A jelenleg legmagasabb szinten jegyzett magyar profi ökölvívó, Szellő Imre is részt vett a gyer­gyószentmiklósi Ma­dár­fé­szek–Godako Ökölvívó Akadémia alapkőletételén szombaton. A 2008-as pekingi olimpián negyeddöntőig jutó sportoló az eseményt követően válaszolt lapunk kérdéseire.

– Van valamilyen kötődése Székelyföldhöz? Először jár itt?

– Először járok erre, amiért eléggé szégyellem magam. A feleségem egy határ menti településről, Sarkadról származik. Sokszor terveztük már, hogy átjövünk és megnézzük Erdélyt, de a páromban nagy a félelem, hogy medvével találkozunk, így mindig halogattuk az utazást. Tegnap este, ahogy utaztam ide, nem láttam egy medvét sem, így igyekeztem a feleségemet is megnyugtatni, hogy semmi gond nincs. Mikor ma reggel mutattam a páromnak a képeket, hogy milyen gyönyörű helyen vagyunk, azt mondta: induljunk és fedezzük fel! Bízom benne, hogy visszajáró vendégek leszünk, már az ökölvívó-akadémia végett is.

– Hol tart most a pályafutása?

– Jelenleg a független világranglistán a 19. helyen vagyok, ami azt gondolom, a súlycsoportomban kétezer ökölvívóból előkelőnek számít. A profi ökölvívógálák egyelőre váratnak magukra. Nem tudjuk, hogy mi lesz a jövőben. Azért nem unatkozok. Júniusban szülőváro­somban, Cegléden, az ökölvívás népszerűsítése érdekében elindítottam egy programot, a hobbi-ökölvívást. Nagyon sokan jelentkeztek. A programnak köszönhetően én is más szemszögből láthatom most kedvenc sportágamat. Három éve elvégeztem a középfokú edzőképzést, de eddig nem gyakoroltam, és élvezem, hogy most a másik oldalon állhatok, én oktatok, én felügyelem az edzéseket. Egyelőre élvezem ezt, de várom az újabb kihívásokat.

– Szabadidősportnak is ajánlja az ökölvívást?

– Mindenképpen. Azt gondolom, hogy ez az egyik legösszetettebb sportág. Szükséges erőnlét, állóképesség, meg kell tanulni az ütéseket. A kezek és a lábak munkáját összehangolni sem egyszerű feladat úgy, hogy eltaláljunk egy mozgó pontot, például a boxzsákot. Az ökölvívás minden testrészt megmozgat, mindenkinek tudom ajánlani.

–  Sokan félnek a pofonoktól…

–  Én azt mondom, nem kell félni! Ma már nem az a drasztikus ökölvívás megy, ami annak idején. Meg kell ismertetni a gyerekekkel, hogy ez a sport igenis ugyanolyan korrekt és szép, mint bármelyik másik. Azokra a pofonokra is felkészít, amelyeket az életben később meg kell kapni.

– Mit üzen az erdélyi tehetségeknek, akik majd ebben a komplexumban fognak felkészülni?

– Huszonnégy éve űzöm ezt a csodálatos sportágat, gyerekként egy ilyen modern, mindennel felszerelt edzőteremről, ami itt fog megépülni, csak álmodni mertem. Az itteni gyerekeknek ez most megadatik. Bízunk benne, hogy nagyban fogja támogatni a felkészülésüket ez a bázis és előre tudnak jutni a versenyeken. Én ehhez nagyon nagy erőt, kitartást és rengeteg szorgalmat, alázatot kívánok. Nincs az a cél, amit ne lehetne elérni!

Farkas Endre