Személyi edző, két edzőterem tulajdonosa, valamint táplálkozás-szakértő. A csíkszeredai Nagy Hunor testépítő-világbajnok nemcsak a sport világában, hanem a hétköznapi életben is megállta a helyét. Tizenhét év tapasztalattal maga mögött még mindig úgy érzi, van hová fejlődni. – Mit jelent ön számára a súlyzós edzés? – Fiatalként az edzés egy eszköz volt arra, hogy megtaláljam önmagam. Nem éreztem magam különlegesnek, nem éreztem magam tehetségesnek, nem voltam jó tanuló, és jött ez a sport, ami lehetőséget adott arra, hogy különleges legyek. A súlyzós edzés által sikerült kiemelkednem és megszereznem a figyelmet. Én is ugyanúgy, mint más fiatal, buliztam, ittam és teljesen léha életet éltem. Az edzés volt az, ami célt adott az életemben, emiatt akartam péntek este időben lefeküdni, komolyabban vettem a tanulást, hogy jó sportoló lehessek. Mentális síkon lehetőséget adott arra, hogy megtaláljam és megismerjem önmagam. A mozgás szempontjából pedig én abban hiszek, hogy az ember a mozgásra van teremtve. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy kényszerből kell edzeni, vagy azért, mert le akarnak fogyni, vagy nincsenek megelégedve a testükkel. Nekem hogyha nem alakulna a testem, akkor is ugyanúgy edzenék, mert ettől vagyok boldog. A súlyzós edzésben nagyon hiszek, nem véletlenül ezt csinálom. Bárki bejön a terembe arról a szintről, amin van, el tudom valahová juttatni. Jelenleg is van egy 67 éves hölgy, aki korának és adottságainak megfelelő gyakorlatokat végez. Ő ezenkívül milyen másfajta edzést tudna csinálni? Esetleg elmegy egy csoportos edzésre, ahol nem biztos, tudja tartani a lépést. Itt számára is tudunk neki való gyakorlatokat mutatni, de egy sportolót is tudunk fejleszteni. Ez a jó az edzőtermi súlyzós edzésben, nincs olyan ember, akinek ne lenne építő jellegű. – Mennyire hiányzik az aktív versenyzés? – Most már nem hiányzik, mivel nagyon megváltozott az életem és a mentalitásom. A lelkemnek hiányzik az, hogy nem tudtam több mindent elérni, több versenyen elindulni. Viszont mint cselekedet nem hiányzik, már nincs bennem az a tűz, ami ahhoz kellett, hogy világbajnokságot nyerjek. Nagyon sok az edzőtermekkel is a munka. – Több profi sportolónak is nehéz az átállás a civil életre. Ön ezt hogyan élte meg? – Én azt hiszem, hogy szerencsés voltam. Maga a sport is egy adott ponton addikció lehet, ugyanúgy, mint a drogok vagy az alkohol. A sporttal annyira lefoglaljuk magunkat, hogy egy csomó minden mással nem kell szembenéznünk. Tényleg gyakori jelenség, hogy egy profi sportoló amikor visszavonul szenvedélybeteg lesz, mivel akkora üresség lesz az életében. Néhány éve kaptam egy olyan hírt, hogy egy egészségi probléma miatt abba kell hagyjam a versenyzést. Végül három nap múlva kiderült, hogy mégsem. Budapesten éltem, szponzoraim voltak, kemény felkészülési időszak közepén hideg zuhanyként ért a hír. Három napig azon gondolkoztam mi az, amit a sporton kívül szenvedéllyel tudnék csinálni. Utánanéztem más testépítők mivel foglalkoznak a sporton kívül, és azt láttam, hogy a legtöbbjüktől, ha elvennék a testépítést, nekik nem maradna semmi más. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy a sporton és a fizikumomon kívül ki vagyok én, végül arra jutottam, ha nincs testépítés, a személyiségemet szeretném fejleszteni. Tudáséhség alakult ki bennem, a versenyzés abbahagyása után is rengeteget olvastam, és a mai napig fejlesztem magam. Személyi edzőként dolgoztam Budapesten akkor még, ott pedig temérdek képzés állt a rendelkezésemre. Tulajdonképpen ez mentett meg, hogy nagyon tanulni akartam. – Csak ezzel az életmóddal kapcsolatosan olvasott? – Leginkább sporttal, mozgással, táplálkozással, önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket. Nagyon ritkán regényeket, mindig úgy olvasok, hogy valami céllal. – Személyi edző is. Mennyire tölti ez fel? – Nagyon változó. Szeretem csinálni, és