borús égbolt
Körök
Az ősz beköszöntével szinte minden sportágban elrajtolt a 2021/2022-es pontvadászat. Nagyüzemben zajlanak a FIFA és az UEFA által kiírt sorozatok selejtező szakaszai, vagy éppen minden ország saját bajnoksága a hozzá tartozó kupamérkőzésekkel együtt. A hétvégi, illetve időnként hétköznap lejátszott futballmeccsek mellett a versenynaptárban számos más sportágnak is marad hely, legyen szó teniszről, kézilabda-, kosárlabda- vagy akár Romániában, leginkább a mi köreinkben oly népszerű jégkorong-összecsapásokról. A nagyvilághoz hasonlóan, Székelyföldön is megkezdték menetelésüket a profi k, és hivatalosan, bár sokkal kisebb létszámban, mondhatni azt is, hogy „megfogyva bár, de törve nem” az amatőrök is – gondolok itt leginkább a mennyei megyei fociküzdelmekre –, hosszú kihagyást követően ebben a kategóriában is elkezdődhetett a pontvadászat.
Legyen szó profi csapatokról vagy az amatőr, kedvtelésből mezt magukra öltő portbarátokról, mindkét terület megsínyli a mostani időszakot. Sőt ezen a ponton továbbmegyek, és kijelentem, hogy az él-, illetve amatőr sportolók száma elenyésző ahhoz képest, hogy hány ember van még, aki ugyan nem sportol, de mindennapjait a sport bűvkörében tölti. Gondolok itt elsősorban olyan személyekre, akik direkt vagy indirekt módon kapcsolatban állnak a sporttal: bírók, megfi gyelők, a csapatok körüli teljes intézmény, és még korántsem ért véget a felsorolás. A nagy klubok környezetében a korlátozások miatt a vendéglátósok, sőt akár az egész térség egyértelműen hátrányosan érintett a dologban. A törzsszurkolók közül – vagy nevezzük őket ultráknak – sokan vannak olyanok, akik ugyanúgy, mint a korábbi években, hűségesen megvásárolták éves bérleteiket, hogy ily módon is támogassák kedvenceiket. Igen ám, de sok esetben előfordul, hogy mégsem látogathatnak ki kedvenc csapatuk mérkőzéseire. Az ok rendkívül egyszerű, mert az oltás hiánya miatt számukra ez nem lehetséges. Aki nincs beoltva, még mindig tesztelhet, ám lassan a tesztek és a jegyvásárlás együttes költségei elijesztik a nézőket a lelátókról. A klubok kénytelenek megválni játékosaiktól, vagy lassan bérüket csökkenteni. Így egy újabb válság szélén állunk, ha nem vagyunk már éppenséggel nyakig benne. Pedig a tehetséget meg kell fi zetni, a sportolót meg kell fi zetni, hiszen nem lehet egész életében élsportoló valaki, ez ellentmond a fizika törvényeinek. Most nem taglalom a kérdéskört, hogy az orvostudomány és a modern világ mennyiben járult hozzá az élsportolás művelésének időbeli kitolásához, talán majd egy másik alkalommal. A profi k köréről talán ennyi elég is lesz.
Az amatőr sportok esetében még katasztrofálisabb a helyzet. Manapság szinte meg sem éri amatőrként szervezetten sportolni. A szabályok és kötelezettségek olyan anyagi többletterhet rónak a csapatokra, hogy az egyesületek szinte már abba belerokkannak. Beszédes a tény, hogy idén Hargita megyében alig valamivel több mint egy tucat csapat vállalta a magas költségekkel járó megyei bajnokságban való részvételt. Ezúttal is, mint általában, a többség rekedt a körön kívül.
Vlaicu Lajos
.jpg)
.jpg)
