Egyre jobban érzik a méhek a tavasz közeledtét, az enyhe idő pedig jó alkalmat kínál a méhcsaládok átvizsgálására, így a méhészek a méhcsaládok állapota mellett egyre pontosabb képet kapnak téli veszteségeikről is. Zöldi István, a Hargita Megyei Méhészegyesület vezetőtanácsának tagja a télen adódott veszteségekről számolt be lapunknak. Az utóbbi években már elég melegek a teleink, az elmúlt ősz pedig huzamosabb ideig száraz volt, emiatt nagy esély volt arra, hogy a méhcsaládok legyengüljenek. Zöldi István, a Hargita Megyei Méhészegyesület vezetőtanácsának tagja szerint nem panaszkodnak jelentős téli állományveszteségekre azok a méhészek, akik tavaly ősszel időben elvégezték az atkagyérítő kezeléseket, továbbá elegendő népességgel és mennyiségű eleséggel készítették fel méhcsaládjaikat a hosszú téli pihenésre. – Az ügyesebb méhészek még tél előtt egyesítették a legyengült méhcsaládokat, így nagyobb esélyük volt a túlélésre. A melegebb tél miatt eléggé aktívak voltak a méhek, amely nagyban befolyásolta az élelemfogyasztásukat. Voltak bejelentések, hogy éhen pusztultak méhcsaládok, pedig nagyon sok méhésznek tanácsoltam, hogy lehetőségükhöz mérten pótolják a méhek élelmét – mondta el Zöldi István. Hozzátette: ez a furcsa időjárás azért okoz gondot, mert emiatt nem tud végbemenni az a természetes biológiai folyamat, amikor a méhek télen pihennek. Fontos teendők Szőcs Levente-Richárd méhész szerint az idei ígéretes szezonnak tűnik. Elmondta: vannak olyan tavaszi méhészeti tudnivalók, amelyekre érdemes odafigyelni, mielőtt a méhészek munkába állítanák a méhcsaládokat. Kifejtette: ebben az időszakban különös figyelmet fordít arra, hogy segítse a méheket a fejlődésben és a megerősödésben. Átnézi a családok kaptárait, felméri az anya munkabíró erejét, valamint biztosítja az állomány számára a bőséges élelmet. A szakember emlékeztetett: amint az időjárás felmelegedik, az anyaméh utódokat hoz létre. Ennek érdekében a méhek elkezdik falni a mézet, így az utódoknak megfelelő, legalább +35 Celsius-fokos hőmérsékletet állítanak elő a kaptáron belül. A családok fejlődése attól függ, hogy a téli hideg mennyire tizedelte meg a kaptár népességét. Ahol kevés a méh, ott a méhész közbeavatkozására van szükség ahhoz, hogy megfelelő ütemben gyarapodjon a rovarok családja. A hosszú egyenletes téli, illetve tavaszi hőmérséklet kedvezőbb, mint a nagy szélsőségeket mutató időjárás. A méhek telelés után sérülékenyek, s egyáltalán nem tolerálják a hőmérséklet-változásokat. Tapasztalata alapján a méhészkedés több mint ötven százaléka az időjárási körülményektől függ. Novembertől márciusig a méhek egy állandó hőmérsékletet tartottak a kaptárban. Ennek köszönhetően tavasszal kiegyensúlyozott ütemben tudnak növekedni. Bár az időjárás a mérvadó tényező, mindig csak sejteni lehet, hogy milyen szezonnak néznek elébe, biztosra menni sosem lehet – részletezte. – Az utóbbi évekhez képest, az elmúlt tél nagyon jónak mondható. A méhészet számára a konstans hőmérséklettel bíró téli időszak a legkedvezőbb, s ezúttal nem volt olyanra példa, hogy néhány nap leforgása alatt a nagyon magas és a nagyon alacsony hőmérsékleti értékek ingadoztak volna – mutatott rá a méhész. Zöldi István a tisztuló kirepülés után ajánlja a méhészeknek, hogy a kaptárak aljáról az elhullott egyedeket takarítsák ki, ezzel is segítve méheik munkáját. A másik lényeges dolog, hogy az első kirepülés után, amikor az idő megengedi, érdemes gyorsan átvizsgálni, hogy miként állnak a családok élelem szempontjából, illetve, ha véletlenül anyaveszteség volt, akkor ezt a problémát minél előbb orvosolni tudják. [caption id="attachment_151590" align="alignnone" width="1500"] A méheknek kedvez az időjárás[/caption] Nincsenek problémák a méhállománnyal Hargita megye méhállományáról pontos adattal nem tudnak szolgálni, hiszen Zöldi István elmondása szerint nagyon sok kis méhész nem jelentkezik be hivatalosan is. A jelenlegi adatok szerint több mint 360 méhésznek van azonosító kódja. – Környékünkön nincs még probléma, ami a méhállományt illeti. A tömeges méhpusztulás, amiről világszerte panaszkodnak olyan régiókban észlelhető, ahol intenzív mezőgazdaságot folytatnak, monokultúrák vannak, ezért a virágpor is nagyon szegényes. Ebből a szempontból a Hargita megyei méhészek jó helyzetben vannak, hiszen környékünkön tavasztól egészen késő őszig teremnek virágok, és sok virágporhoz juthatnak a méhek – vélekedett Zöldi István. Méztermelés