A dió (Juglans regia) hazánk egyik büszkesége, ugyanis az Európai Unió legnagyobb diótermelő országa vagyunk. 2021-es adatok szerint 60 820 tonna terméssel vagyunk a dobogó legfelső fokán, a második, valamint harmadik helyen pedig Görögország, illetve Franciaország áll 43 360 tonna és 40 260 tonna termésmennyiséggel. Nálunk a diófák többsége háztáji jellegű, túlnyomórészt 5 hektár alatti területen helyezkednek el. Mégsem állunk rosszul a termelői kedvvel, ugyanis az elmúlt években folyamatosan növekvő tendenciát mutat a meglévő diófák száma a következők szerint:
2017 – 1 842 007 db diófa
2018 – 1 918 156 db diófa
2019 – 1 936 247 db diófa
2020 – 2 006 104 db diófa

A dió legfontosabb felhasználási területei: festékkészítés, szeszes italok (például diólikőr), de ha megenni szeretnénk, akkor jó helye van a diós kalácsban vagy a zserbóban is. Fájából prémiumbútorok készülnek. Hagyományosan úgy tartják, hogy a dióbél alakja az agyunkhoz hasonlít, ezért biztosan arra van pozitív hatása. Egy átfogó kutatás következtetése szerint ajánlott naponta egy marék dióbelet fogyasztani, ami kedvező hatással lesz a szív- és érrendszerünkre a koleszterinszint csökkentése révén. Ezenkívül jelentős a B-vitamin-, vala­mint káliumtartalma is.
Nem kell megijednünk a kertünkben lévő diófa levelének komposztálásától sem. A levélben található juglon csírázás- és növe­kedésgátló hatása miatt a diófa alatt jellemzően nemcsak árnyékolása, hanem a hatóanyag miatt kiritkul a növényzet. Összegyűjtve és kom­posztálva ez az anyag hat-nyolc hónap alatt lebomlik, és leveleiből értékes komposzt nyerhető.
Őshonos növényként tartjuk szá­­­­­mon, természetes elterjedése a Kár­pátoktól Indiáig tart. Jól kondi­ci­onált állapotban képes elviselni a -25, -28 °C-os téli fagyokat is, a késő tavaszi fagyokra viszont nagyon érzékeny, a friss haj­tások már -1 °C-on is ká­rosodnak. Fény-, illetve vízigényes nö­vény, évi szükséglete 800-1000 mm.

