Káros a korai vemhesség
Mint ismeretes, a párzási hajlam és a fogamzás lehetősége az üszőknél sokkal hamarabb bekövetkezik, mint az optimális súlybeli fejlettségük. Sok esetben az üszők már 11-12 hónapos korukban vagy még hamarabb már ivarzanak, s vemhesek is maradhatnak. Az ivarzással és fedeztetéssel kapcsolatos fontos tudnivalókról számolunk be az alábbiakban.
Az ilyen korai ivarzás és vemhesség nagyon káros, mert az üszőknek elmarad a fejlődésük, egész életükben gyengébbek és betegesebbek lesznek, kevesebb tejet termelnek, és gyenge borjakat ellenek. Épp ezért az üszők fedeztetésére vonatkozóan szigorúan be kell tartani azt az időpontot, amit a gazdaság szakembere, mérnöke, állatorvosa megállapít. Ez az optimális időszak megfelelő körülmények közt, megfelelő takarmányozással, valamint megfelelő egészségi állapotban 14 hónapos korukban szokott lenni. Emellett számíthatjuk még a kifejlett felnőtt koruk elérésének minimum 60 százalékát is.
Ahhoz, hogy az üszőknél minél nagyobb termékenységi százalékot érjünk el, a gondozónak különösen két dolgot kell szem előtt tartania: az üszők előkészítését az első fedeztetésre, amelyet a megállapított időpont előtt 2-3 hónappal már el kell kezdeni. Nem utolsósorban pedig figyelnie kell, hogy amikor jelentkeznek az üszőknél az ivarzás jelei, az ivarzó állatokat a megfelelő időpontban kell fedeztetni bikával, vagy mesterségesen megtermékenyíteni.
Az üszőknek az első fedeztetésre való előkészítésére vonatkozóan tudnunk kell, hogy ha a takarmányozásra és gondozásra vonatkozó szabályokat gondosan betartottuk, akkor nem lesz szükség különösebb előkészítésre. Ha azonban a 15-16 hónapos üszők túl soványak vagy túlsúlyosak, már szükségessé válik az előkészítés, vagyis tenyészkondícióba kell hozni őket. Ilyenkor a gyenge, sovány üszőket takarmánypótlékban – rendszerint abrakban – részesítjük, amelynek mennyiségét a gazdaság szakembere, mérnöke állapítja meg. Emellett ezeket az állatokat – ha van lehetőség – a legelőterület jobb részeire visszük, vagy szükség esetén kaszált zöldtakarmányt is adunk nekik. A túlsúlyos üszőket több mozgásra kényszerítjük a szabad levegőn, és ha a gazdaság szakembere, mérnöke szükségesnek látja, abrakadagjukat is csökkentjük, vagy a keverékben levő abraktakarmányok arányát változtatjuk meg (csökkentjük a kukorica és az árpa mennyiségét vagy arányát).
Nagy István Csongor falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete