Hirdetés

Káros a korai vemhesség

Mint ismeretes, a párzási hajlam és a fogamzás lehetősége az üszőknél sokkal hamarabb bekövetkezik, mint az optimális súlybeli fejlettségük. Sok esetben az üszők már 11-12 hónapos korukban vagy még hamarabb már ivarzanak, s vemhesek is maradhatnak. Az ivarzással és fedeztetéssel kapcsolatos fontos tudnivalókról számolunk be az alábbiakban.

Cilip-Szilágyi Dalma-Orsolya
Becsült olvasási idő: 3 perc
Káros a korai vemhesség
Fotó: Domján Levente

Az ilyen korai ivarzás és vem­hesség nagyon káros, mert az üszőknek elmarad a fejlődésük, egész életükben gyengébbek és be­­tegesebbek lesznek, kevesebb tejet termelnek, és gyenge bor­jakat ellenek. Épp ezért az üszők fedeztetésére vonatkozóan szi­gorúan be kell tartani azt az időpontot, amit a gazdaság szak­embere, mérnöke, állatorvosa meg­állapít. Ez az optimális időszak megfelelő körülmények közt, meg­felelő takarmányozással, valamint megfelelő egészségi állapotban 14 hónapos korukban szokott lenni. Emellett számíthatjuk még a kifejlett felnőtt koruk elérésének minimum 60 százalékát is.
Ahhoz, hogy az üszőknél minél nagyobb termékenységi százalékot érjünk el, a gondozónak különösen két dolgot kell szem előtt tartania: az üszők előkészítését az első fedeztetésre, amelyet a megállapított időpont előtt 2-3 hónappal már el kell kezdeni. Nem utolsósorban pedig figyelnie kell, hogy amikor jelentkeznek az üszőknél az ivar­zás jelei, az ivarzó állatokat a megfelelő időpontban kell fedeztetni bikával, vagy mesterségesen meg­termékenyíteni.
Az üszőknek az első fedeztetésre való előkészítésére vonatkozóan tudnunk kell, hogy ha a takar­mányozásra és gondozásra vonat­kozó szabályokat gondosan be­tartottuk, akkor nem lesz szük­ség különösebb előkészítésre. Ha azon­­­­ban a 15-16 hónapos üszők túl soványak vagy túlsúlyosak, már szükségessé válik az előkészítés, vagyis tenyészkondícióba kell hozni őket. Ilyenkor a gyenge, sovány üsző­ket takarmánypótlékban – rend­szerint abrakban – részesítjük, amelynek mennyiségét a gaz­daság szakembere, mérnöke álla­pítja meg. Emellett ezeket az állatokat – ha van lehetőség – a le­g­e­­lőterület jobb részeire visszük, vagy szükség esetén kaszált zöld­takarmányt is adunk nekik. A túl­súlyos üszőket több mozgásra kény­szerítjük a szabad levegőn, és ha a gazdaság szakembere, mérnöke szükségesnek látja, abrakadagjukat is csökkentjük, vagy a keverékben levő abraktakarmányok arányát változtatjuk meg (csökkentjük a ku­korica és az árpa mennyiségét vagy arányát). 

Nagy István Csongor falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!