Günther Ottó, Fun FM, Csíkszereda

– Mi jut eszébe a rádió szóról annak, aki évtizedek óta rádiózik?

– Ha visszatekintek a több mint 25 évnyi rádiós múltamra, a rádió szóról mindig más és más jut eszembe. Az elején, amikor 1998-ban dolgozni kezdtem Csíkszereda első kereskedelmi rádiójánál, nagy volt a fellángolás, hiszen sokan tőlünk tudták meg, hogy milyen lesz az időjárás, mik a hírek, a rádióból hallották az új zenéket is, mi voltunk a „trendszetterek”. Ez azóta megváltozott. Jobban szerettem régen, mert volt súlya, elismertsége, megbecsültsége a rádiónak – mára megváltozott a megítélése, és inkább csak a szórakoztató jellege maradt. Statisztikák szerint sem a legelőkelőbb helyet elfoglaló sajtóorgánum a rádió. Mindennek ellenére nem készülök befejezni, amíg van rám igény, itt leszek.

– Milyen érzés „mindenhonnan” visszahallani magát?

– Az elején nagyon szokatlan volt. Az emberek sokáig megbámultak, vagy amikor például egy boltban vásároltam és közben a rádió játszott egy hirdetést vagy előre felvett híradós anyagot az én hangommal, rákérdeztek, hogy mi történik?! Már megszoktam, és az emberek is. Vannak generációk, akik – nem azt mondom, hogy az én hangommal, de – ezzel nőttek fel.

Páll Zoltán, Szépvíz FM, Szépvíz

– Mi egy helyi rádió sajátossága?

– A Szépvíz FM-et, amely leginkább retró slágereket játszik, Balázs Zsomborral közösen alapítottuk 2011-ben. Kilenc évig csak online volt elérhető, több mint öt éve azonban a 101.7 megahertzes frekvencián is hallgatható. A műsorok nemcsak a szépvízieknek, hanem a Csíki-medencében élőknek szólnak. Jelenleg hét állandó munkatársa van a rádiónak: öt műsorvezető, ketten háttérmunkát végeznek. Napjainkban nem egyszerű feladat helyi rádiót fenntartani és működtetni a közösségi média térhódítása és még sok egyéb tényező miatt, de a Szépvíz FM küldetése fontos, mert műsorainkban helyi, hétköznapi történésekről adunk hírt, illetve közéleti, kulturális, gazdasági és sporttémákban is tájékoztatjuk a hallgatókat. A reményeinket sikerült beváltani, sokat fejlődtünk az elmúlt években, de az elképzeléseinket nem tudtuk volna megvalósítani a hallgatók, a megrendelők nélkül. Vannak új terveink erre az évre, hallgatóink sok újdonsággal szembesülhetnek majd, viszont van, ami nem változik: az indulásunkkor tett ígéretünket, miszerint többnyire retró slágereket játszunk, továbbra is betartjuk. 

Páll Gellért és Fülöp Lóránd, Mária Rádió Erdély, Csíksomlyó

– Mit jelent Önnek „ Szűz Mária hangját továbbítani az éter hullámain”? 

P. G. – A Szűzanya hangját továbbítani különleges feladat, olyan, mintha a Szűzanya megbízottjaként tenném ezt naponta. A mikrofon előtt ülve felelősséget is jelent, hogy olyan üzeneteket közvetítsek, amelyek a szeretetet, a jóságot és a reményt hordozzák. A Szűzanya az, aki példát mutat alázatban, engedelmességben, és a mindennapokban mindig jelen van és támogat. Hiszem, hogy a mai napon, a rádiózás világnapján – és nem csak – mint közbenjáró, meghallgatja kéréseinket. Az Ő jelenléte az életünkben biztonságot ad, hogy nem vagyunk egyedül, figyel ránk és velünk van a nehéz helyzetekben. A mai modern világban, ahol a sok zaj és az állandó rohanás a fontos dolgokról elvonja a figyelmet, egy üzenet képes lehet arra, hogy megállítson és emlékeztessen a lényegre: hogy a szeretet és a törődés mindig fontosabb a mindennapi rohanásnál. Hálás vagyok Istennek, hogy ebben részt vehetek, és a Szűzanya lelkületével végezhetem munkámat.