szerintem jó is vagyok, de egy pontig tölt fel, utána pedig nagyon lehúz. Személyi edzésen nemcsak megmutatok két gyakorlatot, hanem tovább kell adni az energiát abban az egy órában. Ez még nehezebb, mint felügyelni, megmutatni és csinálni. Nagyon szeretek emberekkel dolgozni, hogyha ők ambíciósak és akarnak, akkor visszatöltenek engem, de egy ponton, amikor sokat adok magamból, nagyon kimerülök. Vannak időszakok, amikor már embert sem akarok látni, szükséges, hogy közben távol legyek a teremtől és újratöltődjem. – Napjainkban nagyon népszerű szakma a személyi edzés. A mennyiség mehet a minőség kárára? – Elsősorban nem a mennyiség megy a minőség kárára. Túl könnyen lehet manapság valakiből személyi edző, könnyű a diploma megszerzése, túl rövidek a képzések. Sok fiatal nem tanulja meg azt a munkamorált, amivel hozzá kellene állni a munkához. Én és pár kollegám leizzadunk egy-egy személyi edzés után, annyira beleéljük magunkat. Legtöbben nem tudják, hogyan kell viszonyulni a vendégekhez, hogyan kell keményen dolgozni, és mikor kell átadni az energiát. Inkább ez megy a minőség rovására, ezért gondolják a legtöbben, hogy a személyi edzők léhűtő naplopók. A másik meg, hogy attól, hogy sok követője van a közösségi médiában, vagy mert kockás a hasa, nem biztos, hogy jó edző. Fontos a tapasztalat is. Amikor Csíkszeredában létrehoztam az edzőtermet, rengeteg személyi edzést tartottam, és az az időszak és tapasztalat nagyon kellett. Szerintem minél több edzést tartasz a nap folyamán, annál jobb edző leszel, természetesen csak akkor, ha nem fáradsz el és nem égsz ki. – Sok ambíciós fiatal jár az edzőtermeibe. Lenne olyan, akit felkészítene versenyre, foglalkozna ezzel? – Foglalkoztam, de már abbahagytam. Volt egy ilyen álmom, hogy Csíkszeredából kineveljek valakit junior világbajnokká. Ricsi székelyudvarhelyi barátom volt ehhez nagyon közel, ő junior világbajnoki második lett. Egy másik női tanítványom pedig tavaly év végén lett fitneszmodell-világbajnok. Én másképp látom: szerintem nincsenek olyan fiatalok, akik keményen edzenének. Én olyan fiatalokat látok, akik elvagánykodják, elszelfizik, facebookozzák az edzéseket és kifelé akarnak mutatni. Olyan fiatalok, akik azt gondolják, keményen edzenek, de fogalmuk sincs a kemény edzésről. Ha valakit versenyre szeretnék felkészíteni, elvárnám tőle, hogy ugyanazt megcsinálja, amit én annak idején, és ezt nem látom. A mai generációnak sokkal több lehetősége van, mint nekünk, viszont a legnagyobb hátrányuk a közösségi média. A folyamatos görgetés, értesítések, impulzusok, annyira tönkretette a koncentrációs képességüket, hogy nem tudnak két-három percig aktívan egy dologra fókuszálni. Egy edzésen az kellene, hogy abban az egy órában kizársz mindent és minden energiádat, érzelmedet belerakod az edzésbe. Nem az ő hibájuk, sajnos egy ilyen világba születtek bele. Azokat az edzéseket, amiket mi végigcsináltunk annak idején, én nem látom, hogy más most képes lenne rá. Vannak nagyon ügyes és tehetséges gyerekek, van, aki nagyon akar és dolgozik keményen, de azt a szintet nem látom, hogy valaki hozná. Azzal az energiával, amivel felkészítek valakit versenyre, öt embert leedzek. – Két edzőterme is van Csíkszeredában. Ön szerint miként állnak itt az emberek a mozgáshoz? – Nálunk a kezdetektől tudatos munka volt, hogy az emberek megnyíljanak, amikor 2010-ben megnyitottuk az első termet, még mindenki úgy gondolta, hogy edzőterembe a kopasz, kigyúrt alakok járnak. Én már akkor láttam, hogy itt a tömegeken van a hangsúly. Ha versenyre mentünk, ha bármilyen eseményünk volt, az mindig megjelent az újságban. Lehetőséget adtunk mindenkinek, hogy betekintsenek az edzőtermek világába, és így szép lassan rájöttek, mennyire univerzális. Manapság, ahogy nyugatiasodunk, azt látom, hogy ez egy jó értelemben vett divatos szokássá alakult. Magyarországon ha megállsz valamelyik budapesti téren, azt látod, hogy