– Hogy szolgál az egészséged? S hát a térded? – Köszönöm, az egészségem jól, a térdem pedig egyre jobban. Nyolc hete műtöttek, s mint a beavatkozás során kiderült, a keresztszalag nem szakadt el, bár ki híja volt. A meniszkuszommal is gondok voltak, szóval ráfért a térdemre egy „generáljavítás”. A parkban gond nélkül tudtam volna sétálni életem végéig, de azt mondta a doki, műteni kell, ha továbbra is az élsportot választom. Szóval nem volt kérdés, hogy kés alá fekszem.

– Gondolom, mai napig elevenen él benned az eset. – Március közepén játszottunk igen parázs meccset Segesvár ellen. Noha a találkozón sok volt az adok-kapok, én akkor szenvedtem súlyos sérülést, amikor senki nem volt a közelemben. Az 52. percben egy hetest értékesítettem, azzal lett döntetlen, utána pedig rohantam volna cserére. A jobb lábam fordult, a bal nem. Abban a pillanatban éreztem, hogy nagyon nagy a baj.

A fiúk viszont hatalmasat küzdve nélkülem is kiharcolták aznap a győzelmet, majd később a feljutást is.

– Nehéz volt mindezt a pályán kívülről végigkövetni? – Ne is mondd, legszívesebben bicegve is vállaltam volna a játékot! Azért tértem vissza Székelyudvarhelyre, hogy újra az élvonalban játszhassak. Korábban hiába harcoltuk ki a feljutást, anyagi okok miatt nem tudtunk indulni a Bölények Ligájában. Boldog vagyok, hogy ez végre sikerült, s ősztől négy év szünet után újra az ország legjobb együtteseivel csap össze Székelyudvarhely.

– Veled vagy nélküled? – Az elején biztosan nélkülem, de ha minden jól alakul, akkor novembertől újra játékra jelentkezem. Hetente három-négy alkalommal járok gyógytornára, egyre jobban érzem magam, s motiváltabb vagyok, mint valaha.

– Dicséretes, de a Bölények Ligája azért más kávéház. – Persze, helyén kell kezelni a dolgokat. Az élvonalban az első hely foglalt, úgymond, évek óta kibérelte a Dinamo. A második és a nyolcadik helyezett közül viszont bárki odaérhet a dobogóra – nyilván, nekünk elsősorban nem velük kell felvennünk a harcot. Azt mondom, ha sikerül igazolni négy-öt húzóembert, akkor elkerülhetjük az utolsó két helyet, vagyis az egyenes kiesést, s ha netán selejtezőt kell játszanunk, akkor szerintem mi leszünk az esélyesebbek.

– Újoncként nehéz lesz a rajt, rögtön két élcsapat jön Udvarhelyre. – Éppen ez a jó!

– Hogyhogy? – Az új játékosok beépítése a csapatba időigényes folyamat, s jobban örülök annak, hogy az elején a Torda vagy a Dinamo ellen „gyakorolunk”, hogy mire azokkal a gárdákkal kell összecsapjunk, amelyek majd várhatóan a táblázat második felében lesznek, akárcsak mi, addig összeérjen a játékunk. Persze, az sincs kizárva, hogy újoncként meglepetéseket okozunk rögtön a legelején, hiszen minden szurkolónkat biztosítom: szívünket, lelkünket kitesszük majd a pályán, nekimegyünk mindenkinek!

Jakab Árpád