A legtöbb ember életében legalább egyszer eljátszik a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a lakott területtől távol, „a semmi közepén” építene egy házat, a végtelen messzeséget nézné egész nap, állattartásból, növénytermesztésből élne, és kizárná mindennapjaiból a világ zaját. Kevesen vannak viszont, akik a valóságban is meghozzák ezt a döntést, egy nyugodtabb, élhetőbb teret választva maguknak és családjuknak. A Gyergyóditróban élő Kilyén Ferenc megtette ezt a lépést: két kisgyermekével és feleségével él a falu fölötti, mesébe illő dombok között.

Gyergyóditró központjától gyalogosan indulok a tanya felé: ahogy elhagyom a házakat, és az aszfaltozott út is véget ér, a nyárias őszben páratlan látvány tárul elém. A fákkal és napraforgókkal szegélyezett úton haladva a vakítóan kék ég és a zöld ezernyi árnyalata között megpillantok egy kis házat. A látvány hívogató, és ahogy felérek a kaptatón, szinte köszönni is elfelejtek, hiszen visszanézve a falu látképe ejt ámulatba: ebből a szögből még sosem láttam. A házigazda mosolyog: igen, amikor megérkezik a vendég, általában szeme-szája tátva marad a csodálkozástól.
A fiatal házaspár másfél évvel ezelőtt költözött be a tanyán épült házba, de az elhatározás sokkal korábban megszületett.
– Számomra természetes volt, hogy ezt az életformát választom, nem kellett gondolkodnom rajta, anélkül is tudtam, hogy számomra ez jelenti a jövőt – mondja Ferenc, majd mosolygós felesége, Emőke egészíti ki a történetet.
– Már az első randinkon felvázolta nekem, hogy ő tanyán fog élni, öt gyermeke születik, és nekem tetszett ez az elhatározás. Ez tíz évvel ezelőtt történt: a ház áll és már van két gyermekünk – mosolyog Emőke, majd elkíséri kislányát a délutáni alváshoz.
Az álmok megvalósításához a tanya adott volt, hiszen Emőke nagyszülei Ditróban éltek: a tőlük örökölt területeken épült fel a ház és alakították ki a gyümölcsöst, a zöldségeskertet és az állatok legeltetéséhez is maradt hely bőven.

