– Mit jelent a permakultúra fogalma?

– Maga a szó a permanent agriculture kifejezésből ered, ami állandó mezőgazdaságot jelent. Elméleti alapjait az ausztrál Bill Mollison fektette le az 1970-es években, e szerint vissza kellene térnünk a természet módszereihez. A permakultúra egy olyan tervezési és gazdálkodási módszert jelent, ami a természetnek, az ökoszisztémáknak a saját működéséből inspirálódik, és próbálja alkalmazni a kertészkedésben. Ezért használunk például mulcsot, hiszen az erdei talajt nedvesen tartják a lehullott levelek. A komposztálás is ilyen folyamat, illetve a növénytársítások, amikor összekombináljuk az egymást védő növényeket, és így egészségesebb és önmagát védő, stabil rendszert tudunk létrehozni. Legszívesebben fenntartható és a természet saját megoldásaiból inspirálódó gazdálkodásnak szeretem nevezni ezt a fajta kertművelést. Rengeteg módszer és iskola létezik, sok közülük teljes életszemléletet is jelent, amelynek minden elemével lehet, hogy nem tudunk azonosulni. Az a fontos, a különböző módszereket szintetizálva megtaláljuk azt az utat és technikát, amelyet magunkénak érzünk, megfelel a kertünk adottságainak, beilleszthető az életmódunkba. Nem egy kőbe vésett szabály és egyetlen helyes út van, hanem sok kísérletezés, tapasztalat és tanulás, amelyek révén fokozatosan kialakul a saját kertművelő stílusunk és a saját személyiségünk lenyomatát magán viselő kertünk.

– Mi szükséges egy permakultúrás kerthez? Mit kell tennünk, hogy ezt a módszert gyakoroljuk?

– A permakultúrás kert egy olyan stabil rendszer, amely a természetes ökoszisztémákhoz hasonlóan változatos és rugalmas. Működése a természet megfigyelésén, az energia és természetes erőforrások gyűjtésén meg tárolásán, minden elem hasznosításán, a sokféleségen alapszik. Fontos eleme a komposztálás. Azt mondják, hogy jó, ha van egy vizes felület is, például egy kis tó. De természetesen ez nem minden esetben megoldható, ahogyan az én kertemben sincs. Fontos minél több évelő fajtát használni, és nem monokultúrában termeszteni, hanem változatosan: egy sor egy bizonyos fajta növényből, mellette pedig egy védőnövény, hogyha megtámadja a betegség az egyiket, akkor ne tudjon elterjedni a teljes területen. A mostani kertészkedésben figyelnünk kell arra, hogy miként változik a környezet, a klíma, és alkalmazkodni ahhoz, hogy egyre szárazabb, melegebb nyarak lesznek, és olyan fajtákat ültetni, amelyek ezt bírják. Például a fák, bokrok is azért jók, mert a gyökereik mélyebbre nyúlnak, csapadékhiány esetén is tudnak teremni, de ültettem olyan uborkafajtát, ami szárazságtűrő, ezért keveset kell locsolni, mégis terem.

– Miért van fontos szerepe egy kis tónak a kertben?

– Egyrészt a vízraktározás miatt, ha a tóba vezetjük az esővizet, illetve a madaraknak és a rovaroknak is ivóhely. Minél több állatfajt tudok vonzani a kertembe, annál egészségesebb az a hely, hiszen vannak beporzóim, vannak madarak, amik a kártevőket megeszik, emellett pedig az állatoknak is jó élőhely lehet, valamint a kert mikroklímáját is szabályozza a tó. Hogyha nincs lehetőség tó kialakítására, akkor is célszerű gyűjteni az esővizet például hordókba, ezáltal is igyekszünk mindenféle erőforrást itt tartani a kertünkben. Ugyanígy járhatunk el akár a hő- meg napenergiával is, hogyha van egy jó kőfalunk, akkor az elé célszerű paradicsomot ültetni, mert visszasugározza a meleget, ami jót tesz a növénynek. Vagy a fenyőfa alatt savasabb a talaj, kedveli az áfonya, így tudunk minden lehetőséget és adottságot kihasználni.

