A farkaslaki Pakot György és felesége, Zita számára mindig fontos, életmódjuknak meghatározó része volt a természet közelsége. A Lászlókert Biogazdálkodást egy évtizede hozták létre, tizenegy évvel ezelőtt pedig juhtartásba is kezdtek. Szálas, jól tejelő fajtát választottak, amelyek bírják a strapát, a terepet – mint mondják, a Zsil-völgyében is kedveltek. Az évek során gyarapodott az állományuk, jelenleg nyolcvan darab állatuk van, több törzskönyves példány. A tavaly ősszel nagyot álmodtak, és úgy döntöttek, nem hajtják ki az állataikat tavasszal és nem fizetnek utánuk őrzési díjat, hanem saját maguk legeltetik azokat, és megnyitják kis, látogatható esztenájukat.

– Egy olyan környezetet álmodtunk meg, ami eredeti és működő, de mégis, ha látogató érkezik ide, az is jól érezheti magát benne

– fogalmazott Pakot Zita.
A juhokat a férje legelteti a saját, egyhektáros területükön, illetve a falu tehéncsordájának fenntartott, ám egy ideje használaton kívüli legelőjén. A falu szélén, a csordajáró út mentén lévő házuk kertjéből így az állatok egyenesen a legelőre tudnak menni. Az esztenaként szolgáló kis faházikó minden darabja saját kezük munkája, a régi faanyag, a bútorok, az eszközök, sőt még a cserepek is mind Farkaslakáról származnak. A ház környezete igényes, előtte virágágyások, filagória fogadja a látogatókat, az épület mögött pedig az állatok fejő- és éjszakai szálláshelye található. Helyben készül a friss juhsajt.

– Nekünk is meg kellett tanulni, eddig nem foglalkoztunk ilyesmivel. Kimondottan a majoroktól tanultunk, helyi emberektől, akik ezt az egyszerű sajtkészítési módot ismerik és gyakorolják már nagyon régóta

– ismertette a háziasszony.
Az esztena áprilisban nyílt meg, ezt követően nagyon sok látogatójuk volt, számos diákcsoport fordult meg itt a Zöld hét keretében, de turisták is érkeztek, hogy megtekintsék és megkóstolják a friss, hagyományos módszer szerint készült juhsajtot, ordát, és megismerjék azok készítési folyamatait.

Külső szemlélőből művelő

Az állattartás mindig élete része volt, bár ilyen nagyszámú állatállományal, mint most, még sosem rendelkezett Pakot György. Néhány évvel ezelőtt kezdett el komolyabban foglalkozni juhokkal, kereste juhosgazdák, pásztorok társaságát, elmélyült munkájukban, tanult tőlük, filmezte mindennapjaikat, jó néhány videót készített róluk.

– Mindig mondtam nekik, hogy milyen ügyesek, milyen tiszteletre méltók azért, hogy ezzel foglalkoznak, hogy ilyen kitartók, és hogy mennyire tetszik nekem, amit csinálnak. Aztán többször megkaptam, hogy ha annyira tetszik, én miért nem csinálom?! Elgondolkodtam ezen, és rájöttem, igazuk van, Tavaly határoztam úgy, hogy belevágok én is

– részletezte a gazda. Állatait nagy gonddal, odafigyeléssel neveli, vigyázza.

A legegyszerűbb, hagyományos sajtkészítés

Az állatokat reggel és este fejik meg, a tejből pedig sajtot, ordátt készítenek saját szükségleteikre és eladásra, illetve látogatóik is megkóstolhatják a kész termékeket.

– Igyekszünk minden egyes mozzanatot bemutatni a fejéstől kezdődően, és úgy elmagyarázni, hogy akár otthon is elkészíthetnék saját maguk, ha éppen ahhoz támadna kedvük

– részletezték a házigazdák. Mintegy 45 juhot fejnek naponta kétszer, az esti tejet a kútban, kannában tárolják, majd felmelegítve a reggelihez vegyítik. A hőmérsékletét körülbelül 32 fokig növelik, ekkor a tejhez hozzáadják az oltóanyagot, és 30-40 percig pihentetik. Ez idő alatt olyan lesz az állaga, mint a vaníliapudingnak. Ezt a masszát össze kell törni jó apróra, miközben törik, úgy válik külön a savó a sajttól. A masszát kiveszik, kelentába teszik, ami egy kifolyóval ellátott teknő, lecsöpögtetik, majd sajtruhába kötözik és prés alatt hagyják egész nap. Másnapra el is készült a sajt.

– A kimondottan juhtejből készült sajt nem olyan, mint a tehéntejből készült, érlelt sajt, amelyikből az összes savó ki van préselve. Ez lyukacsos kell legyen, és nem is áll el olyan sokáig, éppen ezért szokták elgyúrni túrónak

– magyarázta György, aki saját kezűleg készíti a sajtokat. A kelentából és a sajtruhából kicsöpögő savót felmelegítik 80-90 fok közötti hőmérsékletre, amíg pezsegni nem kezd, és ebből kicsapódik egy massza. Ezt szintén összegyűjtik, és a sajthoz hasonlóan kicsöpögtetik – így készül az orda. Ennek elkészítése már felesége, Zita feladata. Az ordából kicsöpögő savót is tovább hasznosítják, főzik, cukrot, vajat tesznek hozzá, és sajtkaramellát készítenek belőle. Ez egy igencsak ízletes édesség, amelynek receptjére egy sajtkészítésről szóló könyvben bukkantak, ezt követően próbálták ki. A juhok fejése, illetve a sajtkészítés augusztusig tart, ezt követően jön a pároztatási időszak, majd az állatok vemhessége és ellése, hogy jövő húsvétra már levágható bárányaik legyenek.

Bemutatni és továbbadni az ősi mesterséget

A pásztorkodás hagyományos székely mesterség, Far­kaslakán máig sokan foglalkoztak még juhok tartásával, ám kimarad egy generáció, és az állattartás is háttérbe szorult. A Pakot házaspár célja, hogy felelevenítsék ezt a mesterséget, és átadják a következő generációknak, ráirányítsák a figyelmet a tudatos, természetközeli életmódra, hogy bizonyítsák, fiatalon is lehet gazdálkodni, és azt szebben, gördülékenyebben végezni úgy, hogy megélhetést biztosítson a családnak.

– Arra törekszünk, hogy jó példát mutassunk, hogy szép legyen a hely, ahol dolgozunk, hogy szépek, egészségesek legyenek az állataink, a sajtunk friss, természetes, egészséges

– mondták. Mindezek mellett nagyon fontos a fenntarthatóság számukra, hiszen semmiféle szemét nem keletkezik munkájuk során. Zita több súlyos betegségen is átesett, amelyek következtében teljesen megváltozott a mentalitása. Vallja, a természethez való visszakapcsolódás, a természetközeli életmódjuk segítette abban, hogy meggyógyuljon.