szempontjából nem kimagaslók az eredmények: ezelőtt tíz évvel méhcsaládonként akár 25 kilogramm mézet is termeltek, jelenleg ez a mutató lecsökkent három kilogrammra. – Leginkább a vándorméhészek vannak most gondban, ők kettős veszélynek vannak kitéve. Egy vándorméhész akár ötszáz kilométerre is elvándorol, amihez természetesen üzemanyag szükséges. Ilyen árak mellett, ha kedvezőtlen az időjárás és valamilyen oknál fogva nem tudnak úgy gyűjteni a méhek, nem lesz elegendő méztermelés, akkor hatalmas veszteségekről beszélünk. Valószínűleg a következő időszakban a vándorméhészek át kell gondolják, hogy miként folytatják tevékenységüket, megéri-e nekik. Tudjuk, hogy a piacon egyelőre a méz ára alacsony, ezért a bevételek messzemenően nem fedezik a ráfordított anyagi költségeket. Ezelőtt harminc évvel egy ötvencsaládos méhészet egy négytagú családnak biztosította a megélhetését, mára ez már 250 családnál is kérdéses – tette hozzá. Zöldi István kiemelte, fontos, hogy valamennyi méhész kellőképp figyeljen oda az állományára, a betegségek ellen időben kezelje őket, hiszen egy elhanyagolt méhkaptár az összes szomszédos méhészetet meg tudja fertőzni. Az első repülés A tavasz kezdetével a méhek elkezdik begyűjteni a virágport. A méhész szerint az akácnak van a legnagyobb értéke, jelenleg az ebből készült méz vezeti a minőségi termékek listáját. A szeszélyes tavaszi időjárás az akác terméshozamát is befolyásolja. Fagykár esetén kevesebb mézzel számolhatnak. Hozzátette: a kiadós tavaszi esőzésekre égető szükség van. A csapadék hozzájárul a nektárt adó növények gyors fejlődéséhez. Két-három héten belül Szőcs Levente-Richárd méhészete készen áll a vándorlásra. Áprilistól júniusig teherautóval utazza be a kaptárokkal az ország különböző pontjait. A nyári időszakban pár hetet pihenteti az állományt, majd ismét elindul begyűjteni a napraforgó és a hárs virágporát. Augusztustól októberig már télre készülődnek, ezt követően a méhekkel februárig nem akad több tennivaló. Eltelelés után a rovarok már kaptáron belül végzik a munkájukat, a méhész pedig nem zavarhatja őket – részletezte. – Nem tudni biztosan, hogy szezon végére mennyi méz nyerhető ki a kaptárokból, de ha szerencsénk lesz, akkor 50-60 kilogrammra számíthatunk – fűzte hozzá. A méhek ellenségei A méhekre leső legnagyobb veszélyek közül a maró atkát említette elsőként. A kártevők elleni védekezést már ősszel el kell kezdeni, és lekezelni az állományt, hogy a méhek minél nagyobb számban túléljék a kritikus időszakot. További veszélyt jelentenek azok a permetező vegyszerek, amelyekkel a repcét és a napraforgót kezelik. Szerencsétlen körülmények között ezek akár egy egész állomány vesztét okozhatják. A mezőgazdaságban tevékenykedő gazdák felelőssége szólni a méhésznek az adott vegyszerek használatáról, hogy azok megelőzésből bezárják a kaptárokat. – Azt mondják, hogy a méhészkedés egy könnyű szakma, de én csak azt tudom, hogy ugyanúgy megvannak a nehézségei, mint az élet bármilyen más területén, illetve szenvedélyesen szeretni kell ezt a munkát is ahhoz, hogy kiemelkedő eredményeket érjünk el – fogalmazott a fiatal méhész. Hozzáfűzte: fő célja, hogy minél több termékét adja el a helyi vásárlóknak. – A gond csak annyi, hogy a méz már nem számít alapélelmiszernek – mutatott rá a probléma forrására. A székelyföldi méhészek egyik legnagyobb nehézsége, hogy a lakosság nem tudatosan vásárol, és nem fogyasztja a mézet kellő mennyiségben. Mint részletezte: a legtöbben leginkább a téli időszakban, megfázás ellen és legyengült immunrendszer erősítésére vásárolnak mézet, szerencsés helyzetben évente egyszer. A rendszeres fogyasztókra mindig lehet számítani, de ők kevesen vannak, az infláció sújtotta időszakban egyre kevesebben költenek olyan luxustermékekre, mint a méz. Rámutatott a termelői és a szupermarketben kapható méz alapvető különbségére: az üzletben megvásárolt élelmiszernek csupán csekély része valódi méz, a hozzáadott hamisított, esetleg dúsított anyagok Kínából vagy Ukrajnából származnak. A méhész szerint a klímaváltozásnak szintén jelentős szerepe volt az elmúlt 15-20 évben. – Egyre rövidebb idő áll rendelkezésünkre a méhészetben – állapította meg a szakember, majd hozzátette: normális esetben a szezon márciustól augusztusig tart, de az elmúlt években a növények többsége már júliusban levirágzott. Ennek okát a modern mezőgazdaságban látja, emiatt csökkent a méhek nektárgyűjtési ideje.

Miklós Dalma Szilágyi Dalma-Orsolya