Szakmai megbeszélés a kárpáti borzderesről
A Farkaslaka községhez tartozó Szencsedben tartottak szakmai megbeszélést szerdán a magyarországi Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Fajtát Tenyésztők Egyesületének elnökségi tagjai és a Hargita megyei gazdák. Az esemény helyszínéül Nyulas Imre birtoka szolgált, hiszen ő is rendelkezik az egykor őshonos, mára igencsak ritkaságnak számító, megmentésre szoruló szarvasmarhákkal.
A többnapos szakmai megbeszélésnek a szencsedi volt a második állomása, kedden ugyanis Vajdaszentiványon, ma pedig egy Csíkszereda környéki gazdaságba látogatnak el a szakemberek. Az eseményen elhangzott, ez a második alkalom, hogy itt összegyűltek a kárpáti borzderes védelme érdekében, tavalyelőtt volt az első workshop, amelyen a fajta jövőjét és az aktuális tennivalókat beszélték meg, idén ezt folytatják. Az első műhelybeszélgetés óta eltelt egy évben számos fejlemény történt, a kárpáti borzderes mára már Magyarországon és az Európai Unióban is bejegyzett, elismert fajtának számít.
– Az EU-s fajtarekonstrukciós tenyésztési programba be tudtuk tenni, jelenleg ott tartunk, hogy a jövő évben a fajta már ott lehet az őshonosok között azzal a kiemelt támogatással, mint például a magyar szürke. Ez pedig egy nagyon nagy dolog – fogalmazott Miklós Rudolf, a Kárpáti Borzderes Szarvasmarhafajtát Tenyésztők Egyesületének szakmai elnöke. Elmondta: feladatuk, hogy erdélyi, felvidéki, délvidéki egyesület is csatlakozhasson a magyar tenyésztői egyesülethez, ők ugyanis vállalják az itteni állatok adminisztrációját, a törzskönyvezéstől az évenkénti tenyészállat-bírálatukig. Céljuk azonban, hogy az állomány növekedésével a határokon túl, jelen esetben Erdélyben is összeálljon egy olyan szakembercsapat, amely idővel átveszi ezeket a feladatokat – tette hozzá. Ugyanakkor fontos, hogy brandet építsenek a fajta köré az értékes tej- és hústermékek értékesítésére.
A kárpáti borzderes marha teljesen általános fajtának számított 100-150 évvel ezelőtt ezen a vidéken is, manapság már csak a Kárpátok külső részein, az elszigeteltebb hegyvidéki kisgazdaságokban található meg. A Kárpáti Borzderes Egyesület fő célja, hogy megmentse ezt a fajtát, és minél több háztáji kisgazdaságban ismét elterjedjen. A tenyésztő szervezet 2019-ben alakult, azt megelőzően a szintén magyarországi Polyán Egyesület kutatott fel és gyűjtött össze 130 egyedet, ez képezte a magyarországi állomány alapját. Erdélyben csupán három állomány gazdájával működnek együtt, köztük a szencsedivel is. A tegnapi megbeszélésen a másik két állomány képviselői is jelen voltak. Céljuk, hogy minél több erdélyi kis családi gazda kapjon kedvet ennek a méltatlanul elfeledett, de itt a Kárpát-medencében kialakult ősi típusú szarvasmarhafajta tartásához.
A kárpáti borzderes fajtára jellemző a kis méret, 300-350 kg-osak a kifejlett példányok, a könnyen tarthatóság, hiszen a szabadban lehetnek télen-nyáron, így az élelmezésük is sokkal gazdaságosabb, mint egy nagyfajta szarvasmarháé. Noha nem adnak túl sok tejet – 8-10 liter körüli az átlagos tejhozamuk –, annak nagyon zsíros az összetétele, így 5-6 liter tejből lehet készíteni egy kilogramm sajtot, míg egyéb tejelő fajtáknál ehhez akár 10 liter tejre is szükség van.
– Ez a fajta valóban megérdemli, hogy megmentsék, könnyen tartható, kezes, problémamentes a szaporítása, a borjak is kint, magukra születnek, ellenállóak a betegségekkel szemben, nagy a teherbírásuk, húsuk pedig ízletes – részletezte a házigazda. Nyulas Imre 15 borzderes szarvasmarhával rendelkezik, ebbe a borjak is beletartoznak. Mint mondta, ő kimondottan a tenyésztéssel, a fajtafenntartó állatok előállításával foglalkozik. 2018-ban vásárolta meg első állatait, azóta 4-5 bikát is eladott az egyesületnek a fajta fenntartása érdekében. Mint mondta, területe sem engedte volna meg, hogy több száz állatból álló profitorientált állattenyésztésbe fogjon, hanem inkább érdekes, nagyobb társadalmi hasznú állatok tenyésztésével akart foglalkozni, ezért is döntött a borzderes tenyésztése mellett. Hasonló érvek miatt döntött a sárgafejű berkék vagy kunfakó lovai mellett is.
A szakmai megbeszélést követően az egyesület tagjai állományfelmérést is végeztek, számba vették azokat a tulajdonságokat a szencsedi állatokon, amelyek tenyésztés szempontjából szükségesek, sőt elengedhetetlenek. Nyulas Imre állatai ugyanis benne vannak a magyarországi egyesület törzskönyvezett állományában.
Hadnagy Éva