Amikor diófát szeretnénk ültetni a kertbe, számításba kell vennünk, hogy milyen céllal tesszük. A magról szaporítás viszonylag egyszerű és olcsóbb megoldás, ám tudni kell, hogy a dió nem örökíti jól a kedvező tulajdonságokat. A magoncok későre fordulnak termőre, és a bél/héj arányuk is sok esetben kedvezőtlen, termésmennyiségük is többnyire el­­marad oltott társaitól. Az oltott diófák lényegesen költségesebbek, de gondoljunk csak bele: hány évet szánunk a diófának ültetéskor? Még a nyolcvanéves fák is megfelelő ápolás mellett bőségesen teremnek. Az oltott diófák lényegesen magas ára az oltás körülményességére vezethető vissza. A dió ugyanis nagyon igényes, csak akkor kalluszosodik (gyógyul az oltási seb), ha stabil 26-28 °C-os meleget és 90%-os páratartalmat tudunk biz­tosítani számára.
A kereskedelemben találkozha­tunk román nemesítésű Argeșean, Geoagiu, Sibișel, Velnița fajtákkal, valamint a széle­sebb körben elter­jedt, Magyarországról behozott alsó­szentiváni, milotai vagy tiszacsécsi fajtákkal. E fajták diómérete 13-14 g körül alakul, mag-bél arányuk 50% fölötti.
A dió egylaki növény, virágai egy­ivarúak és szélbeporzásúak. A hím virágok a hajtások oldalrügyeiben, a levélhónaljban differenciálódnak. A női virágok a hajtás csúcsrügyében. Egyes egyedeknél, fajtáknál előfor­dulnak női virágok a csúcs alatti rügyekben és oldalrügyekben is. Csak ebben az esetben javasolt a metszés. Házi kertben ritkán metszünk diót, de ültetvényben elengedhetetlen a ko­rona megfelelő alakítása már a kez­detektől. Ennek optimális ideje a február.
Más a helyzet, amikor a ker­tünkben kezdi kinőni a helyet és alakító metszésre van szükség a terület biztonságossága tétele miatt. Ilyenkor nyár végén, ősz elején, augusztusi-szeptemberi időszakban végezzük a munkálatokat. A dió nagyon erős gyökérműködése miatt más időszakban nem javasolt metszés végzése, a fa „elvérzik”, jelentős mennyiségű tápanyagot veszít, akár ki is száradhat.
Ha ültetvényben gondolkozunk, figyeljünk a beporzásra. A dió ter­mékenyülésénél fokozott figye­lem­mel kell lennünk, ugyanis más csonthéjasok esetén 20-25%-os bera­kódás már jónak számít, a dió esetében legalább 65-80%-os termékenyülés szük­­séges a jó termés eléréséhez. Ezért pollenadó fajtákkal szokták kiegészíteni az ültetvényeket, ez 2-3% pollenadót jelent, mivel ha túl sok virágpor jut a bibére, a termés abortál, így a nem megfelelő, vagyis túl sok porzó fa jelenléte jelentősen csökkenti a várható termés mennyiségét. Ezért „érzik jól” magukat és teremnek bő­ven az egyedül álló diófák, így egy fa esetében nem tartják szükségesnek a pollenadó fajta használatát.  De ha ugyanezt a termést várjuk el fánként egy magról szaporított ültetvényben, akkor nagy csalódások fognak érni.

Hagyományosan 8-10 m-es sor- és tőtávolságra ültették a diófákat, a korszerű ültetvényeknél egyre in­kább próbálkoznak a 7-8 m alatti tőtávolságok kialakításával. A törzs­magasság is 1,5 m-ről 1 méterre csökkent. Spanyolországban sövény koronaformával használják a 180 cm törzsmagasságot (szedőgép miatt), 7 × 4 m körüli térállással, de csak oldalrügyön termő fajták esetében ajánlott.
Ezt a kultúrát sem kerülik a kártevők-kórokozók. A baktériumok közül a xantomonaszos betegség, valamint a gyökérgolyva okoz na­gyobb problémákat. A gno­móniás és mik­rosztrómás gomba­betegségekkel ta­lál­­kozhatunk. Kár­tevők szem­pontjából a pajzstetű, levéltetű, gubacsatka, valamint az utóbbi években nagy problémákat okozó dióburok fúrólégy kártételére kell számítanunk. Vi­gyá­z­­­­nunk kell to­vábbá a gyökérnyaki sérülésekre, a dió rosszul kezeli a gyökérnyaki odvasodást, rosszul gyó­gyul és könnyen odvasodik.
Hagyományos térállásban nagy­já­ból 2 t/ha terméssel számolhatunk ter­mőkorban, de ha jók a körülmények, jó a fajta, és a szakszerűség is megvan, elérhetjük a 4 t/ha termést is, a francia, nagy terméshozamot ígérő fajták azonban hazánkban ne­hezen alkalmazkodnak, főleg a mi hidegebb vidékünkhöz. Egy fáról 1100-2700 db, körülbelül 15-40 kg diót szüretelhetünk, ami azért jó sok diós kalácshoz elég.

Fülöp Alpár kertészmérnök,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete

Felhasznált szakirodalom:
Gyümölcsfajták virágzásbiológiája és termékenyülése, szerk.: Nyéki József,
Mezőgazdasági Kiadó, 1980
A gyümölcsök termesztése, szerk.: Papp János, Mezőgazda Kiadó, 2004
Könyv a dióról: Orosz Péter