– A Mária Rádió szlogenje: „Fénysugár a lelkednek.” Hogy látja a szerepüket? 

F. L. – Isten talentummal megajándékozva és felvértezve küld mindannyiunkat a világba, hogy azt kamatoztatva jobbá, szebbé és élhetőbbé tegyük közvetlen környezetünket. Napjainkban a kommunikációs eszközök révén csupán pillanatok kérdése a kapcsolatteremtés, és máris hatással vagyunk egymásra. A rádiózás világnapján számomra ez a „hatás” utat tör magának, ráébresztve az általunk közvetített üzenet felelősségére és fontosságára, amely örömet, jókedvet, de szomorúságot, gondterheltséget is kiválthat, közelíthet önmagunkhoz, egymáshoz, Istenhez, életcélunk megtalálásához, de távolíthat is. A média számos eszköze hatását hordozzuk magunkkal és adjuk tovább napról napra, fontos figyelnünk, hogy milyen irányba formálja gondolkodásmódunkat, életvitelünket és az élethez való hozzáállásunkat, hogy életünk talentumát megtalálva ajándékok lehessünk egymás számára.

Oláh-Gál Elvira, Kossuth rádió, tudósító, Csíkszereda

– Mit adott Önnek a rádiózás?  

– A rádiózás iránti szerelem a rádióhallgatással kezdődött, és elkísért egész életemben. Még villany sem volt, telepes rádióval és hatalmas antennával sikerült a Kossuth rádió hullámhosszát megtalálni, és naponta a déli harangszókor a rádiószignál mellett ültünk ebédhez. Rádiós egyetemi hallgatóként lettem, a kolozsvári Visszhang Rádiónál, majd szakmabeli a rendszerváltás után a Marosvásárhelyi Rádiónál. A Kossuth rádióhoz mai napig hűséges maradtam hallgatóként, és megadatott az is, hogy két évtizeden át székelyföldi tudósítója legyek. Rádiózni soha nem volt számomra munka, csak válasz a kihívásra, feltöltődés egy-egy hosszabb beszélgetés után, kellemes időtöltés valamely közösségi eseményen, barangolni az anyanyelv gazdag világában, és élni a szenvedélynek. Változtak az idők, változott a technika, de egyvalami örök marad a rádiózásban: a hang, amely láttat, érzékeltet, hozzád szól. Ezért nagy felelősség, és ezért nem mindegy, hogyan teszi mindezt, aki megszólal a rádióban.

Szász Csaba, Star Rádió, Székelyudvarhely

– Hány különböző városban élt a rádiózás miatt, és melyiket kedvelte leginkább?

– Hat különböző városban: Brassóban, Kézdivásárhelyen, Sep­si­szent­györgyön, Csíkszeredában, Gyer­­gyó­szentmiklóson és Székelyudvarhelyen. A rádiós karrieremet azonban a Marosvásárhelyi Rádió tudósítójaként kezdtem, szinte napra pontosan harmincegy évvel ezelőtt. A legtöbb időt Székelyudvarhelyen töltöttem, tizennyolc éve élek és dolgozom itt. A székelyudvarhelyi Star Rádió előtt Csíkszeredában dolgoztam, de meggyőzött az akkori rádióvezetés, hogy jöjjek át, és itt ragadtam. Most már nem is mozdulok tovább, itt érzem magam a legjobban, székelyudvarhelyinek érzem magam, és a terveim szerint Udvarhelyszéken fogom tölteni majd a nyugdíjas éveimet is, ha egyszer úgy döntök, hogy abbahagyom a rádiózást.