– Hogyan lehet helyesen komposztálni?

– Először fontos, hogy kiválasszuk a jó helyet a komposztnak, ami árnyékos, félárnyékos hely kell legyen, hogy ne száradjon ki. Hogyha megfelelően nedves, akkor tudnak működni benne a folyamatok, a gombák átjárják, eszik a giliszták, meg a bogarak. És hogyha esetleg nagyon száraz lenne az idő, akkor meg lehet locsolni, és érdemes forgatni is, így körülbelül olyan másfél-két év alatt biztosan elkészül a komposzt még a mi hidegebb klímánkon is. Tulajdonképpen mindent rátehetünk, ami kerti zöldhulladék, lebomló vagy konyhai, papír is mehet bele, ami nem nagyon festékes, például tojástartó vagy újságpapír, kávézacc, tea, mindenféle. Viszont a beteg növényeket egy külön helyen érdemes komposztálni, majd nem hasonló növények alá tenni komposztként. Például a beteg paradicsomokból készült komposztot következő évben a ribizlibokor alá téve hasznosíthatjuk. 

– Miben különbözik egy per­ma­kul­tú­rás kert a megszokottól?

– Első látásra mindenképpen kaotikusabb, mert nem egy felszántott, kapált, gyomlált fekete földet látunk, általában még a füvet sem nyírjuk. Egy évben elég háromszor vagy négyszer lekaszálni, miközben hagyjuk felnőni a virágzó gazokat is, hogy idevonzzák a méheket és más beporzókat. Természetesen maga az ültetés is más, amit már említettem. Nemcsak egy bizonyos fajta növény van egymás mellett, hanem a növények változatos, egymást segítő kombinációja.

– Miért mondják azt, hogy ez a fenntartható mezőgazdálkodás? Ezáltal hogyan járulunk hozzá a környezetvédelemhez?

– A természet módszerei fenntarthatók, így azok modellezése is az. Ha a növényeket megfelelően társítjuk, akkor nehezebben adják át egymásnak a betegségeket, így nem kell vegyszert használnunk, ami nem jut a talajba és nem szennyezi azt. Illetve egészen kis helyen is meg tudunk termelni egy család számára, legalábbis nyárra, mindenféle zöldséget, és nem szorulunk rá arra, hogy távolabbról származó árut vásároljunk. A talajt tápláljuk, nem kizsigereljük, így még sokáig élelmet adhat nekünk. 

– Mennyire fogékonyak a környékünkön erre a módszerre?

– Úgy látom, hogy az elmúlt két-három évben egyre többeket érdekel ez, akár az idősebbeket is, ami számomra meglepő. Kezd egyre nyitottabbá válni ez a közeg is, persze kis lépésekben.

– Hogyan láttál hozzá a kertészkedéshez? Miért gondoltad, hogy kipróbálnád a permakultúra módszerét?

– Amíg egyetemen voltam nagyvárosban, addig nagyon hiányzott a kert, a földdel való kapcsolat. A nagyszüleim kertészkedtek, de inkább csak muszájból, engem nem vontak be. A legelején csak egy egészen kis fűszerkertem volt, és a permakultúráról sem tudtam sokat. A koronavírus miatti korlátozások alatt jobban beleástam magam a témába, utánaolvastam, hogy mit jelent a permakultúra és nagyon megtetszett. Mi nem gyomlálunk, ezáltal a saját erőforrásainkkal is spórolni tudunk. A környezetvédelem is mindig közel állt hozzám, ezért mindenképp egy olyan kertészkedési módszert kerestem, amivel ha épp használni nem is tudok, de nem is ártok a környezetemnek.

– Miket termesztesz, mi található a kertedben?

