Az elmúlt időszakban egyre na­­­gyobb figyelmet fordít a vi­lág az ökogazdálkodásra, annak alkalmazására. Akár támogatásról legyen szó, akár pályázatokról, min­­denhol igyekeznek előnyben ré­sze­síteni azon gazdálkodókat, akik biogazdálkodást folytatnak. Bár a gazdák hozzászoktak egyfajta mód­szerhez, szerek használatához, a ki­mutatások egyre inkább azt sugallják, hogy nem sokáig tartható fenn ez az állapot. Fontos, hogy ne kerüljön sok kémiai vegyszer a talajunkba, hisz az nemcsak a termés minőségét és mennyiségét rontja, hanem egész­ségünkre és természetünkre is ká­ros hatással lehet.

– Az elmúlt hat évben nagyon sok gazdaságnál megfordultunk, és dolgoztunk velük, ahol a gazdák elmesélték, hogy milyen nagy prob­léma van a földterületekkel. Az el­múlt harminc évben, mióta egyéni gazdálkodás folyik a földeken, a vegyszerek, kémiai anyagok hasz­nálatával gyakorlatilag az élővilág kihalt a földben, ami oda vezetett, hogy a termelékenység attól függ, mennyi műtrágyát, kémiai szert tesznek rá. Nem nagyon van már szerves anyag és élővilág a talajban, hiányoznak azok a baktériumok, gombák, amelyek mindennek az alap­ját képezték. A földek hu­musz­százaléka is nagyot csökkent, ami még nagyobb problémát jelent, hisz így a talaj olyanná vált, mintha vattába ültetnénk el a burgonyát. Egy háromszéki gazda számolt be tapasztalatairól, és elmondta, hogy a mérések alapján, ahol eddig 7 szá­zalék körüli volt a földterületek hu­musztartalma, ott jelenleg 1,7 szá­­zalék. 1 százalék alatt már szinte olyanná válik, mint a sivatag. A hu­musz azért is fontos a talajnak, mert legfőbb szerepe a vízmegtartás, nélküle a talaj olyan, minhta a tenyeredre töltenéd ki a vizet, elfolyik mind

– mondta el lapunknak Miklós Ervin. 

Ezek az alternatív, kémiai­ada­­­­lékanyag-mentes szerek való­szí­nű­leg nem hoznak olyan gyors és látványos eredményt, viszont hosszú távon mindenképp a gazda javát szolgálják. Mint megtudtuk, az ed­digi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen szerek használata révén egyre kevesebb műtrágyát kell a gazdálkodóknak használniuk, az évek során pedig csökken a rossz minőségű termények mennyisége. 

– A mai ember azonnali ered­ményt akar, ezt szokta meg. Bemész egy bisztróba, kérsz egy hamburgert, és egy perc múlva a tálcádon van. Kiszórod a műtrágyát, és két nap múlva ész nélkül nő minden, hajt a fű, csoda szép a kert. A környezeted azonban megtelik felesleges anya­gokkal, miközben a módszer egyre kevésbé hatékony. Szerencsére egyre többen ismerik fel azt a környezetromboló életmódot, amit eddig a vegyszerek és műtrágyák látszólagos gyors eredményeivel véghez vittünk az elmúlt évti­ze­dekben. Sokan fordulnak a vegy­szermentes alternatívákhoz, van, aki csak úgy, próbajelleggel, nem feltétlenül szilárd elhatározással. Valóban, a természetes módszerek nem csettintésre fognak ered­mé­nyeket hozni, de nem is ez a céljuk. Sokkal inkább a természetes egyensúly megteremtése, amelyben a környezetünk meg tudja véde­ni és gyógyítani önmagát a kü­lönböző fertőzések, gombák és kártevők támadásai esetén. A ta­la­jok humusztartalmának és mik­robiológiai életének helyreállítása nélkül ez nehezen oldható meg. A huminsavalapú termékek alkal­mazása, a komposztálás és a talaj-mikrobiológiai készítmények al­kalmazása az alapja lehet ennek a folyamatnak. Itt még külön kiemelnénk azt a tényt, hogy az állattartás a jelenlegi formájában a legtöbb szakember szerint nem fenntartható hosszú távon. Mivel a nagyüzemi állattartás alapvetően profitorientált, a végtermékek árait sok esetben a nemzetközi árak szabályozzák. Ebben az árversenyben nagyon költséghatékony gazdálkodást kell folytatni, és a minőségre is nagy hangsúlyt kell helyezni. Az antibiotikumok és a gyógyszerek használatának szigorodó feltételei egyre inkább előtérbe helyezik a ter­­mészetes hatóanyagokat és a meg­előzés fontosságát. Az alternatív hatóanyagok közül kiemelkednek és egyre inkább előtérbe kerülnek a természetes huminsavak

– vélekedett Szabó Bilibók Attila. 

