Mindennap egy alma…
Ki ne hallotta volna s tudná befejezni a fenti mondást? Ám nem csak egészségvédő – az orvost távol tartó – tulajdonságáért szeretjük. Magas tápanyagtartalma, sokoldalú felhasználása és jó tárolhatósága révén nagy figyelmet kapott a nemesítőktől is, így bőséges fajtaválasztékával még inkább bekerült a legkedveltebb gyümölcsök közé. Kellemes ízvilága mellett jó hatással van az emésztőrendszerre, alacsony kalóriatartalma ellenére is sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Közel kétszázféle termékben jelenik meg a feldolgozás során, ezért a termesztése az elmúlt időszakban ugrásszerűen növekedett.
Az 1950-es évektől a 2000-es évekig a világ almatermesztése ötszörösére növekedett. A legnagyobb termelők Kína, Törökország, Amerika, Lengyelország és India. A Kárpát-medencében a szélsőséges zónákat leszámítva mindenhol sikeresen termeszthető, hőmérsékleti igényét tekintve +41 és -32 0C közötti szélsőértékeket is eltűri. Az évi csapadékigénye egyenletes elosztásban 700-800 mm, ezt általában 200-250 mm pótlással tudjuk kielégíteni. Kedvező számára az enyhén savas, humuszban és tápanyagban gazdag talajba való ültetése.
Ma már szinte teljesen kiszorultak a termelésből a vad alanyra oltott almafák – az üzleti jelleggel telepített ültetvényekből biztosan. Habár mélyebb talajrétegekbe is lehatoló vad alanyok jobban hasznosítják a talaj víz- és tápanyagkészletét, a késői termőre fordulás és magas habitusú fák nevelése következtében a nehézkes ápolási munkálatok miatt magasabb a kézimunka-igényük, ezért nem jövedelmezőek. Jellemzően inkább fél törpítő MM106-os alanyon már a 7x5-os térállás (280+ fa/ha) helyett 3x5-ös (650+ fa/ha) térállásban lényegesen növekedik az állománysűrűség és vele a hektáronkénti termésmennyiség is. Az intenzív ültetvényekben alkalmazott M9-es alany már egy következő lépcsőfok, itt már annyira gyenge a gyökérzet, hogy támrendszer szükséges, és az öntözővíz folyamatos pótlásáról is gondoskodnunk kell. Megfelelő szakértelemmel mégis ez a leginkább jövedelmező. Persze itt nem álltak meg a nemesítők az alanyok szelekcióját tekintve, de a legnagyobb mennyiségben ezekkel az alanyokkal találkozhatunk.
Ha már a felsorolásnál tartunk, meg kell említenünk a nemes fajtákat is. Élen jár a golden delicious, követi a jonagold és a jonagored, valamint az idared. A fontos fajták között még megemlítendő az elstar, gala, pink lady, granny smith és a Romániában nemesített florina fajta is, valamint az utóbbi időben megjelent rezisztens fajták is egyre nagyobb teret hódítanak. A hagyományos fajták (pónyik, batul stb.) üzemi ültetvényben nem hoznak eleget a konyhára, legfőként fajtahibáik miatt, például gyümölcshullás, betegségekre való fogékonyság vagy épp a kedvezőtlen méret vagy színesedés miatt. Mivel, még ha nem is valljuk be magunknak, 90 százalékban a szemünkkel vásárolunk…
Gyümölcsös ültetvény létesítésénél a fajtaválasztásnál figyeljünk oda a technológiai részletekre is, mint például a beporzás vagy a különböző érési idejű fajták beillesztése az ültetvény tervébe. Így a piacozási idő, valamint a szüret is elhúzható. Az ültetvényeknél az éves tervezett munkaerő 80%-a a betakarításra koncentrálódik.
Az alanyt és a térállást meghatározza a koronaforma is, hagyományos gyümölcsfák esetében termőkaros (a. ábra) koronaformát vagy ferdekarú sövényt (b. ábra) ajánlott alkalmazni. (Forrás: A gyümölcsök termesztése – Papp János – 2004)
Féltörpító alanyon a szabad orsó (a. ábra), törpítő alanyon a karcsú orsó (b. ábra) koronaformák terjedtek el. A szabad orsó esetében az alsó vázkarok mellett szabadon elhelyezkedő vázkarokat alakítunk ki, míg a karcsú orsónál csak az alsó vázkarok állandósulnak, a magasabban elhelyezkedő termőrészeket rotációban ifjítjuk. (Forrás: A gyümölcsök termesztése – Papp János – 2004)
A tavaszi metszés gyümölcse csak úgy tud beérni, ha a vegetáció ideje alatt odafigyelünk a növényvédelemre. A kórokozói közül a tűzelhalás, a varasodás és a lisztharmat jelenti a legnagyobb fejtörést. A kártevők közül a levéltetvek és az almamoly jelenlétére biztosan számíthatunk. Ezenkívül jellemző még a takácsatka, pajzstetvek és egyéb molyok jelenléte. Ezek kártételére mindenképp álljunk készen már szezonkezdés előtt.
Ha sikeres a növényédelmünk akkor elkezdődhet a betakarítás. Ennek pontos időpontját keményítő próbával tudjuk pontosan meghatározni (fotó). A nyári almákat szedés után fel kell használjuk, a téli almákat azonban teljes érettség előtt, technológiai érettségben ajánlott szüretelni. A benne lévő keményítő majd a tárolás során fog átalakulni cukorrá, a folyamatot nagyban befolyásolja a hőmérséklet. Megfelelő időben szüretelt (több keményítő mint cukor) és jól tárolt téli almafajták, a következő év nyarán is finom csemegeként szolgálhatnak.
A tárolásnál szigorúan oda kell figyeljünk a higiéniára, a hőmérsékletre valamint a páratartalomra. Takarítsunk, fertőtlenítsünk, műanyag ládákat részesítsük előnyben és ha szükséges permetezzünk és égessünk kén szalagot.
A sok teendő közepette se feledkezzünk meg az almatermesztés öröméről! Melegítsünk egy kis almalevet, szórjunk bele egy csipetnyi fahéjat, és élvezzük az így készült ital meghitt illatát és ízét. Ez a finom, fűszeres aroma tökéletesen megidézi a karácsony hangulatát, és pillanatok alatt ünnepi légkört teremt.