Thamó Kata négy évvel ezelőtt alapította meg Homoródszentmártonban a kézilabdacsapatot, és azóta is önkéntesen foglalkozik a községben élő gyerekekkel. Többszörös országos bajnokként, illetve a román ifjúsági válogatott beállósaként fontosnak érezte, hogy sport terén tegyen valamit azért a településért, ahonnan származik. – Mikor kezdődött nálad a kézilabda-szerelem? – Kilencévesen kezdtem el kézilabdázni Székelyudvarhelyen, 350 gyerekből választott ki Mihályfalvi tanár úr huszonöt lányt, köztük engem is. Az első perctől, ahogy a labdát megtanultam vezetni, eldöntöttem, a kézilabda meghatározó szerepe lesz az életemnek. A csapatsport sok mindenre megtanít, nevel. Legfőképpen önfegyelmet tanultam, és azt, hogy kemény munka árán győzelmet lehet aratni. Ez alapvető tényező volt felnőttként is, életem megpróbáltatásainak legyőzésében. – Annak idején az udvarhelyi csapattal nagyon szép eredményeket értetek el. Mesélj erről az időszakról! – A 90-es évek közepén – 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben – országos bajnokságokat nyertünk ifjúsági (junior) korosztályban. Többszörös országos bajnok voltam, és a későbbiekben a román ifjúsági válogatottban is játszottam beállósként. Arany-, ezüst-, bronzérmeket szereztünk, meg a nemzetközi tornákon aranyérmeket. Egyik évben Hargita megye legjobb sportolója címet is megnyertem. A kitartó munka eredményeként mi voltunk az Udvarhelyi Aranycsapat. – Míg közületek sokan a sporttanári pályát választották, téged másfelé sodort a sors… – Nem választottam a sporttanári pályát, de a válogatotti kiváltságból megszereztem a kézilabdaedzői diplomát, gondolva arra, hogy soha nem lehet tudni, mikor lesz rá szükségem. Magyarországon folytattam a sportolást, aztán egy sérülés miatt derékba tört a pályafutásom. Mivel a sporthoz közel áll a masszázs, így gyógymasszőri szakmát választottam, tizenhat éve dolgozom masszőrként, folyamatosan képzem magam és manuálterápiával segítek gyógyulni az embereknek. – Néhány éve visszatértél és megalapítottad a Homoródszentmártoni Kézilabdacsapatot, ahová a környék falvaiból is sok gyerek csatlakozott. Évek óta önkéntes munkát végzel és sportra ösztönzöd az egész kicsiktől kezdve a nagyobbakat. Honnan jött az indíttatás? – Négy éve alapítottam a Homoródszentmártoni Kézilabdacsapatot mint önkéntes edző, hogy falun is legyen lehetőségük a gyerekeknek sportolásra, főleg csapatsportra. Jelenleg tizenkét faluból járnak a gyerekek edzésre. Elsősorban a bennem rejlő tudást akartam átadni a gyerekeknek, mindezt önkéntesen, anyagi javakat nem várva el. Öröm számomra, hogy megszerettettem a kézilabdát és lehetőséget nyújtottam a gyermekek fejlődésére. Jelenleg 35 lány jár hozzám edzésre 6 évestől 14 évesig. Három csapatom van: a kezdők, a minikézilabdások és a nagy lányok. Hagyományos kupákat szervezek, tízcsapatos, száz gyermek bevonásával történő bajnokságot minden évben, és év közben is rendezünk barátságos meccseket. Másodszor nyertünk már a kisebb korosztállyal kupát, idén pedig minden meccset megnyertünk. A kezdők is nagyon ügyesen helytálltak a pályán, ők sem kaptak gólt. A nagylányok csupán kétgólos vereséggel lettek második helyezettek a szovátai csapattal szemben a júliusi Hagyományos Kézilabda Kupánkon. Köszönettel tartozom a szülőknek, akik segítsége nélkül nem is jöhetett volna létre egy ilyen nagy kupa lebonyolítása. – Falun is igény van a sportolás minden formájára, mi sem bizonyítja jobban, hogy sok fiatal lány csatlakozott a csapathoz… – A vidéki lányoknak is szükségük van sportolási lehetőségre, sokukat nem tudják bevinni a szülők a városba edzésekre, és itt helyben, a homoródszentmártoni sportpályán biztosítom számukra a kézilabdaedzéseket, így a továbbiakban akár a városi csapatban is megállják a helyüket, sőt aktív sportoló is válhat belőlük. Hozzám lányok járnak, de volna igény fiúcsapatra is. Valószínű, hogy fiúcsapatot is indítok a jövőben. Megragadom a lehetőséget és megköszönöm a lókodi Lia Alapítvány vezetőinek, Elkének és Herbertnek a segítségét, ugyanis a sportfelszereléseket, mezeinket, labdáinkat, kupáinkat ők adományozták. Jövőbeli terveink között szerepel újabb és újabb bajnoki cím elérése, és kiemelten fontos az utánpótlás-nevelés is.

Nagyálmos Ildikó