Lítium-kloridos kezelés hozhat áttörést az atkával fertőzött méhcsaládok kíméletes, szermaradvány-mentes kezelésében, ami bizony a bioméhészkedés egyik legnagyobb kihívása. Az első kísérleti eredmények alapján a lítiumsók használata az oxálsavnál is hatékonyabbnak tűnik. Ígéretes kísérleteket folytatnak a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakértői a méhatka elleni védekezéssel kapcsolatban. A kutatások szerint a lítiumsók közül elsősorban a lítium-klorid megfelelő használata csökkentheti az ázsiai méhatka kártételét, amelyről az Insects nemzetközi szaklapban közöltek új eredményeket – számolt be a gödöllői agráregyetem közleményére hivatkozva az agrárszektor.hu mezőgazdasági hírportál. Napjainkban a méhészkedést és ezen keresztül számos gyümölcs- és szántóföldi kultúra beporzását leginkább az ázsiai méhatka (Varroa destructor) kártétele veszélyezteti, Ausztrália és Új-Zéland kivételével minden földrészen. A legtöbb jelenleg engedélyezett méhatka-ellenes szer hatása ugyanakkor hosszú távon nem kielégítő vagy bizonytalan. A legtöbb ilyen szerrel szemben ugyanis a méhatkák idővel rezisztenssé (ellenállóvá) válhatnak, míg más szerek hatásfoka ettől függetlenül is ingadozó lehet. A hatékonyabb védekezés biztosítása reményében dr. Kolics Balázs vezetésével a MATE keszthelyi Georgikon Campusának kutatói az utóbbi években kiterjedt vizsgálatokba kezdtek a potenciális megoldást jelentő lítiumsók, elsősorban a lítium-klorid méhatka elleni védekezésbe történő bevonását illetően. Az ígéretes kutatásokat tavalytól az ELKH Balatoni Limonológiai Intézet szakértelme is segíti. A kísérleti fázisban lévő tesztelések kiterjednek a lítiumkezelések hatásmechanizmusára, lehetséges módszereire, optimális koncentrációjára, nem utolsósorban pedig annak felhalmozódására és kiürülésére a méhészeti termékekben. A kutatók által közölt kísérleti eredmények igencsak biztatóak: a potenciálisan bevonható lítium-klorid meghatározott mennyiségben és módszerrel alkalmazva nagyobb hatékonysággal pusztította el a méhatkákat, mint a jelenleg erre a célra használt oxálsav, miközben a méhviaszban és a mézben sem maradt emberi egészségre nézve káros mennyiségű szermaradvány. Felhívják ugyanakkor a méhészek figyelmét, hogy a lítiumsók alkalmazása előtt még további kutatások szükségesek, hiszen a szer hatásmechanizmusát, használatának következményeit a lehető legpontosabban meg kell ismerni.

HN-összefoglaló