Rendhagyó és hiánypótló képzéssorozatot indított útjára idén áprilisban a gyergyószentmiklósi Caritas Vidékfejlesztés. Ám ezúttal nem a gazdák, hanem a gazdasszonyok, gazdafeleségek részvételére számítottak. A legutóbbi találkozón mi is részt vettünk. Többalkalmas tevékenységsorozatot indított útjára áprilisban a Gyu­la­fehérvári Caritas vidékfejlesztési ága­zata Gyergyószentmiklóson. Az ed­digi tematikus képzések után most egy átfogó, több területre kiterjedő tudásanyagot terveztek átadni az érdeklődőknek. A gazdasszonyképzés soron következő találkozóján ottjártunkkor őseink tartósítási módszereiről tudhattunk meg hasznos, ma is alkalmazható ismereteket, de a csirke ki­cson­tolásának módozatait is kipróbálhattuk, szakszerű útmutatással. A kulcsfontosságú időbeosztás A kedd délutáni találkozóra mindenki igyekszik elérni, még akkor is, hogyha a gazdaság körüli teendők végeláthatatlanok és a gyermekek ellátása is legtöbbször a nők feladata a családban. Annak ellenére, hogy a gépesítés, a modern technológia sok időt és energiát megspórol egy huszonegyedik századi gazdaságban, a mai gazdasszonynak talán még nagyobb tudással kell rendelkeznie, mint elődeinek. Ehhez járulhat hozzá az az ősi tudás, amely évszázadokon át formálódott, tökéletesedett, és alapjait képezheti ma is egy családi gazdaság, egy háztartás mindennapjainak. Kenyérsütés, gyógynövénytermesztés, tartósítás, a tejtermékek, húsok feldolgozása, időbeosztás – csak néhány azok a területek közül, amelyeket a gazdasszonyképzés alkalmával is körbejártak a szervezők. Vissza az alapokhoz Köllő Réka, a program felelőse a lehető legalaposabb dokumentálódással, információgyűjtéssel készült a képzésre, bevallása szerint nagyon sokat tanult háziasszonyként is, és a találkozók kapcsán páratlan élményekkel gazdagodott. – A főzésről, eltevésekről szóló alkalom kapcsán szerettünk volna visszamenni a legrégebbi fennmaradt magyar receptig, tudva azt, hogy őseink már Árpád idejében sok gabonát fogyasztottak, kásákat készítve ezekből; tejtermékeket állítottak elő és fogyasztottak. Ennek ellenére az első írásos emlék, amit találtunk, a XV. századból való: egy müncheni kódexben maradt fenn két oldal ónémet nyelven, magyar és cseh ételreceptekről. Ezt sikerült lefordíttatni: vadhúsokhoz, illetve különböző halakhoz készíthető mártásokról szól. Azt is szerettük volna megtudni, miket és hogyan készítettek őseink, hogyan tartósítottak akkor, amikor sem hűtési lehetőség, sem tartósítószerek nem voltak. Online könyvtárakban, illetve antikvár könyvekből is tájékozódtunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ezeket az ősi módszereket ma is érdemes alkalmazni. Érdekes és egyszerű példa, hogy a dinnyét a pincében, hamuban tárolták Erdélyben, és még decemberben is frissen fogyasztható volt – meséli Köllő Réka, aki az első, nyomtatásban megjelent magyar szakácskönyvből, valamint Bornemisza Anna, Wesselényi Kata receptjeit, báró Radvánszky Béla által kiadott recepteket tanulmányozva állított össze a résztvevőknek egy használható tudásanyagot. Az interaktív előadáson megtudhattuk, hogy a mézet vassal edzették meg, ahhoz, hogy tartósításra alkalmas legyen, hogy már az 1700-as években kandíroztak – nemcsak gyümölcsöket, zöldségeket is –, hogy a húsokat sózás-füstölés-sózás kombinációval tartósították és tették hosszú hónapokig fogyaszthatóvá. Édességeket, tortákat csak ünnepekkor ettek, de ezek is nagyon egyszerűek voltak, legtöbbjükben megtalálható a mandula mint alapanyag. A fűszernövények széles skáláját ismerték és használták a magyar konyhákban a majorannától a gyömbérig. [caption id="attachment_122112" align="aligncenter" width="2560"] A csirke kicsontolásának is külön fortélya van. Hasznos tanácsok a mindennapokra               Fotó: Boncina-Székely Szidónia[/caption] A hely, ahol közösség születik A részletes ismertető után Szép Tímea segítségével a jelen lévő gazdasszonyok a csirke feldarabolásának, illetve kicsontolásának folyamatát, módszereit sajátíthatták el. A kellemes hangulatú, munkával és tanulással töltött délután elsősorban kikapcsolódás, egy közösséghez való tartozás élményét adta a résztvevőknek. Sokan közülük a szervezet programjaiban korábban is részt vevő gazdafeleségek, de jöttek olyanok is, akiket az állandó tanulásvágy, kíváncsiság idősebb korukra sem hagyott el. A gyergyószentmiklósi Kocsis Annamária nagymamájától játszva tanulta meg a ház körüli teendők sokaságát, de úgy érzi, új ismereteket sosem késő elsajátítani. – Van gyakorlatom, tapasztalatom háziasszonyként, de mégis úgy éreztem, szeretnék új ismeretekkel gazdagodni, fiatalok között lenni. Gyermekként a földdel való munkát és a kalákában végzett munka örömét is megtapasztaltam, sosem volt teher számomra. Nagyon várom már a következő alkalmat, a kenyérsütést, ahová a lányomat is hozom – osztotta meg élményeit Kocsis Annamária. A gyergyóditrói György Szilvia két gyermekével van otthon, emellett saját gazdaságukban végzi a mindennapi teendőket. – Nagyon jó közösségbe kerültem, az előadások tömörek, lényegretörők és sok hasznos információt tartalmaznak. Jegyzetelek, így amikor szükséges, elő tudom venni, hiszen fiatalasszonyként sok mindent nem tudok még. A férjem elvégezte ugyanitt a gazdaképzést, úgy éreztem, én is megérdemlek egy hasonlót – tette hozzá a ditrói kétgyermekes édesanya. A találkozó lassan a végéhez ér, de határtalan lelkesedéssel tervezgetik a következőt, hiszen a kenyérsütéshez több idő kell. Tervben van egy kirándulás is, Wesselényi Kata nyomában, hogy megismerkedjenek gazdag életművével, például a Teleki Tékában fellelhető asszonykönyvekkel. A képzést pedig egy közös főzéssel egybekötött családi találkozóval zárják nyáron, hiszen egy gazdaságban is akkor működik minden megfelelően, ha a család minden tagja kiveszi a részét a feladatokból, közös célokért munkálkodva. Gazdasszonyképzésre régen is volt igény A szervezet munkatársai történelmi áttekintést végeztek a gazdasszonyképzés kezdeteit is vizsgálva: e szerint Pázmány Péter esztergomi érsek vetette fel először a nemesi leányok iskolai nevelésének fontosságát, majd Nagyváthy János, az első magyar nyelvű rendszeres mezőgazdasági munka szerzője volt az, aki az 1700-as években hozzájárult a Georgikon alapításához, ahol gazda- és gazdasszonyképzéseket tartottak fiataloknak. A gazdasszonyképzéseknek az első világháború vetett véget: Magyarországon hároméves oktatás formájában indítanák újra ismét, Erdélyben jelenleg ez az első ilyen jellegű próbálkozás.

Boncina-Székely Szidónia