A huminsavak (huminsav és fulvosav) mezőgazdasági felhasználása jelentősen megnőtt a világpiacon is az elmúlt években, párhuzamosan az alternatív és természetes technológiák térnyerésével. Interjúalanyaink sze­rint túlzás nélkül nevezhetjük a huminsavakat a jövő mezőgazdasága „fekete aranyának”. Mint megtudtuk, szántóföldi talajaink ásványianyag-, humusz- és mikrobiomhiánya és ebből következően az egész táplálkozási lánc mikroelem-, vitamin- és enzimhiánya közismert probléma, mindezek meg­oldására pedig a huminsavalapú termékek az egyik leghatékonyabb alternatívát kínálják. A talajban a szerves anyagok és mikrobiológia je­len­léte nélkül a kiszórt műtrágyának nagyjából csak a 20 százalékát ké­pesek felvenni a növények. A többi ott marad a talajban, amit kimos az eső, és belekerülnek vizeinkbe. Ezért is hasznos a mikrobiológiai oltás és a huminsav használata, ugyanis csökkenti a kiszórandó műtrágya mennyiségét. A „talajoltás” által akár 80-90%-ra is nőhet a műtrágya hasznosulása a növényekben. Ezáltal összességében olcsóbbá válhat a gaz­dálkodás is.

– Nagyon sok tapasztalat van már, főleg Magyarországon, a hasonló termékekre. Nem feltétlenül a termés mennyisége növekedik meg, és ered­ményt sem egyik napról a másikra kapnak. Eredményként az mutatható fel, hogy a termények minősége, összetétele sokkal jobb, és kevesebb a hibás termék. Ha vesszük például az eperültetvényeket, akkor ott látszik, hogy kevesebb az a termény, ami nem értékesíthető. Természetesen feltevődik a kérdés, hogy anyagi szempontból hogyan valósítható meg ez a gazdáknak. Ha összességében nézzük, nem tesz sokat hozzá a költséghez, viszont idővel csökken a szükséges műtrágya mennyisége. Arról nem is beszélve, hogy mindannyian tudjuk, a gyengébb növényeket több kórokozó is megtámadja. Ha a nö­vénynek is van egy úgymond kellő immunrendszere, akkor kevesebb tá­­madás tudja érni, így kevesebb növényvédő szert kell majd használni

– tette hozzá Miklós Ervin.

A talaj szervesanyag-tartalma kulcs­fontosságú az egészséges és minőségi növények szempontjából. A talaj növényi és állati szerves anyagokból, valamint a talajban a lebomlás különböző fázisaiban lévő, mikroorganizmusok által áta­­la­­kított anyagból áll. Ezeknek az anya­­­goknak közvetlen hasznuk van a mezőgazdaság és az erdő­gazdálkodás számára. Ugyan­akkor az egészséges talaj, amelyben a szerves anyagok szintje stabil, könnyebben megelőzi és leküzdi a különböző betegségeket is.

– A mezőgazdasági termelők sok­­szor a talaj kémiai elemeire és kizárólag a műtrágyák használatára koncentrálnak, a terméshozamok nö­velése érdekében. Ezzel vi­szont nem mindig a talaj ter­mőképességének a javítása a végső cél. A gazdák tudnak hozni olyan intézkedéseket, melyekkel megakadályozzák a bomlás okozta szénveszteséget, a talajvízzel való kimosódást és az eróziót is, ha olyan növényeket választanak ki, ame­­lyek változatos szerves mara­dékanyagokat termelnek. Mindez még tovább fokozható, ha a talajt hosszabb ideig takarják például zöldtrágyával (takarónövények, ame­­lyeket bedolgoznak a talaj­ba), az szintén javíthatja a szervesanyag-tar­talmat. A talajok biológiai mi­nősége azzal is javítható, ha hasznos mikroorganizmusokat oltanak a talajba, amelyek ösztönzik a biológiai aktivitást a talajban

– tette hozzá Szabó Bilibók Attila.