuk, majd pihenni hagyjuk

– közölte Ferencz Lehel. 
Mint mondta, ha tavasszal nagyon korai kultúrát szeretnénk majd vetni, például hagymát magról vagy mákot, érdemes ősszel elkészíteni a magágyakat, ezek átvészelik a telet, majd tavasszal, hómenés után már el is kezdhetjük a vetést.

– Vannak olyan zöldségnövények, például a mi vidékünkön ilyen a póréhagyma és a fekete retek, amelyek képesek áttelelni a talajban. Ha például ezeket augusztusban vetettük el, egészen késő őszig és következő tavasszal is kiszedhetők és fogyaszthatók

– hangsúlyozta. 
A kertészmérnök felhívta a figyelmet arra is, hogy csak addig végezzük ezek kitermelését, ameddig a földfagy engedi, ugyanis, ha a talaj már lefagyott, sérülést okozhatunk vele. Fontos, hogy az utolsó sort mindig lehetőleg takarjuk le szalmával, azért, hogy kevésbé sértse a fagy.

Mélymulcsozzunk!

Ferencz Lehel kertészmérnök a mulcsozás előnyeiről is beszélt. 

– A módszer tulajdonképpen talajfelszínen történő komposztálást, talajtakarást jelent. Az őszi szántással betakarjuk a talaj felszínét, ezzel sok vegetatív növényi részt eltávolítunk, így a vé­dőtakarójától megfosztott föld­felszín számos környezeti hatásnak ki van téve, minősége romlik. A mélymulcsozás azért jó, mert a felszín borítása folyamatos, így megtartja a vizet, megújítja a talajt, és a kertben keletkező zöldhulladékot is felhasználhatjuk hozzá

– emelte ki.
Mint mondta, a technológia egyszerű: több rend szalmát rétegelünk trágyával, ami így összeérik és komposztálódik, ez hőt generál, így a mikroorganizmusok át tudnak telelni benne, és nagyon jó komposztszerű, morzsalékos anyag, termőföld keletkezik belőle.

– Amire nagyon kell figyelni, az, hogy a rétegelés során nedvesítsük, és ne tegyünk hozzá túl sok szárazanyagot, viszont szerves anyagokat egész évben lehet hozzá adagolni, részletezte a szakember

– hívta fel a figyelmet.

Savas és lúgos talaj

A szakember szerint a művelésre kiválasztott terület kémhatása (pH-értéke) a nö­vényeink életkörülményeire, tápanyagellátására, a tápanyagok felvehetőségére is hatással van, ezért egészségük szempontjából az egyik legfontosabb tényező. Ha ez nem megfelelő, akkor a növények nem fejlődnek kellőképpen és könnyebben fertőzik meg a különféle kórokozók (gombák) és kártevők (rovarok).
Mint mondta, savas talajról árulkodik az, ha sok mezei zsurló, lapulevelű keserűfű, kakaslábfű, sóska, repcsényretek és árvácska van az alapterületen.

– Ilyen esetben mészport vagy dolomitot lehet használni, melyet ásással vagy szántással érdemes a talajba forgatni, ősszel pedig szerves trágyát jó ráhordani. Ha valaki nem akar mészport vagy dolomitot használni, lúgosítani hamuval is lehetséges, ami tápanyag-utánpótlásra is kiváló, de csak nagyon kevés, vékony rétegben szórva

– ajánlotta.
A szakember kiemelte: ha hamut használunk, figyeljünk, hogy ne kerüljön egy helyre túl sok, mert égetheti a talajt, maximum egy kilogrammot szórjunk tíz négyzetméterre.

– Ha sok árvacsalánt, katángkórót, meténget, nőszirmot, mezei zsályát, lángvirágot és pásztortáskát fedezünk fel a kertünkben, arra következtethetünk, hogy a talaj lúgos. A kertészmérnök elmondta: a mi vidékünkön elég ritka a lúgos talaj, de előfordulhat, ilyen esetben a savasítást legegyszerűbben erdei tűlevélkomposzttal végez­hetjük. 

Fameszelés

Ferencz Lehel arról is tájékoztatott, hogy a legtöbben tavasszal meszelik le a gyümölcsfák törzsét, hibásan, ugyanis ezt a munkálatot is ősszel kellene elvégezni, hogy elkerüljük a fagyfoltokat. Télen, napsütéses nappalokon a fa törzsére fókuszálódik a napfény, a sötét kéreg felmelegszik és kitágul, éjszaka viszont lehűl és összehúzódik. A gyakran ismétlődő térfogatváltozás következtében a sejtek felrepednek, a szállítószövetek megszakadnak, ami a törzsön függőleges fagyrepedések alakjában jelenik meg. Ha ezeket nem kezeljük megfelelően, nagyobb fagyfoltok lesznek, amelyek évről évre szélesednek, és végül a törzs pusztulását idézik elő.

– A gyümölcsfák törzsét egy méter magasságig vagy az első elágazásig érdemes felmeszelni mésszel vagy egy­szerű fehér festékkel. Abban az esetben, ha már van fagyléc, tehát felrepedt a kéreg, illetve mézgaképződést veszünk észre, azt szokták javasolni, hogy a mészlevet mezei zsurlóból készült teával keverjük össze, ami elősegíti a hegesedést. Amennyiben nincs lehetőségünk mezei zsurlót szedni, megfelelő lehet a nátrium-szilikát (folyékony üveg, vízüveg) is, melyből egy decit kell feloldani tíz liter sima vízben, és ahhoz kell meszet keverni

– ajánlotta a kertészmérnök.

Gyümölcsfaültetés

A szakember szerint az ősz arra is megfelelő időszak, hogy gyümölcsfacsemetéket, cserjéket telepítsünk a ker­tünkbe, októberben, majd no­vemberben, lombhullás után, a talajhőmérséklet ideális a kertbővítéshez, és hogy tavaszig legyen a gyökérzetnek elég ideje megerősödni. Ferencz Lehel kiemelte: 

– Fontos megtervezni, hogy pontosan milyen gyümölcsfákat és bokrokat szeretnénk ültetni, akár szakember véleményét is kikérve, mert gyakori hiba, hogy túl sok növényt bezsúfolnak, majd később szelektálni kell őket

– hívta fel a figyelmet a kertészmérnök. – Ősszel nem érdemes cseresznye- és diófacsemetét ültetni, ugyanis azok nagyon érzékenyek a fagyra.
Véleménye szerint a csemetéket úgy a legjobb elültetni, ha 40 x 40 centiméteres, 60 centiméter mélységű gödröket ásunk, amelybe szerves trágyát és termőföldet teszünk, majd úgy helyezzük be a csemetét, figyelve arra, hogy az oltási pont a talajszint felett legyen.

– Fontos ősszel is öntözni a fiatal csemetéket, cserjéket, hogy a víz a talajt kellőképpen bemossa a gyökérzónába

– hívta fel a figyelmet a kertészmérnök.