minden harmadik ember hátán van egy sporttáska, mert vagy munka előtt vagy utána megy edzeni. Egyre több emberbe megnyílik az, hogy neki van itt helye, és megtalálja a neki való gyakorlatokat. – Mit ajánl azoknak, akik még mindig ódzkodnak, nem mernek eljönni edzőterembe? – A közösségi oldalainkon mindig olyan képeket, videókat töltünk fel, amelyek itt készültek, így láthatják, hogy korosztálytól, alkattól függetlenül mindenki edz. A másik fontos tényező, hogy az emberek rosszul maximalisták, azt gondolják, ha elmennek edzeni ma, egy évig folyamatosan kell járjanak. Kis lépésekben kell kezdeni, nem szükséges, hogy magas elvárásaink legyenek, emiatt az első lépés olyan nagy mérföldkő, hogy inkább sosem mennek el. Nálunk van lehetőség első nap bejönni és kipróbálni, hogy szeretne-e bérletet venni – Ön szerint mi a siker titka? – Ha elmesélem az életemet, sokan gondolhatják, hogy milyen szerencsém volt. Igazából az van, hogyha elindulsz egy úton, megnyílnak a kapuk. Sokszor úgy álltam hozzá: egyelőre nem tudom, hogy hogy, de megcsinálom, és ahogy haladtam az utamon, mindig találtam segítséget. A legfontosabb az elindulás. Önmagában az ambíció és a kemény munka sem jó, mert attól külső szemmel lehetsz sikeres, csak boldog nem leszel. A legalapvetőbb, hogy megtaláld a „miértedet”, mi az, ami inspirál, mi az, amit szeretsz csinálni. Amikor napi háromszor edzettem és fél évig sótlan halat ettem brokkolival, nagyon élveztem. Mindenki mondja, hogy milyen kitartó és elszánt voltam, pedig nem. Én csupán szerelemből csináltam, az esetek többségében én boldogan jöttem hajnalban edzeni. Szerintem az a siker titka, hogy találd meg mi az, amit szeretsz csinálni és alig várd, hogy elölről kezdhesd. Ha valami olyat csinálsz, ami téged feltölt, akkor könnyű sokat és keményen dolgozni. – Milyen étkezési elveket követ? – Az egészséges táplálkozás pont olyan, mint a mozgás. Az ember évszázadokon keresztül arra adaptálódott, hogy húst, kezeletlen gyümölcsöt-zöldséget, bogyókat egyen. Manapság több száz terméket veszünk le a szupermarketek polcairól, aminek semmi keresnivalója a szervezetünkbe, de finom és ízletes. Gyakorlatilag a mozgáson kívül az egészséges táplálkozásra azért van szükség, hogy jó és minőségi életet éljünk. Én a paleolit és a ketogén étrend vonalát, és ezek kombinációját követem. A paleolit táplálkozás lényege a kőkori étrendhez való visszatérés. A ketogén diéta egy terápiásan megszületett diéta, ami nagymértékben mellőzi a szénhidrátokat, fehérjére és zsírbevitelre alapoz. Nagyon sokan a zsírtól félnek, téves elgondolás, hogy a zsírtól hízik. A ketogén a feldolgozott ételeket szűri ki. A legtöbb embernek a diétáról valami tabletták, speciális teák, lisztek és társai jutnak eszébe, pedig a legegyszerűbb módszer a természetes étkezés. Olyan alapanyagok felhasználása, amelyek a legjobban hasonlítanak a természetben megtalált formájukhoz. – A közösségi médiában is elég aktívan jelen van. Mennyire vonzza ez az irány? – Nem vagyok influenszer, de ha több időm lenne, még többet szerepelnék. Nekem van 17 év tapasztalatom és tudásom táplálkozásban és edzésben, és még mindig azt látom, hogy annyi mindent nem tudok. Ugyanakkor azt látom, hogy valaki, akinek több ideje, de kevesebb tudása van, ontja magából a tartalmakat. Vannak, akik haszonlesésből, vannak, akik egyszerűen tudáshiány miatt beszélnek butaságokat, de az fáj a legjobban, amikor a pénz miatt reklámoznak egy diétát, terméket. Ezt próbálom ellensúlyozni, megmutatni, mi a jó út ebben az útvesztőben. Az is a baj, hogy annak idején, ha valamit nem tudtál, elolvastál egy könyvet, most temérdek információ van mindenhol, minden állásponttal kapcsolatosan. Nagyon nehéz átlátni, hogy akkor mi a jó, én nem szeretnék influenszer lenni, csak utat mutatni. Ne rám hallgassanak, hanem hallgassanak azokra, akik nálam is jobban tudják, én csak megmutatom az utat.

Adorján Zsófia