Faluvégi Bartha Noémi, Vox Rádió, Székelykeresztúr

– Ön szerint milyen szerepe van a rádiónak a kisvárosban?

– A vicc szerint egy nő azért hallgatja a hasán a rádiót, hogy róla szóljon. Valahogy a kisvárosi rádióval is így vagyunk: elvárjuk, hogy rólunk szóljon. És szól is. De mi a szerepe a rádiónak a kisvárosban? Pár évvel ezelőtt gondolkodás nélkül rávágtam volna erre a kérdésre válaszként a helyi rádiós „szentháromságot”: tájékoztatás, nevelés, szórakoztatás. Most viszont úgy gondolom, ha tetszik, ha nem, mindezek mellett vagy ellenére, a befolyásolásban, a vélemények formálásában, főként tömegek, kisközösségek szemléletének alakításában van nagyon nagy szerepe. Örülök, hogy nálunk még mindig lazán, vígan dalolva fel tudja venni ebben (is) a versenyt bármelyik közösségi felülettel. Azért valljuk be, Zuckerberg, bár nagyot alkotott, nem biztos, hogy „pofakönyveznénk”, ha előbb nem lett volna Tesla és Marconi találmánya: a rádió.

Horváth Gábor, Rádió GaGa, Gyergyószentmiklós

– Mekkora felelősség Erdély legnagyobb magyar nyelvű kereskedelmi rádióhálózatának hangja lenni?

– A felelősség óriási, hiszen Erdély legnagyobb magyar kereskedelmi rádióhálózatának műsorvezetőjeként nemcsak szórakoztatok, hanem informálok, közösséget építek, és sok esetben véleményformáló szerepem is van. A rádiós hangja ismerős lehet a hallgatóknak, biztonságot, állandóságot adhat a mindennapokban, ezért fontos, hogy hiteles, felkészült és felelősségteljes legyek. A hallgatók számítanak ránk: hogy az ő történeteiket is elmondjuk, hogy releváns és pontos információkkal lássuk el őket, és hogy olyan tartalmakat kínáljunk, amelyek róluk, nekik szólnak. Egy kereskedelmi rádióban pedig az is kulcsfontosságú, hogy mindezt élvezhető, lendületes és közérthető formában tegyük. Erdély magyar közössége sokszínű, különböző háttérrel és élethelyzettel rendelkező emberek hallgatnak minket, ezért minden szónak súlya van. Felelősségünk, hogy a hitelesség, a tisztelet és a közösség szolgálata mindig elsődleges maradjon.

Sármási-Bocskai János, Marosvásárhelyi Rádió, Marosvásárhely

– „A Marosvásárhelyi Rádió a mi rádiónk” – hangzik a szlogenjük. Ön szerint mitől a miénk, székelyföldieké a közszolgálati rádió?

– Sokan sokféleképpen értelmezik ezt a szlogent, vagy akár „A Marosvásárhelyi Rádió értünk van, rólunk szól” jelmondatunkat. A rosszindulatúak szerint magunknak rádiózunk, magunkat „fényezzük”. Pedig valójában a közszolgálati kötelességünket, feladatunkat próbáljuk teljesíteni. Természetesen mindig lehet mindent jobban csinálni. Ha azt vesszük, hogy a szűkös anyagiak mellett aránylag sok településre eljutunk, sok eseményen ott vagyunk, akkor nem olyan rossz a helyzet. A „mi rádiónk” a Székelyföld hangja. Ennek a régiónak próbáljuk az értékeit, a problémáit, sajátosságait közvetíteni műsorainkban. Megpróbálunk minden korosztálynak rádiózni, felkeresni hallgatóinkat. Igyekszünk helyszíni riportokon, interjúkon keresztül bemutatni a közösségeket. Természetesen hangsúlyosabban Székelyföldre koncentrálunk, de a lehetőségek szerint időnként ki-kikacsintunk az adáskörzetből is. Talán ezért érezhetjük magunkénak a Marosvásárhelyi Rádiót.