– Sok mindennel elkezdtünk foglalkozni: legelőször méhészkedéssel 2012-ben, még ideköltözésünk előtt. Két családdal kezdtük, jelenleg hatvan méhcsaládunk van. Emellett idén először palántákat neveltünk, azokat értékesítettük; paradicsomot, uborkát, dísztököt termesztünk. Van egy kis ribizlis-, illetve málnáskertünk is. Tavaly a kislányunknak, Borókának vettünk egy kecskét, hogy az anyatejes táplálás után is jó minőségű tejet tudjunk adni neki. Az állományt tovább gyarapítottuk, most már kilenc kecskénk van. A lefejt tej egy részét eladjuk, készítünk belőle joghurtot is – meséli Ferenc, milyen forrásokból teremtik meg a napi betevőt, keresgélve a piaci lehetőségeket, amelyek megélhetést adhatnak a jövőre nézve.
Az őszi délutánban körbejárjuk a tanyát, ahol azt láthatom, hogyan lehet a környezeti adottságokat kihasználva, a természettel együtt dolgozva jól és kreatívan gazdálkodni. A fóliasátor, amelyben kétméteres magas paradicsomtövek virulnak, olyan típusú, hogy egy része a föld alá van beásva, így télen nem fagy meg semmi, nyáron pedig nem tud túlmelegedni. A paradicsomok trágyázott földben „csak” a napfény és a kútvíz hatására nőnek, mindenféle vegyszerezés nélkül. A földet kartonnal lefedve nem kell a gyomokkal sem bajlódni, és ősszel komposztálni lehet a papírhulladékot.
– A legfontosabb, hogy a talaj jó legyen, hiszen egy idő után meghálálja a törődést. A trágyázás azért hasznos, mert hosszú távon jobban megtérül a szerves anyag bevitele: nem szárad ki hamar a talaj, a gombák és baktériumok szaporodnak. Lényeges, hogy minél több élet legyen, és akkor működik a természet – osztja meg az alapvető szabályokat Ferenc.
Jelenleg kísérletezünk a fajtákkal, hiszen palánta formájában adjuk el a növényeket: paprikát, paradicsomot, uborkát. Kell tudjunk mondani néhány alapelvet a vásárlóknak. Idén első alkalommal több ezer palántát értékesítettünk: meghirdettük és nagyon sokan jöttek, annak ellenére, hogy alig ismertek minket a faluban. Sok visszajelzés érkezett, kialakult egyfajta párbeszéd vevő és eladó között, ami a bizalmat erősíti – állítja Ferenc, és arról a tervéről beszél, miszerint jövőre kétszer ekkora helyen, teljesen föld alatti fóliaházban nevelne palántákat.
Az udvaron elkerített részen tyúkok is kapirgálnak. Igyekszenek jól tartani őket, hogy aztán ők is jól tartsanak minket – állítja a gazda, és ezzel meg is fogalmazza mindazt, ami ennek az életformának a lényegét jelenti.
A dombtetőn, nagy fa alatt delelnek a kecskék: közel két hektár csak az övék. Nehezen kezelhető állatoknak tartja őket a közvélekedés, pedig rendkívül gazdaságosak, a tejük pedig beltartalmi érték és emészthetőség szempontjából sokkal jobb, mint a tehéntej, vallja a házigazda.
– A kecsketejre nincs akkora kereslet, mint vártuk, kissé idegenkednek tőle az emberek, holott külföldön a legértékesebb tejnek tartják. Joghurtot is készítünk, sok kísérletezésen vagyunk túl, és még most is gyerekcipőben járunk, hiszen a tejfeldolgozás nagyon komplex „kísérlet”, sok a tanulnivaló ezzel kapcsolatban – tudtuk meg a Csacsa tanya gazdájától.
A joghurt készítésénél a hőmérsékletre nagyon oda kell figyelni, fontos, mennyire melegítjük fel és hűtjük vissza a tejet. 85-90 Celsius-fokon kell tartani húsz percig, majd visszahűteni 45 fokra és hozzáadni a baktériumkultúrát, ami beoltja. Utána ugyanezen a hőmérsékleten kell kilenc órán át tartani, majd még egy napot a hűtőben, ezután fogyasztható.
A ház mellett málna- és ribizlitövek sorakoznak bőséges termést adva. Itt le lehet szakítani a gyümölcsöt és el lehet nyugodtan fogyasztani anélkül, hogy megmosnánk. A tanyán semmilyen vegyszert nem használnak, annak ellenére, hogy tudják: így kevesebb és nem annyira „mutatós” a termés, de annál inkább ehető.

– A vegyszerezésnek csak a monokultúrában látom értelmét, ha változatos az élővilág, nehezebben támadnak a kártevők – állítja a tanya gazdája, aki a permakultúra alapelveit figyelembe véve egy másfajta gondolkodást és gazdálkodási módozatot honosít meg.
Visszaérkezve a házhoz, a napfényben fürdő tornácon ülve úgy tűnik, innen nézve tökéletes a világ. Pedig folyamatosan vannak nehézségek itt is: idén az esős nyár tönkretette a veteményeskertet, a dísztökállomány sem hozott bő termést. De a tervek, a kötöttségek nélküli, családdal töltött mindennapok felülírják a gondokat.
– Igen, sokszor eszünkbe jutott, hogy itt hagyunk mindent, nyakunkba vesszük a világot a jobb anyagi lehetőségekért. De aztán egy naplemente és egy napfelkelte látványa mindig visszatéríti a gondolatainkat ide, és tudjuk, a legjobb helyen vagyunk – a házaspár véleménye egybehangzó, hiszen lehetőségeket látnak ebben az életformában, a mezőben, a tájban.