– Kizárólag olyan növényeket, zöldségeket ültetek, amit szeretek, felhasználok. Sokan mondják, hogy még mennyi mindent lehetne ültetni például a paradicsom mellé, de ha azokat nem fogyasztom, akkor kár lenne. Paradicsomból van a legtöbb, körülbelül 17 fajta, mellette van büdöske, ami a fonalférgektől védi, illetve levendula, ami pedig a hangyák ellen nyújt védelmet. Bazsalikom volt még mellette, mivel az fokozza a paradicsom ízét, viszont azt valami eltüntette. Van még cékla, cukkini, bab, borsó, uborka, édesburgonya, volt saláta, retek, murok és külön körülbelül húszféle fűszer- és gyógynövény. És természetesen vannak gyümölcsfák, gyümölcsbokrok, általában minden évben ültetek újat a kiöregedettek helyére. Most van egy kis mogyoróbokrom is, viszont még nagyon fiatal.

– Milyen nehézségekkel szembesültél?

– Az eleje ennek sem feltétlenül könnyebb, mint bármilyen más módszernél a kezdés. De amikor beáll a rendszer, akkor kevesebb vele a munka. Ahelyett, hogy kapálnék, a mulcsot hordom folyamatosan, így nagyon ritkán kell locsolni. A nehézségek a módszertől függetlenek, azok a dolgok okoznak problémát, mint mindenki másnak, például az időjárási viszontagságok és kártevők. A pozitívum, hogy olyan védekezési módszereket alkalmazok, amivel nem szennyezem a környezetem és beválnak. A talaj egészségesebb lesz, jobban terem.

– Gyerekfoglalkozásokat is tartasz…

– A gyerekfoglalkozásokon is a permakultúra alapelveit szoktuk megismertetni. A kom­posz­tá­lás­ról, a növénytársításokról van szó. Elviszem hozzájuk például a gilisztakomposztomat, megnézik a gilisztákat, meg a benne élő egyéb rovarokat, hogy kicsit megbarátkozzanak vele, ne féljenek. Fontos tudniuk, hogy azok nem undorító lények, hanem tulajdonképpen a föld a giliszta ürülékéből áll, és hogyha az nem lenne, akkor nem lenne mit ennünk. Az óvoda kertjébe virágokat is ültettünk, hogy vonzzák a beporzókat, rajzokat készítettek ezekről a gyerekek, és azt látom, hogy nagyon fogékonyak rá. Készítettünk rovarhotelt konzervdobozokból. Mindig valamilyen újrahasznosított anyagot használunk. Ezt a tudást haza tudják vinni, és otthon a szülőket is kicsit megfertőzik vele. Úgy látom, hogy a kicsiken keresztül lehet elérni a nagyokat is, ha a gyerek figyelmezteti a szülőt, hogy ne dobják ki a komposztálásra alkalmas hulladékot, akkor a szülő is elgondolkodik.

– Megálmodtad és elkészítetted a Kertkaland társasjátékot. Mit kell róla tudni?

– Ez a kiskert ihlette. Tulajdonképpen ez egy egyszerű társasjáték, amiben dobunk és lépegetünk, vannak szerencsekártyák meg terménykártyák, illetve olyan mezők, amik mutatják, hogy előre léphetünk vagy vissza, időjárási körülményektől, vagy természeti csapásoktól függően. Az a játék célja, hogy minél több terménykártyát gyűjtsünk össze, úgyhogy nem is feltétlenül az győz, aki leghamarabb beér a célba, hanem akinek a legtöbb termése lesz. Közben meg a permakultúra és természetközeli kertészkedés alapelveiről tanulhatnak a gyerekek. Nem szükséges hozzá előzetes tudás, hanem a játék során gyűjtenek mindenféle információkat, amelyeket a mindennapokban is alkalmazhatnak. Szó van például tejes permetről, csigacsapdáról, védőnövényekről, hogy miért ültetünk büdöskét vagy bazsalikomot a paradicsom mellé, komposztálásról, és arról is, hogy az avarégetés milyen káros. Ha arra a mezőre lépsz, akkor hetet vissza kell lépned, nem titkolt nevelő célzattal.